Gráczer György: Másfél perccel a vége előtt hittem el

 
– Komoly sorozat van a gárda háta mögött, több meccs a BL-ben és itthon az alapszakaszban. Ennek tükrében milyen célokkal vágtak neki a kupának? 

– A Bajnokok Ligájában a spanyol Zaragoza, az orosz Nizhny Novgorod és a lengyel Lublin volt a csoportellenfelünk. A sorsolás után az volt a véleményem, hogy nagy bravúr kell a továbbjutáshoz, ismerve a spanyol és az orosz együttesek játékerejét. Igazán kellemesen csalódtam, ugyanis egészen az utolsó fordulóig reményünk volt megszerezni a 2. pozíciót, a Novgorod elleni idegenbeli mérkőzés döntötte el, hogy végül lecsúszunk a folytatásról. Mindenesetre szép teljesítmény volt a gárdától. Ezzel párhuzamosan játszottuk a magyar bajnoki ütközeteket is, ahol, egyebek mellett a kettős terhelésnek, valamint a sérüléseknek „köszönhetően”, néhány vereséget elszenvedtünk. Nem történt tragédia, az alapszakaszt a második helyen zártuk. Ilyen előjelek után a Magyar Kupának úgy futottunk neki, hogy végre nyerjük már meg azt a sorozatot. Hatszor buktunk el a fináléban, abban reménykedtünk, hogy megszakad e pechszéria.  

– Elérkezett a minitorna. Hogyan értékelné az összecsapásokat? 

– Az első játéknapon a PVSK-Veolia ellen tulajdonképpen a bajnoki alapszakasz mérkőzéseihez hasonlóan biztos győzelmet arattunk, a baranyaiaknál jobbnak bizonyultunk, csaknem száz pontot szórtak a fiúk, és a védekezés is rendben volt. A második mérkőzésen az alapszakasz első Szolnoki Olajbányász volt az ellenfél. A bajnokságban mindkétszer a Tisza-partiak örülhettek a találkozók végén. Különösen a Szolnokon játszott meccs volt fájó, hiszen ott, ha az utolsó percekben jobban koncentrálunk, akkor meggyőződésem, hogy mi nyerünk. A két kudarc miatt csapatunkat különösen fűtötte a bizonyítási vágy, egyszerűen meg akarták mutatni országnak-világnak, hogy le tudják győzni a piros-feketéket. Azt gondolom, remek mérkőzést játszottunk, kiváló volt a csapatmunka, hatalmasat küzdöttek a srácok. Visszagondolva, a harmadik negyed közepén sikerült végleg megtörni az Olajbányász csapatát, a 84-63-as győzelem önmagáért beszélt.  

– És jött a finálé, immár hetedszer… Milyen meccsre számított? Tartott esetleg a debreceniektől? 

– A döntőben mindkét csapat a kemény védekezésre fektette a hangsúlyt, így az első félidőben viszonylag kevés kosár született: 39-25-re vezettünk, tehát összességében nem lehetett okunk panaszra. A harmadik negyedben hibáinkat kihasználva a debreceniek három pontra felzárkóztak. Az utolsó felvonásban hatalmas küzdelem folyt a pályán, és végül sikerült újra előnyt szereznünk, amit aztán nem is engedtünk ledolgozni a DEAC-nak.

– Ilyen pechszériát követően, őszintén, mikor hitte el, hogy Szombathelyre kerül a Magyar Kupa trófeája?    

– Tán másfél perccel a mérkőzés vége előtt, amikor 65-60-as vezetésünknél mi birtokoltuk a labdát, akkor fogtam fel valójában, meglesz az első kupagyőzelme a csapatnak és a városnak.

– Összességében megérdemelten nyerte meg a minitornát a Falco: egyetért ezzel?  

– A három mérkőzés alapján úgy gondolom, hogy csapatunk valamennyi találkozón dominált, és a döntő mérkőzésen is végig vezetett. A kritikus pillanatokban is rutinosan, higgadtan, csapatként működtünk, és ennek meg is lett az eredménye. Nagyon fontos tényezőként ki kell emelnem, hogy a kupadöntő előtti héten történt meg először, hogy a 12-es keret valamennyi játékosa rendelkezésre állt, így a Gasper Okorn vezette szakmai stáb jól fel tudta készíteni a csapatot az előttünk álló feladatokra. Köszönettel tartozunk az önkormányzatnak, hiszen stabilan működünk, minden feltétel adott a jó teljesítményhez.  

– Sok idő nincs az ünneplésre, hiszen a Körmenddel találkoznak a hétvégén a rájátszásban. Mit vár a bajnokság hajrájától? 

– Bizony, a hétvégén folytatódik a bajnoki rájátszás. Aktuális ellenfelünk a Körmend csapata lesz, amely mindig pikáns ütközet a kosárszeretők körében. Mint regnáló bajnoknak egyetlen célunk lehet, mégpedig a címünk megvédése. Ennek érdekében megteszünk mindent, mi a háttérben, a játékosok pedig a pályán.

Krilov István