Kellene kis kert : improvizáció az élet

A Kellene kis kert (Weöres Sándor egy gyerekverse) – első hallásra különös zenekarnév, de már nem ismeretlen a (vár)megyében. Az mindenesetre tény és örvendetes, hogy a helyi zenekar nem másol, hanem új zenei irány után kutat, s ez már az első percekben világossá vált. Újonnan alakult zenekaroktól hallani, hogy az általuk képviselt zenei irányt nem lehet beskatulyázni. Ez nem így van, valahogy mindig – még néha több kifejezést is kell használni – be lehet határolni minden zenét. Tiszta, önálló irányok nemigen maradtak, de két-három stílussal körbe lehet keríteni szinte minden újnak tűnő hangzást, irányt. Ha a Kellene kis kertet kellene „bekeríteni”, mindenképp sok népzenei, szintén sok funky kerítéselemet, dróthálót rendelnék, de néhány blues (főleg a szövegek hangvétele és a rögtönzés miatt), és komolyzenei oszlopot is rendelnék. Ha úgy érezném, hogy a zenéjük már ezeken belül van, befuttatnám az improvizáció (rögtönzés) sűrű borostyánjával, hogy alig lehessen belátni, csak a kitartó leskelődők juthassanak teljes zenei élményhez. Tartani kell a kitartó leselkedőktől, már csak azért is, mert aki erre halad, a kiszűrődő hangokból rögtön érzi, hogy “odabent” valami örömteli dolog történik, legalábbis a bent lévők örömmel csinálják, amit csinálnak.

Összetett stílus esetén az alkotóelemekből azt kell kiemelni, ami a legjobb bennük. A Kellene kis kert is nyilván erre törekedett. Amit ők csinálnak, ma az országban – számomra legalábbis – úttörő, nemigen hallani hasonlót.  Autentikus magyar népzenét sokat hallani, funkyt is  itt-ott, ha nem is autentikust. Autentikus bluest idehaza magyar előadótól egyáltalán nem lehet hallani, az a néhány zenész játssza leghitelesebben, akik hónapokat, éveket töltöttek ennek a zenének a szülőhazájában. A blues-szövegek keserűsége viszont szinte édestestvére a magyar dalok mondanivalójának, csak az ország és a nyelv különbözik, az alapprobléma nem. Az improvizáció valamikor teljesen természetes dolog volt a muzsikusok számára, köztudott, hogy még a klasszikus zenei kompozíciók variációi is rögtönzések voltak valamikor,  a legjobbakat kiválasztották és leírták, a komolyzenészek pedig szentírásként kezelik ezeket, de eszükbe sem jut elődeikhez hasonlóan rögtönözniük a témára.   

Pedig mindennapjaink sincsenek előre megírva teljes részletességgel. Szinte mindig jön valami nem várt esemény, amire lépni kell, el kell térni a tervtől. Hát még, ha a teljes életet nézzük. Impró az élet – miért lenne a zene más?  

(A zenekar tagjai: Horváth "Dudu" Dániel – hegedű, ének, Mészáros Szabolcs – ütőhangszerek, Kulhay András – gitár, vokál, Nagy Olivér – bőgő, ének. Narrátor: Prieger Szabolcs)

Peltzer Géza