Van az úgy, hogy nem lehet mit tenni: tüntetés az oktatás szabadságáért

Budapest, Szeged, Pécs, Sopron, Szekszárd, Veszprém, Debrecen, Miskolc,  Balassagyarmat, Nagykanizsa, Szentes, Szolnok és Dunaújváros mellett Szombathelyen is összegyűltek, hogy tüntessenek az oktatás szabadságáért, jövőjéért és a státusztörvény ellen, mely "nem a közoktatás minőségének javításáról és az oktatás szabadságának elismeréséről szól, hanem kicsinyes bosszú és hatalomfitogtatás".

A közel 2 éve tartó megmozdulás-sorozat sikertelensége ihlette, hogy a tüntetés-performansz az oktatás koporsója (1777-2023), annak felravatalozása köré épült: Görcz Gergely diákpolgármester gyászbeszédet mondott felette, majd Imre Marcell, volt diákpolgármester és Eredics Milán, a Bolyai tanára adott elő dialógust, melyben az oktatásért való küzdelmek idéződtek fel fájdalmas-ironikusan: Van az úgy, hogy nem lehet mit tenni – hangzott el a keserű megállapítás. Aztán dal következett, az ikonikussá váló Levegőt! című József Attila-vers megzenésítését adta elő Orosz Marcell bolyais diák és Kocsis Zsolt, a Bolyai tanára.

A "ravatalnál" ezután lehetőség volt a hozzászólásokra: kockás inges úriember szólt a közönségből, roppant kevesen vagyunk, mondta el, s ha ezt a támogatást visszük föl Pestre kordont bontani, akkor ebből nem lesz semmi. Ő személy szerint koszorút fog vinni, mondta, ha leverik ezt a gyalázatot – utalt a kormány oktatáspolitikájára. Sokan virágokat vittek a jelképes koporsóra, a Tanítanék Mozgalom pedig matricákat osztott, hogy ragasszuk vele tele a várost.

TP

Fotó: Nagy Jácint