Most ezt kell tennünk – Jótékonysági bográcsozás egy tűzoltó gyógyulásáért

Rimányi Márknál, a Szombathelyi Tűzoltóság szolgálatparancsnokánál szeptemberben diagnosztizáltak 2-es típusú leukémiát, erről Horváth Tamás, az egyik szervező beszélt az SZTV-nek. Láz és gyengeség volt a tünet, szinte véletlenül derült ki a betegsége, de még épp időben. Elkezdték a kemoterápiát, de az igazi megoldást a csontvelő-átültetés jelenti majd, ami óriás anyagi terhet és lelki megpróbáltatásokat ró a családra. Horváth Tamás úgy fogalmazott, a tűzoltók úgy gondolták, legalább ezen az anyagi megterhelésen próbálnak segíteni.

Márk közel 30 éve dolgozik a szombathelyi tűzoltóságon, megszámolni is nehéz, hány tűzesetnél, életmentésnél vett részt. Tavaly Bátorságért Érdemjellel tüntették ki. A tűzoltóságon 21 fős csapatot vezet, bajtársai folyamatosan tartják vele a kapcsolatot a betegsége idején is, és visszavárják őt. Társai szerint Márk nagyon jólelkű ember, rá mindig lehet számítani.

A jótékonysági főzésre 27 csapat jelentkezett, nem csak tűzoltók, volt olyan szervezet, amely több egységgel indult. A Szombathely Center parkolójában 11 óráig kellett elkészülniük az ételeknek, Halász Róbert szervező szerint délután kettőre szinte minden elfogyott. Egyebek mellett halászlé, pörkölt, kolbász, lángos, tarhonyás lecsó, sült tarja, csülkös bab, lángos, egy osztrák cég magyar séfje által készített különleges gyorsételek, palacsinta, különféle sütemények és desszertek közül válogathattak a kilátogatók, akiknek adományai mind-mind Rimányi Márk gyógyulását segítik. (Lapunk csapata bográcsos szarvaspörkölttel járult hozzá az eseményhez.) A nagyszerűen sikerült rendezvényt két alapítvány, a Barát a bajban és a Tűzoltókért Alapítvány is támogatta - más segítők pedig pedig a főzéshez és a szervezéshez nyújtottak segítséget. 

A főzőcsapatok: Szombathelyi Tűzoltóság (2 csapattal), Czlenner Krisztián, Szombathelyi Katasztrófavédelmi Kirendeltség, Vas Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Vízügyi Igazgatóság, Sárvári Tűzoltóság (2 csapattal), Jákfai Önkéntes Tűzoltóság, Körmendi Tűzoltóság, Fejes József, Tarnai Tamás, Szombathelyi Önkéntes Tűzoltóság, TMK zenekar, Pápai Tűzoltóság, Ceglédi Katasztrófavédelmi Igazgatóság, Kőszegi Önkéntes Tűzoltók, Bucsui Önkéntes Tűzoltók, Vas Megyei Kormányhivatal, TDK (több csapattal), Kiss Thomas Tamás, Polgárőrség, Gyanóiak, Savaria Fórum. 

Rimányi Márk az élő bejátszásokból követte a szombati eseményt a Markusovszky Kórházból, és nagyon meghatódott ekkora összefogás láttán. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy mindenkinek nagyon hálás, aki eljött ezen a szombaton, és vagy egy főzőcsapat tagjaként, vagy vásárlóként tett a gyógyulása érdekében. A tűzoltófiúkból álló csapatára pedig nagyon büszke, ahogy mindig is volt, hiszen időt és energiát nem sajnálva megszervezték, levezényelték ezt a jó hangulatúra sikeredett rendezvényt.  
Mint Rimányiné Juhász Zsuzsannától, Márk feleségétől megtudtuk, a tűzoltó jelenleg túl van a második kemoterápián, s bár eleinte jobb közérzettel viselte a kezelést, most annak jellemző mellékhatásaival küzd. A kezelési terv szerint a  folyamat felénél tart Rimányi Márk: négy kemoterápiát terveztek orvosai, és ezek után jövőre, ha minden megfelelően alakul, következhet a csontvelő-átültetés. A kezelésekre eddig jól, biztatóan reagált. Zsuzsinak most sok erőre van szüksége: minden feladat és elintéznivaló rá hárul az otthon és kislányuk körül, s természetesen naponta látogatja, támogatja Márkot. 
Próbáljuk a normális mederben tartani az életünket, amennyire lehet, mind fizikailag, mind mentális síkon – mondta el Zsuzsi –, egyszerűen nincs más választásunk, most ezt kell tennünk, hogy segítsük Márkot a gyógyulásban. Erősen hiszünk abban, hogy az 50. születésnapja, amit szeptember 4-én fogunk ünnepelni, egyben az első "új" szülinapja is lesz.

Mindenki, aki kilátogatott a szombati jótékonysági főzésre, megtapasztalhatta, hogy milyen nagyszerű érzés egy jó célért közösen tenni valamit: a főzőcsapatok a korai kezdés és a hideg dacára baráti hangulatban, egymást segítve, jókedvűen vetették bele magukat a főzésbe, a vásárlók pedig érdeklődve kóstoltak, dicsérték az ételeket és adományoztak. Volt idő egymásra, volt idő beszélgetni – érezni, hogy jó ügyért egy közösség részeként létezni – ha csak egy szombati nap erejéig is – lélekemelő.