Add a szíved, Szombathely! - séta a boldogság kék madarának nyomában az autizmus világnapján

Egy titokzatos világ

Kedden fél hatkor az AGORA előtt gyülekeztek az Add a szíved, Szombathely! Kék séta résztvevői: a séta mindenkori célja, hogy felhívja a társadalom figyelmét az autizmussal élőkre és családjaikra. Idén a program A kedvenc... című kiállítás megnyitójával indult a Sportház aulájában. A tárlaton, melyet április 10-ig lehet megtekinteni, gyermek és fiatal autisták alkotásai mesélnek a képzőművészet és irodalom eszközeivel a kedvenc élményükről, helyekről, barátokról, ezáltal, ha csak egy pillanatra is, betekintést engednek titokzatos világukba.

"A világba, mely számukra  a mindent jelenti" – mondta el a kiállítást megnyitó Godáné Kazári Eszter, a Holnap Háza Lakóotthon vezetője, köszöntve a jelenlevőket, elsőként az alkotókat, az Aranyhíd EGYMI, a Váci Mihály Általános Iskola és AMI, a Rum-Kastély EGYMI és az Esőemberke Alapítvány Holnap Háza Lakóotthona és a Ma Háza Foglalkoztatója tanulóit és dolgozóit. A 2024. év kettős évforduló az Esőemberke Alapítvány működtette lakóotthon számára, árulta el Godáné Kazári Eszter: az alapítvány 25, a Holnap háza pedig 15 éves lett idén. Mérföldkő ez az autizmussal élőkért dolgozók számára: "Ez a szakmám, a hivatásom, a mindenem. Az autizmussal élőkkel, értük munkálkodom" – tette hozzá. A megnyitó végén Kulcsár Bálint autista fiatal (Rum-Kastély EGYMI) 2022-es Máskép(p) fotó- és filmpályázaton 1. díjat nyert Ragyogj, ragyogj! Egy kék fiú élete című filmjét vetítették. 

Séta a boldogság kék madarának nyomában

A Március 15. térről kék lampionokkal a kézben vonultak a Király utcán át a Fő térre a kék séta résztvevői: élükön Uri László gólyalábas haladt a boldogság kék madarával, énekelve, az Aranyhíd EGYMI alkalmi kórusa és Wagner András zenei közreműködésével. A sétálókat a Fő téri színpad várta: a Csepregi Vegyeskar Egyesület a Republik Erdő közepében járok című dalát adta elő.

Szombathely közösségének fontos alkotóelemei

– Egészen más valakinek az életéről beszélni kívülről, mint, ha megérintettként a saját életünkről szólunk – kezdte beszédét dr. Nemény András polgármester: így másként hangzanak a szavak, mint az elfogadás, szeretet, segítés vagy tanulás. De annak van értelme, hogy azok az emberek, akik megérintettek, mondjanak valamit: mert, bár nem része mindannyiunk életének az autizmus, mégis része kell, hogy legyen. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy az a közeg, amelyben élnek az autizmussal élők, az egy befogadó, toleráns közeg, vagy egy bezárkózó, elutasító. A mi felelősségünk, hogy akarjuk érteni, mi történik az autistákkal és segítő családtagjaikkal, hogy tanuljunk belőle.

Mert rengeteget tanulhatunk tőlük – és ezáltal magunkról is. Ha elindulunk ezen az úton, akkor szeretni is fogjuk ezt a világot, és büszkék leszünk rá: azt gondolom, Szombathely közösségének fontos alkotóelemei ők, a mi közösségünk csak jobb és több lehet általuk – mondta el a polgármester, hozzátéve, hogy Szombathelyen tervben van, hogy felnőtt autistáknak egy otthont hoznak létre, hogy legyen jövőképük és lehetőségük fejlődni. 

"Ne legyünk láthatatlanok a társadalom számára"

– Nemcsak az autizmus világnapja alkalmából tartom kiemelten fontosnak az érintettek és családtagjaik láthatóvá tételét – nyitotta beszédét Pohánka Edit, a PontMás Vas Megyei Autista Gyermekekért Alapítvány kuratóriumának elnöke, aki a 2024-es kék sétán a jövőről beszélt. – A jövő az autizmussal élők családjainak legalább olyan felfoghatatlan, mint maga az autizmus ténye. Hogyan lesz a jövő? Meddig jutunk? Képes lesz önállóan élni? Mindig fog neki valaki segíteni? Akkor is, ha mi már nem leszünk? – ezek a súlyos, fájdalmas kérdések kikerülhetetlenek akkor, ha egy családban egy gyermeknél kiderül az autizmus ténye. De még nehezebb és fájdalmasabb az, hogy nincsenek kielégítő és megnyugtató válaszok, illetve, mikor a "talán tud önállóan élni"-től eljutunk a "sosem fog tudni önállóan élni" gondolatáig – derült ki Pohánka Edit szavaiból.

– A jövőtlenség víziójával sokkal nehezebben birkóztam meg, mint a diagnózis elfogadásával – folytatta, mert a XXI. század hamis biztonságérzete és a rászorulókról gondoskodó társadalom benne élő képe miatt sokáig homokba dugta a fejét. Hiszen kit érdekel a jövő, ha a mindennapok olyan apró sikerélményeket hoznak, mint az első cipőkötés vagy az első kontextusba illő mondat kimondása. – Pedig közben a jövő észrevétlen kiosztja a lapokat: mert választási helyzetről nem igazán beszélhetünk. Vagy integrált intézményi  pályafutását kezdi meg "tükörjégen egyensúlyozva" a gyermek, vagy jegyet kap 10-15 évre egy viszonylag biztonságosnak mondható kisbolygóra, melynek a neve szegregáció.

Óriási küzdelem a családoknak a haladás a tananyaggal, a környezeti változás kihívásai, miközben az autizmus soha meg nem szűnő terheit cipelni kell az iskolatáskával együtt, a szegregáció kisbolygója pedig hamis biztonságérzetet ad: a szakemberek időnként megpróbálják kijózanítani a szülőket a jövőt illetően, mert eljön az az idő, mikor hatalmas zökkenéssel vissza kell térni a Földre.

Mert az autista gyermek is fel fog nőni, és tisztában kell lenni vele, ez milyen kilátást jelent, akkor is, ha az autista felnőttlét nem túl rózsás jövőképet mutat – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a magyar társadalom, a munkaerőpiac nincs felkészülve arra, hogy az autizmussal élők felnőttek lesznek. Hogy ilyen sokan felnőttek lesznek, esetleg dolgozni szeretnének, s ha nem képesek rá, akkor emberhez méltó intézményi ellátás keretében szociális foglalkoztatással egybekötött szociáis ellátásban részesüljenek, hogy képesek legyenek hasznos és teljes életet élni. És ezt megérdemlk a szülők is: megérdemlik a szabadságot, a feltöltődést, a munkahelyet, a nyugodt életet.

– A jövőért mindannyiunknak tenni kell – folytatta Pohánka Edit: – Ha te jól vagy, gyermeked is jól lesz. A jövő kulcsa pedig a lehetőséghez képest az önállóságra nevelés, és hogy ne legyünk láthatatlanok a társadalom számára. Ne elégedjünk meg a ködös jövőképpel! Alapvető jogunk, hogy a döntéshozók lehetőséget biztosítsanak egy élhető jövőre. Csodálatos hír, hogy Szombathelyen két év múlva megkezdheti működését TOP Plusz forrásból egy önkormányzati fenntartású nappali ellátóhely 24 felnőtt autizmusban érintett embertársunk számára. – Ez is példa arra, hogy van mód kezünkbe vennünk és kedvezően alakítanunk sorsunkat. Ismét kinyílt egy kapu jövőnk felé – zárta beszédét a PontMás Alapítvány elnöke.

A beszédek után Korponay Zsófi és Bánó Zoltán énekelt, majd a résztvevők átvonultak a Városházához, ami ezen az estén, az autizmus világnapján ismét kék fényben ragyogott.

Tp

Fotók: Nagy Jácint