Két jó színész több negyven rossznál

„Népművelés-történelem szakos tanárképzősként itt töltöttem a gyakorlatomat. Megkapó volt számomra a nagyterem, s kíváncsi voltam rá, mi vonz ide annyi embert? Milyen rendezvényekre mozdul meg a város és környéke? Bejártam a kötelező órákon túl is” – kezdi a számvetést Szirmai Judit. Három év celli művelődési házas „kóstoló” után 1985-ben jelentkezett Babos Sándornál, aki 1975-től 1992-ig, haláláig vezette az intézményt. A direktor jól emlékezett még az érdeklődő főiskolásra, ezért rögvest szerződtette. Szervezőnek.

„Pezsgő élet zajlott. Ez nem a klasszikus népművelés, a szakmai-módszertani munka és kiscsoportos foglalkozások terepe volt elsősorban, hanem a multikulturális jelleg dominált már akkor is. Babos Sándor vállalkozó kedvű vezető volt. Így nemcsak a képzőművészet és a tánc fellegvára, hanem a rocké is volt a Sportház. Hazel O’ Connor, John Mayall, Eddy Grant, a Nazareth hatalmas koncertet adott. Szinte valamennyi honi rockegyüttes eljött: Omega, LGT, Bikini, Tankcsapda… Fellépett Cserháti Zsuzsa, Demjén Ferenc, Korda György... Aki menő volt, s ’bevonzott’ kétezer embert, az jöhetett. Egyetlen fiaskó volt, a Deep Purple együttes, a Homoki úti, ma már nem létező szabadidőközpontban. Rossz időben volt, rosszul biztosítva. Tízezer embert vártunk, s alig ezer érkezett, aki fizetett. A tetemes ráfizetést valamiképp vissza kellett juttatni a költségvetésbe: a sördiszkókból meg egyebekből.

Akkor még volt közönségszervezős hálózat, ami magába foglalta az üzemeket, az intézményeket, de az iskolákat, az óvodákat is. Felültem a Csepel biciklimre, a plakátokat a csomagtartón szállítottam. Amikor bekopogtattam egy gyárba, megállították a kört. Elmeséltem, miért jó a Márkus Emília, a Somlay Artúr meg a zenés bérlet. Tanintézményekben az ifjúsági, a diák- és a gyerekbérletekről beszéltem. A nyarak végén megrendezett utolsó néhány Szegedi Színházi Hét szervezéséből is kaptam apróbb feladatokat. Volt opera, operett, vígjáték, gyerekelőadás. A Hegedűs a háztetőn-ben Király Levente volt Tevje; Gregor József operagálákon lépett fel, az Egy pohár víz főszereplője Tolnay Klári volt, aki vendégművészként szerepelt a szegediekkel. A gázsiját a sportháztól kapta. Az öltözőjébe vittem be. Kopogtattam, kiszólt: ’lány vagy’? Mondom: ’igen’. Ő: ’akkor jöhetsz’! Ott állt egy szál bugyiban, úgy vette át a fellépti díját. Imádta a közönség a zenés nagyszínpadi produkciókat, Misura Zsuzsával, Tokody Ilonával… Kezdtem magam bedolgozni a színházszervezésbe, utóbb ez lett a fő profilom. Kiválasztottam előadásokat Budapesten, nagyobb vidéki városokban. Miután megnéztem őket, beszámoltam róluk idehaza. S aztán, amik tetszettek, s elfértek ezen a színpadon, ami széles, ám nem elég mély, azokat elhozattuk. A kilencvenes évek legelejétől ’indult el’ a Csákányi-bérlet, ami a Weöres Sándor Színház megszületéségig, 2008-ig ’élt’. Még főiskolásként láthattam itt a Rock Színház Sztárcsinálók-ját, viszont az Evitát Malek Andreával már én hoztam ide. Előfordult olyan is, hogy mikor elfogytak a Márkus- és a Somlay-bérletek, őszi színházi bérletet hirdettünk 1270 főre, de azt is hamar elkapkodták. Erre föl Vidám bérletet is indítottunk. A Hofi-kabaréra akkora volt az érdeklődés, hogy zsinórban öt előadást kellett tartanunk egyetlen napon. Az egész megye megmozdult, leszerződtünk a Volánnal, ingyenes Hofi-járatok hozták-vitték a népet. Az én szívemhez, a ma élők közül, a legjobban Kulka János nőtt, akivel sokat beszélgettünk. Aranyos, nagy művész. Falusi Mariannal és a nemrég elhunyt Lang Györgyivel is összebarátkoztunk, ők Pécsről érkeztek a Gőzben című rendhagyó, nagyszerű előadással. A szívem csücske volt az amatőr, de lelkes tagokból álló, negyvenfős fúvószenekar Rácskay Jenő igazgatása idejéből (1998-2002), az együttest Janászek Ferenc vezette, aki ma Táplánszentkereszten irányítja az ifjú fúvósok csapatát. A kollégáimmal három vagy négy nemzetközi fúvószenekari találkozó szervezésében is részt vehettem. Amikor az öt-hatszáz fős egyesített zenekar szólt a Fő téren, az torokszorító volt. Utóbb ’bezenélték’ az egész várost. Az Erkel Kórus, a Savaria Táncklub (akkor még nem, mint egyesület) nálunk működött. Hozzánk tartoztak – szakmai-módszertani feladatként – a peremkerületi kis művelődési házak/épületek: Szőlős, Kámon, Herény, Zanat, Perint. Címszavakban néhány rendezvény: Tessék választani!, karácsonyi vásár, operettgálák. Munkás-dalos Találkozó, Daloló Ifjúság, Gyere velünk! Savaria Nemzetközi Táncversenyt is szerveztem közösen a Savaria Tánccsoport Egyesülettel. Tri-showt, kvíz-partyt, Kölyökbazárt is rendeztek a kollégáim. Dugig volt a ház. Nem egyszer bombariadó volt, mert a ’csínytevők” tisztában voltak azzal, hogy az épület kiürítése, átvizsgálása után már nem ellenőrizzük a jegyeket.”

Szenkovits Péter
Fotó: Benkő Sándor