Történelmi repülőjegy Párizsba

– Gondolom, nem annyira bánod, hogy már tudod, hogy hol leszel, s hogy mit fogsz csinálni 2024 júliusának végén, augusztusának elején.

– Természetesen nem, nagyon boldog vagyok, és hihetetlenül várom a következő időszakot. Óriási motivációt ad a párizsi olimpia, rengeteg munkát fogok beletenni a felkészülésbe, hiszen egyáltalán nem elégedtem meg azzal, hogy ott lehetek, nem szeretnék ennyinél megállni, ennél is nagyobb célokkal fogok a francia fővárosba utazni.

– Első magyar női ökölvívóként tudtál kvótát szerezni ötkarikás játékokra. Valamelyest tudatosult már benned, hogy mit is értél el?

– Ugyan eltelt már egy kis idő, de őszintén szólva még mindig nem nagyon fogtam fel a dolgot. Ebben nyilván közrejátszott az is, hogy miután győzelmet arattam a kvóta szempontjából sorsdöntő mérkőzésen, várt rám az elődöntő, ahol természetesen ugyanúgy azzal a céllal szálltam ringbe, hogy nyerni szeretnék, a döntőig szeretnék menetelni. A múlt héten érkeztem egyébként haza Kőszegre, ahol lakom, s ahol rengeteg szeretetet, gratulációt kaptam. Ezek azért mind-mind emlékeztetnek, emlékeztettek arra, hogy mit is vittem véghez.

– No, meg talán a rengeteg megkeresés, különböző interjú is segíthet ebben.

– Igen, valóban nagyon sokat cseng a telefonom, sok helyre hívnak, amihez azért nem annyira vagyok hozzászokva. Kisebb versenyek, sikerek után volt már némileg hasonló szituáció, ekkora mértékű érdeklődésben viszont még nem volt részem. Természetesen nagyon jólesik felidézni a történéseket, és hogy ennyien kíváncsiak arra, hogyan éltem meg az Európa Játékokat.

– Ünnepelni azért volt már lehetőség?

– Ahogy mondtam, teljesen nem tudtam még felszabadultan örülni, miután kiharcoltam az olimpiai részvételt, mert utána is szerettem volna még mérkőzést, mérkőzéseket nyerni, így aztán a szeretteimmel is csak egy kevéske időt tudtam eltölteni azután a találkozó után. Miután sajnos vereséget szenvedtem az elődöntőben, s véget ért számomra a verseny, akkor éreztem igazán, hogy leesett egy nagy teher a vállamról. Itthon egyébként volt egy kis összejövetel azokkal, akik közel állnak hozzám és akik mellettem voltak, segítettek nekem abban, hogy összejöjjön ez a fantasztikus siker.

– Tűztetek ki bármilyen célt, beszéltetek arról az Európa Játékok kezdete előtt, hogy mivel lennél elégedett?

– Minden egyes megmérettetésnek, versenynek úgy vágok neki, hogy nyerni szeretnék, és hogy a lehető legtöbbet akarom kihozni magamból. Ez ezúttal sem volt másképp, viszont itt volt egy plusz dolog, az olimpiai szereplés. Természetesen az volt a cél, hogy ez meglegyen, ehhez pedig lépésről lépésre kellett haladnom. Ha ehhez még egy aranyérem is társult volna, még ennél is boldogabb lennék, viszont így sem vagyok elégedetlen, mert sikerült valóra váltani a gyermekkori álmomat azzal, hogy ott lehetek Párizsban.

– Úgy fogalmaztál, lépésről lépésre kellett haladnod a céljaid eléréséhez. Hogyan alakultak ezek a lépések?

– Valóban, úgy érkeztem ide, hogy mindig csak a következő feladatra szabad koncentrálni, az kell, hogy lebegjen a szemem előtt. Szerencsére az első, valamint a második mérkőzésemen is sikerült viszonylag magabiztos sikert aratnom, ezután pedig következett a holland Luna Amaro Beeloo, a tét pedig már az olimpia volt. Minden egyes összecsapás előtt igyekszem nagyon motivált lenni, de akkor valahogy ezt extrán, hatványozottan éreztem. Már alig vártam, hogy a ringbe léphessek, hogy kezdődjön a csata, a felszerelés ellenőrzésénél is csak arra tudtam gondolni, hogy én már boxolni szeretnék. Ez a felfokozott állapot, akarat meg is hozta a gyümölcsét, a győzelmet, ezzel együtt pedig a párizsi részvételt. Az elődöntőben, a belga lány ellen is mindent megtettem, ott viszont már sajnos éreztem, hogy sűrű napok vannak mögöttem sok mérkőzéssel, el is fáradtam, így aztán nem jött már ki a lépés. De, ahogy mondtam, ezzel a kis hiányérzettel együtt is nagyon boldog vagyok, mert amiért mentem, azt sikerült megszereznem.

– Mi vár rád a következő időszakban, hogyan alakul a programod?

– Ezt most még pontosan nem tudom, mert egyeztetni kell az itteni, kőszegi edzőmmel, valamint a válogatott trénerekkel is. Az biztos, hogy egy rövidebb pihenő után újrakezdjük a munkát, a következő nagy verseny pedig, amin elindulok, a novemberi, U22-es Európa-bajnokság lesz Azerbajdzsánban.

Malomsoki Cintia
Fotó: Nagy Jácint