Jóléti állam vagy Közjó? – országos párbeszédsorozat állomása volt a Martineum

A 2023-ban indult, hat beszélgetésből álló sorozatot a hallgatók aktív bevonásával az ország nagyobb egyetemein és oktatási intézményeiben rendezték meg, azzal a céllal, hogy megmutassák a jövő értelmiségének azt a vitakultúrát, amelynek célja a megoldások keresése és a közös jövő építése.

A keddi eseményen eredetileg Baritz Laura Domonkos-rendi nővér, a KETEG alapítója és Pogátsa Zoltán, az Új Egyenlőség társadalomelméleti online magazin főszerkesztője pódiumbeszélgetésére került volna sor, ám Pogátsa Zoltán betegség miatt nem tudott jelen lenni. A vendégek Czibere Károly közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Református Szeretetszolgálat főigazgatója és Lakner Zoltán politológus, szociálpolitikus, a Jelen című közéleti hetilap főszerkesztője voltak. A beszélgetést Szilas Roland, a Budapesti Corvinus Egyetem docense moderálta.

Az első blokkban Baritz Laura levonta a Pogátsa Zoltánnal folytatott, hét alkalomból álló sorozat konklúzióit: mennyiben különbözik, illetve ér össze az általuk (is) képviselt két világnézet – két gazdasági és társadalmi modell. Úgy vélte, ez a sorozat éppen azt modellezte, hogy különböző értékrendű emberek között is lehet egyetértés, tiszteletteljes párbeszéd – s hozta példának II. János Pál és a Dalai Láma dialógusát is. Ha ez a mentalitás elterjed az emberek között, az békét tud teremteni, mondta a nővér, így ez egy missziónak is felfogható.

Ezután rátért, miben nem értettek egyet Pogátsa Zoltánnal: az egyik a struktúra és az ember viszonya, illetve, hogy melyik az elsődleges. Pogátsa szerint a változáshoz a rendszert kell megváltoztatni, hiszen az, főként a környezet határozza meg az embert. Baritz Laura szerint viszont az ember szabad és felelős, és az ő értékrendje határozza meg a struktúrát. Nem értettek egyet abban sem, hogy – a fenntarthatóság, energiagazdálkodás felől közelítve – kell-e 8 milliárd ember a Földre. Pogátsa nemleges válaszával szemben a nővér az emberek, a születés mellett érvelt.

A közjóról való gondolkodásuk viszont rokon: a közjó mindkettőjük szerint az ember egyéni és közösségi szinten való kiteljesedését jelenti, amit pedig az állam köteles biztosítani – anyagi és immateriáls szinten is tagjainak. Egyetértettek az emberközpontú gazdaság kérdésében is: az ember alanya és végső célja a gazdasági életnek – a profitot mindkét beszélgetőpartner erősen kritizálta. A profit eszköz csupán az értékteremtésre és a közjó létrehozására, s ez a felfogás erkölcsös mértékletességre is int. Ha ez a gondolkodás – amit egyébként például a nonprofit szervezetek képviselnek – általánossá válna, az olyan paradigmaváltást jelentene a világban, amire nagy szükségünk van, tette hozzá a nővér.

A beszélgetés második blokkjában szociálpolitikai kérdések kerültek szóba: Mennyire eszköztár- és mennyire értékalapú döntés a szociálpolitika? Melyek a mai magyar szociálpolitika fő irányai, és ennek milyen alternatívája képzelhető el? Lakner Zoltán hangsúlyozta, ezekben a kérdésekben is fontos a párbeszéd, hiszen abból lehet tanulni. A jóléti állam kialakulásához elengedhetetlen a jóléti konszenzus, melyben különböző véleményeknek közeledniük kell egymás felé.

A szociálpolitika – bár ma sokat hangsúlyozzák az ideológiamentes politizálás, a szakértelem, a józan ész fogalmait – értékrendet kíván felállítani, amit meghatároz, hogyan látjuk a társadalmat, s benne az ember szerepét. Többféle szakmailag helytálló megoldás is lehet, hiszen többen többfélét gondolnak ezekről a dolgokról. A szociálpolitika, ha leszűkítjük, a társadalmi szükségletekre reagál szervezetten, állami szinten.

A kérdés tehát, hogy mi az, ami társadalmilag elismert szükséglet, folytatta Lakner Zoltán. Vannak ellátórendszerek, melyek már létrejöttek (egy hatalom által vagy társadalmi csoportokból indulva), de ezek is felülvizsgálandók, hiszen az sem egyértelmű, hogy ma Magyarországon mit tekintünk társadalmi szükségletnek. Példaként beszélt a kötelező egészségbiztosításról vagy a gyermekvállalás körüli juttatásokról (gyes, családi pótlék, stb.), melyek, főként, ha más országok modelljeit nézzük, nem feltétlenül biztos, hogy az állam feladatai közé tartoznak. Szintén fontos kérdés, hogy egy társadalom mindenkit méltónak talál-e a segítésre, vagy, például az önhibájukból szükséget szenvedők csoportját kizárná a körből. A pódiumbeszélgetés zárásaként a szakértők a hallgatók kérdéseire válaszoltak.

Tp

Fotók: Nagy Jácint