Laza irodalomóra sok zenével: Varga Bence, a Zaporozsec énekese volt a könyvtár vendége

Varga Bence, akit a Zaporozsec zenekar énekeseként ismerünk, Szentgotthárdon óraadó tanár egy gimnáziumban: vasárnap rendhagyó irodalomórát tartott a Berzsenyi könyvtár olvasótermében összegyűlt közönségnek. Az átlagéletkor ugyan meghaladta az iskoláskort, de melyik diák akarna vasárnap irodalomórára menni? Varga tanár úr el is énekelte rögtön Békés Márta A bús tanító panaszai című versét, hangsúlyozva, hogy annak szövegével ("Évről évre romlik a gyerekanyag") nem ért egyet, a lényeg a zene: a verset Weöres Sándor Galagonya című költeményének a Sebő-együttestől belénk ivódott dallamával-ritmusával énekelte el, aztán persze eljátszotta az eredetit is.

A rendhagyó irodalomóra nem annyira volt irodalmi, inkább a versek lüktetése, ritmusa, zenéje dominált, na meg az eljátszott dalok, azaz megzenésített versek követték egymást laza asszociatív láncban - és ezt nem is bántuk. Megszólalt Weörestől ősi lüktetéssel a Barbár dal, "zenei sormintával" a Táncdal, illusztrálván, hogy a hangulat, szerkezet, dimnamika és a hangzás jelentés nékül is képesek felemelni a befogadót. A Valse triste után József Attila költészete következett: a Kedves Jocó!, a Harmatocska, a Karóval jöttél, közben, kissé megidézve a tanórák hangulatát, a költő szeretethiányáról, haláláról esett szó.

Petőfi Sándor Egy gondolat bánt engemet című versét először Bérczesi Robi énekelte el a Pamut zenekarral az Imagine dallamára, most megtette Varga Bence is, és, ha már Petőfi és halál és szabadságharc, Cseh Tamás/Bereményi Géza Petőfi halála is elhangzott, és jött a Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről, amitől egy ugrással jutottunk el A Zaporozsec  saját daláig: hiszen abban éppen egy Shakespeare-szonett sora bukkan fel. Az "órát" szintén saját szerzemény, a L'amour toujours zárta, melynek szövege a rajongók által beküldött kifejezésekből íródott, alátámasztván, hogy az irodalom, a vers lehet izgalmas játék is.

TP
Fotó: Nagy Jácint