1848 Kőszegen: nemzetőrök a horvát csapatok ellen

Josip Jelačič horvát bán a bécsi udvar tudtával és támogatásával 1848. szeptember 11-én egy hozzávetőlegesen 50.000 főnyi sereg élén Varasdnál (ma: Varaždin, Horvátország) Magyarország területére lépett, azzal nem titkolt szándékkal, hogy a törvényes magyar kormány hatalmát megdöntse – írja Tilcsik György az Archívum Comitatus Castriferrei kiadványsorozatban megjelent előadásában.

Értesülve az egyértelmű célú horvát előkészületekről, Csány László királyi biztos már szeptember 9-én körlevelet intézett Baranya, Fejér, Somogy, Tolna, Vas, Veszprém és Zala vármegyékhez, melyben figyelmeztetett a hamarosan várható támadásra és azt javasolta, hirdessenek népfelkelést, hogy meg tudják állítani a területükre lépő ellenséget.

Miközben a magyar kormány és az érintett vármegyék vezetői a fővárost és a Dunántúl területét érintő védelmi előkészületekkel voltak elfoglalva, Jelačič a Balaton déli partján vonulva igyekezett Pest irányába, ám végül terveit feladni kényszerült, csak Pákozdig jutott.

A vereséggel végződött csata után Jelačič főseregével Bécs felé menekült, és Fehérváron, Móron, Kisbéren és Győrön át október 5-én megérkezett Mosonba. Itt megállt, és ellentámadásra készült. Közben a horvátok közeledésének híre eljutott Vas vármegyébe is, a képviseleti bizottmány elnöke, Zarka Sándor alispán nem kis túlzással azt állította: a horvát sereg elfoglalta Pécset és Fehérvárt, illetve Zala, Somogy, Fejér és Baranya vármegyéket.

Zarka ezután bejelentette, hogy az összegyűjtött magyar haderő Velence és Fehérvár között megütközött Jelačič seregével, és bár a csata kimenetele nem ismeretes, annyi biztos, hogy a horvát katonaság egy része a Bakonyba húzódott. Nem sokkal később újabb hírek érkeztek: a horvát sereg egy része Győr felé tart, emiatt egyre nagyobb az esélye, hogy Vas vármegye területét is támadás érheti. Ennek nyomán a bizottmány úgy ítélte meg, hogy szükségessé vált a vármegyei nemzetőrség kiindítása és a népfelkelés elrendelése.
Ezért felállították a vármegye mozgó nemzetőrségét Várkesző és Jánosháza között, három csoportba osztották a népfelkelésben érintett településeket, és az egyes csoportokhoz tartozó mezővárosokban és falvakban fegyverbe szólították a lakosságot.

Itt azonban fordulat következett: miután Jelačič Mosonban hírt szerzett az október 6-án lezajlott bécsi forradalomról, elhagyta Magyarországot és Bécs felé indult. Előtte azonban leválasztott a főseregről nagyjából 14.000 csekély hadipotenciált képező népfelkelőt, és elrendelte, hogy két határőrzászlóaljjal, illetőleg kevéske tüzérséggel kiegészülve — Kuzman Todorovič vezérőrnagy irányítása alatt Sopron, Vas és Zala vármegyéken keresztül térjenek vissza Horvátországba.

Todorovič csapatai két alkalommal is megütköztek a nem túl acélos és nem igazán jól irányított magyar erőkkel, de egyszer sem állították komolyabb próbatétel elé a horvátokat, akik azután Csepregen át — a nekik adott menetparanccsal egyezően — október 11-én este 9 órakor Kőszeg alá értek.

Közben Vas vármegyében két tábort szerveztek: az egyiket Kőszeg és Szombathely között, a másikat Hegyfalunál. Kőszeg nem rendelkezett olyan érdemleges katonai erővel, amellyel felvehette volna a harcot Todorovič csapataival szemben, ezt pedig a horvátok is tudták, így ajánlatot tettek: ha megfelelő mennyiségű élelmiszert kapnak, nem támadják meg Kőszeget, hanem békésen továbbvonulnak. Kőszeg elfogadta a Todorovič szerződésében előírt és rögzített feltételeket, nem tanúsítottak ellenállást és hajlandóak voltak átadni a horvátoknak a követelt mennyiségű kenyeret, húst, szénát, zabot, lovakat és tűzifát, sőt mindezt megtoldották jelentős mennyiségű borral is.

Pedig közben úton volt már az erősítés, levélben is biztosították Kőszeget, hogy több oldalról is számíthatnak segítségre, csak nem ért oda időben a levél.

A Szombathely és Kőszeg között állomásozó nemzetőrök október 12-én korareggel, a Salamonfa melletti összecsapásban résztvevők pedig néhány órával később érkeztek meg Kőszegre, majd hamarosan Ferdinand Karger őrnagy és katonái is megjelentek a városban. Ám mindannyian elkéstek, mivel Todorovič nem sokat várakozott Kőszegnél. Jelentős számú veszteségei és kevés maradék muníciója miatt, és mivel értesült arról, hogy amennyiben az eredeti menetparancsnak megfelelően Szombathely felé vonulna tovább, minden bizonnyal harapófogóba kerül, ezért október 12-én éjjel sietősen megindította csapatait Lékán és Pörgölényen keresztül Alsó-Ausztria irányába, és október 12-én nagyjából délelőtt 11 óra tájban meg is érkeztek Kirschlagba.

Az október 12-én Kőszegre bevonuló kb. 6000 népfelkelő a szabad királyi város magisztrátusa, nemzetőrségének parancsnoka, illetve a kőszegiek ellen fordult. Őket okolták, hogy Todorovič serege egérutat nyert. Az egyre feszültebbé váló helyzetben a feldühödött tömeg agyonvert 42, előzőleg elfogott és városi börtönben elhelyezett horvát foglyot, továbbá két, a védelmükre rendelt nemzetőrt.

Fotó: Nagy Jácint