WSSZ: lélek-erősítőkkel kezdődött az évad

Aki esetleg úgy véli, üldözési mániája van, mikor – gyanús jeleket tapasztalva – meg-megrémül attól a kósza gondolatától, hogy lehallgatják a telefonját, kontroll alatt tartják a laptopját, fürkészik kapcsolatrendszereit, az téved. Nem benne – nem az ő készülékében – van a hiba. A nemrégiben kipattant Pegasus-botrány a(z egyik) bizonyíték arra, hogy bármelyikünket (ha nem a hivatalos dalcsokrot fújja, vagy inkább: nagy ívben fütyül/tesz rá) bármikor kipécézheti a hatalom, s kénye-kedve szerint ízekre szedheti életünknek minden mozzanatát/kockáját. A miniszteri hárítás meg emígy szólt: „a titkosszolgálatoknak semmi közük sincsen a politikához”. Ez szemenszedett hazugság persze. Hiszen a hatalom honlegényei (leányai) a megfigyelők főnökei. 

Visky András Pornó című monodrámája valós esetet dolgoz fel. A hatalom csicskáshada megtipor egy színésznőt, akinek a „Pornó” fedőnevet adja. Csonka Szilvia egyszemélyes színháza – a rendező is ő maga – részint letaglóz azzal, hogy érzékelteti, mennyi, de mennyi csápja is van a gonosznak, részint ki is gúnyolja a diktatúra gengszterhadának idétlen, gyöpagyú „tégláit”. Ez utóbbin akár mosolyoghatnánk is, ha nem élet-halálról lenne szó. Holott a tét óriási: a következő generációk jövője. Csonka Szilvia jelentős művészi kvalitásaival eddig is tisztában voltunk. Most (egyebek mellett) arra is példát ad a stúdiószínpadon, miként kell fokról-fokra felfelé haladni egy pályán. Elmélyedni, rejtett fiókjainkat nyitogatni, újra meg újra szárnyalva irányt mutatni. 
Az Ájlávjú című jókedvű musical-revü (Jimmy Roberts és Joe DiPietro alkotása) a nagyszínpadon „robban” nagyot, Harangi Mária ezerszínű, elképesztően professzionista rendezésében. A szerelem – e talányos, rejtélyes mágnes(?!) – a vezérfonal. Négy elsőrangú teátrista tár elénk tükröt. Számtalan nézetben, olvasatban, viszonylatban ismerhetünk magunkra, egymásra. Kreativitás, komplexitás, bravúr: játékban, mozgásban – táncban – énekben. Látványban! A szavakkal illik csínján bánni, mégis, állítjuk: Nagy Cili, Nagy-Bakonyi Boglárka, Antal D. Csaba, Hajdu Péter István hibátlan. Külön-külön, s együtt is. Frenetikus csapatjáték részesei lehetünk. Mindeközben a katarzis „szellője meg-meglegyint” bennünket. Végtére is, ezért járunk színházba; nemdebár?

Szenkovits Péter 
Fotó: Nagy Jácint