A pintéri konzultáció volt az utolsó csepp a pohárban: kerekasztal-beszélgetés az oktatás jövőjéről

Eredics Milán, a Bolyai iskola tanára vezette a szerda kora estébe nyúló beszélgetést, melynek meghívott vendégei és az érdeklődő résztvevők az elmúlt év történéseinek tükrében elemezték az oktatás helyzetét, mérleget vontak, és alternatívákat kerestek a tiltakozás további hatékony kifejezésére, arra, honnan meríthető remény ebben a kilátástalannak látszó helyzetben. A meghívott pedagógus vendégek: Simonné Baranyai Zsuzsanna (Nagy Lajos Gimnázium), Várnainé Balogh Beáta (Szombathelyi Zrínyi Ilona Általános Iskola), Szecsődi Tímea (Paragvári Utcai Általános Iskola), Hende István (Jáki Nagy Márton Általános Iskola) és Szabó Bence Farkas (ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium) voltak.

2022 eseményekben gazdag év volt, már ami a pedagógus-, illetve diáktiltakozásokat illeti. A január 31-i kétórás figyelmeztető sztrájkkal indult folyamat a sztrájkjog ellehetetlenítése után polgári engedetlenségi mozgalmakat, élőláncos tiltakozást, diák- és pedagógustüntetéseket, majd pedagóguselbocsátásokat  hozott, melyekre reagálva október 23-án minden eddiginél nagyobb fővárosi tüntetés zajlott le. Novemberben egyházi iskolák is kifejezték tiltakozásukat, a hónap végén újabb 8 tanárt bocsájtottak el a tankerületek. December 8. országos sztrájk, december 9. diáktüntetés az MTVA székháza előtt. És jött a sokak képzeletét felülíró pintéri "konzultáció" (erről korábban itt írtunk), mely nem váltotta be az elnevezéséből fakadó reményeket.

Simonné Baranyai Zsuzsanna a jövőt firtató kérdésre úgy felelt, rosszabb lett a helyzet, mint egy éve volt: a kollégáinál apátiát tapasztal, sokan azt latolgatják, mikor, hogyan tudják elhagyni a pályát. A belügyminisztériumi "konzultáció" a reményt vette el a pedagógusoktól, hogy valami változhat. Hangsúlyozta, hogy a pedagógustársadalom is felelős, hiszen hosszú éveken át hagyta, hogy ide jusson: eltűrte a ki nem fizetett túlórákat, helyettesítéseket és a hétvégi osztálykirándulásokat éppúgy, mint a minősítési rendszert. A megoldást csak a társadalmi támogatás erősödésében látja: minél többekhez kell hogy eljusson, ha nincs óvónő, tanító, tanár, az mindenki problémája. A szombathelyi tüntetés 500 résztvevője kevés, erre nem lehet építeni. A kormány fél attól, ami erőt képvisel – hangsúlyozta a tanárnő.

Szecsődi Tímea (korábbi cikkünkben már foglalkoztunk az őt ért fenyegetéssel) is fáradtságot tapasztal magán és a kollégákon. A tankerület levele, melyben munkavégzés alóli felmentést helyeztek számára kilátásba, illetve az ennek nyomán szerveződő tiltakozás azt mutatta meg számára, hogy sok kollégában él az összefogás, összetartás.
Szabó Bence Farkas a sok pici eredményt hangsúlyozta: a kormány, ami kezdetben néma falként verte vissza a pedagógusok üzeneteit, ma legalább részben igazat ad a követeléseknek: elismeri, hogy van pedagógushiány, és azt, hogy alacsonyak a tanári bérek. Ki kell tartani.

Az oktatás nem csak a pedagógusok ügye, ezt kellene minél inkább tudatosítani a társadalomban, elsősorban a szülőkben, akik még mindig nincsenek tisztában a valós állapotokkal az iskolákban – mondta el Várnainé Balogh Beáta. Nincsenek tisztában például az iskolák fizikai állapotával: hogy az ő adójukat ezekre is kellene költeni, s nem a tanároknak, szülőknek kifesteni a termeket, függönyt varrni, karban tartani stb. 
Hende István az elmúlt év eseményeinek pozitívumaként a szülők, diákok támogatását emelte ki, s arra utalt, mivel a tanár mindig a diákok érdekeit nézi, mindig megoldja a feladatait: bemegy felügyelni, elmegy a versenyre, kirándulásra akkor is, ha nem kap távolléti díjat és nem fizetik ki az úti költségét. Ezen a pályán egyszerűen kontraproduktív sok tiltakozási forma, mert a szülő úgy érzi, a tanár kibabrál a gyermekével (és vele), ha bizonyos rábízott feladatokat tiltakozásból – vagy éppen, mert az nincs a munkaköri leírásában – nem végez el.

A beszélgetés során szóba került a Belügyminisztériummal való konzultáció során belengetett, s a szakiskoláknál már korábban bevezetett teljesítményértékelési rendszer, ami a résztvevők egyöntetű véleménye szerint a pedagógustársadalom további megosztását fogja eredményezni – a pontozási rendszerben, mely a bérezés alapjául szolgál, akár adventi díszítésért vagy az igazolatlan hiányzások csökkentéséért is kaphat majd egy tanár többletpontot, valljuk be, ez teljesen abszurd, szakmaiatlan és átgondolatlan. "Egymásnak fogunk ugrani – fogalmaz Szecsődi Tímea is –, s a gyerekekkel megint nem foglalkozik senki, az oktatási rendszerből, az arról való döntéshozásból éppen az ő valós érdekeik maradnak ki."

A beszélgetéshez Bartakovics Andrea is csatlakozott a szentgotthárdi Arany János iskolából, szerinte az egyetlen mód, ami célra vezethez az, ami a héten náluk történt: a 35 pedagógusból hétfőn 30 kezdett határozatlan ideig tartó polgári engedetlenségbe, így be kellett zárni az iskolát. A pintéri konzultáció volt sokuknál az utolsó csepp a pohárban, 25-en letétbe helyezték a lemondásukat a tanári karból. Úgy érzi, erős a társadalmi támogatottság: tegnap és ma szervezetek felügyeletet, de tegnap csak egy elsősre, ma 2 gyermekre kellett felügyelni. A szülők – egy-két morgolódás ugyan mindig akad - mellettük állnak. "Kevés, hogy mi tökösek voltunk" – fogalmaz Andrea – mindenkinek velünk kellett volna tartani."

A beszélgetés hozzászólásokkal, kérdésekkel zárult: szóba kerül a pedagógusok széthúzása, a megélhetési válság, a szakszervezet kis tagszámából fakadó gyengesége, melyek mind nehezítő tényezők egy jobb oktatási rendszerért való küzdelemben, a társadalom felrázásában. Szóval, van még miről beszélni, Eredics Milán így is búcsúzott: lesz még folytatás.

TP

Fotó: Mitre-Károlyi Mária