Az elfogadás öröme: Kék séta az autizmussal élőkért

Mintegy félórás séta után, kék lampionokkal a kezükben érkeztek meg a Fő téri színpadhoz az autizmus világnapján hagyományosan, immár nyolcadik alkalommal megrendezett Kék séta résztvevői. A program célja, hogy felhívja a figyelmet arra a másik világra, amelyben az autisták élnek. A hideg ellenére sokan részt vettek a programon: az Esőemberke Alapítvány jóvoltából levendulás teát kínáltak, és levendulazsákocskákat – emlékbe. A színpadon az Aranyhíd EGYMI és a Micimackó Óvoda munkatársainak flashmobjával kezdődött a műsor, majd Dr. Nemény András, Szombathely MJV polgármestere köszöntötte a Kék séta résztvevőit.

Beszédében elmondta, számára ez a világnap azt jelenti, hogy az egyik világ elismeri egy másik világ létezését – nagyszerűségét, különlegességét, szépségét. – Ha csak egy nap erejéig is, de nem vet rá árnyékot, engedi megfürödni a fényben, abban a tiszta, kék fényben, mely ennek a napnak a szimbóluma. Nemény András hangsúlyozta, hogy meg kell találnunk az utat, ami ezt a két világot összeköti, s ebben segítőtársunk a feltétel nélküki szeretet. Ez a szeretet az, ami áthágja a határokat két ember között, és igazi kapcsolatot tud teremteni. – Hiszek abban, hogy a mai napot is a szeretet vezeti – hangsúlyozta Dr. Nemény András, s elmondta, hogy az érintettek nincsenek egyedül, mert egy igazi város közössége mindig együtt tud örülni, és együtt van a nehézségekben is. Ez a nap a megértésről, elfogadásról szól, arról, hogy mennyit tudunk tanulni az autistáktól: őszinteséget és tisztaságot. Ha mindnyájan ilyenek lehetnék, őszinte, tiszta és félreértésmentes lenne a világ. 

Pohánka Edit, a PontMás Vas Megyei Autista Gyermekekért Alapítvány kuratóriumának elnöke személyes beszéddel, mint érintett édesanya szólította meg a hallgatóságot. Beszélt arról az útról, melyen a tagadás, a dac és a félelem után eljutott addig, hogy szembenézzen, megismerkedjen az autisták világával, a kisfia világával: elfogadja őt. Hosszú és nehéz volt az út, melyen végül az autizmus tükrében egy újfajta jövőképet épített fel, ami örömet képes adni. Pohánka Edit felidézte a 2014-es Kék sétát, mikor kék lufival az egyik, kisfiával a másik kezében először ki tudta mondani, el tudta fogadni azt, hogy ő egy autizmussal élő kisfiú anyukája, s átjárta az elfogadás öröme. Azóta kilenc év telt el, sírással, nevetéssel, vidámsággal, pont úgy, mint egy átlagos gyermek családjában. Nem egyszerű idáig az út, de megéri, hiszen biztonságos talajt ad a szeretetben felnövekvő gyermeknek.

Az elfogadás nem jelenti azonban azt, hangsúlyozta Pohánka Edit, hogy belenyugodjunk a gyermekeink mássága miatti bántásába, megbélyegzésébe, a méltatlan bánásmódba, a nekik járó megfelelő oktatás hiányába, a jövőtlenségükbe, a felnőtt autisták elmagányosodó életébe. És ezekkel feladatuk nem nekik, hanem nekünk, többieknek van. A családjuknak, a közösségeknek, a településeknek, a döntéshozóknak. – Április 2-a, amíg élek, az elfogadást és a lelki békém megtalálását jelképezi – mondta el a kuratórium elnöke.
A beszédek után Krizsán Zsuzsanna és Czirók Tamás olvastak fel gondolatokat az autisták világából, majd Romsics Attiláné Ildikó, az Aranyhíd EGYMI tanára énekelt. A résztvevők ezután a  Városháza épülete elé vonultak, mely április 2-án, az autizmus világnapján újra kékben ragyogott Szombathelyen, hirdetve az elfogadás fontosságát.

TP

Fotó: Nagy Jácint