Derkovits ismét hazatért – életmű-kiállítás nyílt a Szombathelyi Képtárban

Cebula Anna, a Szombathelyi Képtár igazgatója, a Derkovits 130 kiállítás kurátora köszöntötte elsőként a megnyitó vendégeit: a művész nemcsak itt született, de itt élt, járt iskolába, a kisboltba, itt sétált az utcákon – emlékeztetett, majd Derkovits önéletrajzából idézett, utalva rá, hogy az életmű hordozza az itt megtapasztaltakat, a város mindennapi képeit.

A kurátor a kiállítással a XXI. századi emberekhez szerette volna közel hozni a művészt, akinek van üzenete a mának: empátia, együttérzés az életmű kulcsszavai, s a tárlat célja az is, hogy tiszteletünket fejezzük ki a város szülötte iránt.

Horváth Soma kultúráért is felelős alpolgármester a 130 éve született Derkovits gyermekkori visszaemlékezésével köszöntötte a megjelenteket a Képtárban, amit a képzőművész tiszteletére hoztak létre, csaknem 40 évvel ezelőtt. 

"Egy olyan alkotóra emlékezünk, akinek művészete mélyen átitatta a város kulturális örökségét: nem véletlenül viseli nevét városrész, általános iskola és őrzi emlékét egy szobor, a szombathelyi Rohonci úton és egykori szülőházánál, a Mátyás király úton."

Derkovits mély nyomot hagyott a magyar, illetőleg a szombathelyi művészeti-oktatási életben is: szellemisége és tudása nemcsak áthatja a helyi képzőművészeti oktatást általános, középiskolai és egyetemi szinten, hanem városunk kiváló képzőművész pedagógusainak köszönhetően tovább öröklődik a fiataloknál és a fiatal, tehetséges képzőművészeket már 1955 óta Derkovits-ösztöndíjjal segítik – emlékeztetett az alpolgármester, azt bizonyítandó, hogy Derkovits munkássága nemcsak inspiráló, de időtálló értékeket hordoz.

Bár Derkovits képzőművészeti és társadalmi szerepvállalása, szociális gondolkodása eltért kortársai szemléletétől, művészete mégis egy politikától és ideológiáktól független nemzeti értékké vált. Konoksága családi vonás lehetett, hangsúlyozta Horváth Soma, a művész műbútorasztalos édesapja is az igényes munkát helyezte mindenek, a család és a megélhetés elé is.

Derkovitsot erős akarata és életösztöne mentette meg a háborúban, szétroncsolódott bal karját később sem engedte amputálni, mondván, „jó lesz majd az ecsetet tartani” – Ez a szomorú, de hitvallásként is értelmezhető történet arra kötelez minket, hogy Derkovits Gyula életművének megünneplésekor ne csupán egy művészt üdvözöljünk, hanem az alkotás, az elkötelezettség és az emberi kifejezőerő magasztalására is összpontosítsunk.

"Az ő története arra emlékeztet bennünket, hogy az elszántság és ez az elkötelezettség mennyire erőteljesen át tud hatni minden akadályt, és képes minket túllépni a korlátainkon."

Derkovits és művészete nemcsak a múlt, hanem nekünk, szombathelyieknek az identitásunk része is, ezért különösen fontos, hogy ápoljuk és megőrizzük ezt az örökséget, és továbbra is inspirációt nyújtsunk ezzel a jövő generációinak, hogy tudják: Szombathely Derkovits Gyula városa is – zárta beszédét az alpolgármester.

A kiállítást Várkonyi György művészettörténész nyitotta meg: beszédének fókuszában a Derkovits-életmű recepciója állt, kiemelve Fülep Lajos művészettörténész gondolatait, ki a modern magyar művészeti kánon megalkotásával – melyet „folyton kikezd a pénz és a politika” – igazságot szolgáltatott az életműnek. Mert Derkovits helye megkerülhetetlen kérdés, hangsúlyozta, életműve összetett, de nem ellentmondásos, polarizált világképet tükröz.

Derkovits a csütörtökön nyílt tárlattal kicsit ismét hazatért, ha néhány képe csak a kiállítás idejére is: a Képtár 1936, 1964, 1994 és 2009 után 2024-ben is gazdag gyűjteményét mutatja be a képzőművész alkotásainak – most Cebula Anna Képtár-igazgató kurátori munkájának köszönhetően. Ne hagyjuk ki.

Tp

Fotó: Nagy Jácint