„Március 15-e a magyarok egymásra találásának, a szívnek az ünnepe”

Meghozták a jó időt a márciusi ifjak, verőfényes napsütésben kezdődött Szombathelyen a hagyományos városi ünnepség az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulóján. Az első helyszín ezúttal is az MMIK-nál 1987-ben felállított Petőfi-szobor volt, ahol Kéner Balázs köszöntötte a résztvevőket, majd felolvasott egy részletet Jókai Mór visszaemlékezéséből, március 15-éről.

Korán reggel volt: borús, esős idő. Petőfi az elmúlt éjjel megírta költeményét: „Talpra magyar, hí a haza!” Én pedig a pesti tizenkét pontját a fiatal Magyarországnak: „mit kíván a magyar nemzet?” a nép által megérthető magyarázattal alakítottam át. A tizenkét pont összeállítása Irinyi József műve volt, ki azt a Pesti Kör elé terjeszté. A kérdés csak az volt március 15-ikének reggelén, hogy mi történjék e tizenkét pontos petícióval. Apelláljunk a népre! Ez volt közös megegyezésünk. Vasvári Pál kezében elefántcsont-fogantyús botjával oly hevesen hadonászott, hogy a pálcatőr kirepült a botjából s az én falam szögletében állt meg a hegyével. „Jó ómen!” Előre a vassal! S ezzel a szóval kezdődött meg az örökké emlékezetes 1848-iki március 15-ike: a sajtószabadságnak, a népszabadságnak örökké emlékezetes napja

– idézte fel az aznapi történéseket.

Ahogy az szokás, a Petőfi-szobor talapzatát most is óvodások és iskolások által készített kokárdák és nemzeti színű lobogók díszítették már, a megemlékezés részeként pedig koszorúkat helyezett el a városvezetés nevében dr. Nemény András polgármester, dr. László Győző, dr. Horváth Attila és Horváth Soma alpolgármesterek, dr. Károlyi Ákos jegyző, a Vas Vármegyei Kormányhivatal, valamint az Éljen Szombathely! Egyesület és a Fidesz szombathelyi szervezetének képviselői.

Az ünneplők ezt követően a Szombathelyi 11-es Huszár Hagyományőrző Egyesület vezetésével közösen átvonultak az ünnepség következő helyszínére, a Március 15. térre, ahol Szombathely Város Fúvószenekara fogadta őket. Elsőként az Országzászló ünnepélyes felvonására került sor a Himnusz dallamaira, a hagyományőrző egyesület és a fúvószenekar közreműködésével.

Majd az ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjainak ünnepi műsora következett. Szabó Gergő Erkel Ferenc Bánk bán című operájának leghíresebb áriáját, a Hazám, hazámat szavalta el, utána Kővári Barnabás és Molnár Bence néptánc előadását láthattuk.

A résztvevők ezután Szombathely Város Fúvószenekara, a 11-es Huszárezred, valamint a Claudius Polgárőr Egyesület vezetésével átvonultak a Savaria Múzeum parkjába, ahol az Energy Dance Team flashmobja után a hagyomány szerint a Himnusz közös éneklésével, majd dr. Nemény András polgármester ünnepi beszédével folytatódott az ünnepség.

„176 évvel ezelőtt, 1848 március 15-én a magyarság történelmében bekövetkezett egy egyedülálló, megismételhetetlen, tökéletes pillanat. Mint egy hirtelen felragyogó tűzbolygó, úgy robbant ki a Nemzeti Múzeum előtt a legtisztább magyar forradalom. Akár csak egy megszülető Nap, amelyben minden elem összeolvad egy pillanatra, hogy aztán fényével robbanásszerűen oszlassa szét az addigi sötétséget és teremtsen a 'semmiből világokat'. Az sem lehet véletlen, hogy éppen a múzeumba bezárt múltunk előtt, a lépcsőn írták újra bátor fiatalok magyarságunk jövőjét. Kiléptek az évszázadok áporodott fogságából és elszakították a röghöz kötő béklyókat” – kezdte köszöntőjét a polgármester.

Hozzátette, az addig ismert világhoz képest a márciusi ifjak követelései valóban olyan jelentős változásokért kiáltottak, amelyek a kor emberei számára akár félelmetesek is lehettek: a 12 pontban egyszerre követelték a nemzeti önállóságot és egyszerre akarták meghaladni a feudális viszonyokat, azt követelték, hogy a szabadság és az egyelőség egyaránt járjon a nemzetnek és a nemzet minden tagjának, mert csak egy szabad emberekből álló nemzet lehet maga is szabad. Igazságuk máig is érvényes – hangsúlyozta.

Mint mondta: a szabadság hívői különböző helyekről jöttek és sok mindenben másként látták a világot. Voltak köztük nemesek, polgárok és egyszerű származású emberek is, voltak fővárosiak és vidékiek, magyar ajkúak és nemzetiségiek. De minden különbségnél fontosabb volt, hogy szerették és jobbá akarták tenni a hazájukat. A lánglelkű Petőfi, a legnagyobb magyar, Széchenyi, a szabadságharc vezetője, Kossuth, a haza bölcse, Deák Ferenc nagyon különbözőek voltak. Talán egyetlen egy estét se bírtak volna ki egy asztalnál együtt, de a hazájukért mindannyian feláldozták volna akár az életüket is –, volt, akinek ez is lett végül a sorsa.

„Március 15-e a magyarok egymásra találásának az ünnepe. Nem az erő és még csak nem is az ész, hanem a szív ünnepe. Így amikor az igazi lényegét keressük, akkor teljen el bármennyi év, vagy évszázad, mindig meg fogjuk találni a szívünkben. A legtisztább magyar forradalmat lehet tudományosan kutatni, fel lehet tárni az oda vezető okokat, vagy az utána bekövetkező események sorsszerűségét, de tudnunk kell, nem ezzel kerülünk közelebb hozzá. 1848 március 15-ét nem érteni, hanem érezni kell. És ha érezzük, akkor kimondatlanul is része lesz az életünknek. Benne lesz a döntéseinkben, abban, hogy hogyan neveljük a gyermekeinket, hogy hogyan viszonyulunk a rászorulókhoz, hogy hogyan teremtünk valódi közösséget egy iskolában, egy városban, egy országban. Éreznünk kell, hogy mi magyarok egy közösség vagyunk, itt mindenki magyar, ahogy szűkebb hazánkban, mindenki szombathelyi” – húzta alá a polgármester.

Majd azzal folytatta: el kell döntenünk, hogy azt keressük-e, ami összeköt minket, ahogyan azt nagy elődök is tették, vagy pedig azt keressük, ami szétválaszt bennünket. Ha utóbbi mellett tennénk le a voksunkat, akkor mindenkiben ellenséget fogunk látni és ezzel végül magunkat is megmérgezzük. Dr. Nemény András szerint az az ember, aki ma a politika vastörvényére hivatkozva azt mondja, hogy aki nem a barátom, az az ellenségem, az egy gyűlölködő, háborús utat szán nekünk, de nem kell, hogy elfogadjuk ezt, van szabad választásunk.

„Én egy olyan városban hiszek, ahol együtt visszük a terheket és ahol együtt éljük meg a sikereket is. Ahol nem a rang és a cím számít, hanem az, hogy ereje, lehetősége szerint, ki mennyit tesz bele a közösbe. Ahol azok, akik a közösség akaratából elöl mennek, mindig látják a lemaradókat is, és ha kell megállnak, segítenek. Mit kíván a magyar nemzet. Legyen béke, szabadság, egyetértés. Ez a mondat előzi meg a 12 pont felsorolását. Ma is ezt kívánjuk. Ne engedjük, hogy bárki bezárja ezeket a szavakat egy múzeum börtönébe. Repüljenek most is szabadon, itt a téren és bent a szívünkben. Ha pedig bármikor is elbizonytalanodnánk, keressük meg azt a tiszta tűzbolygót, a mi közös Napunkat, melynek neve 1848. március 15. Keressük meg, lássuk a fényét, érezzük a melegét, higgyünk benne, hogy valójában azok mi vagyunk, mindannyian így együtt, magyarok. Tisztelet a forradalom hőseinek, tisztelet a szabadságharc áldozatainak” – zárta mondandóját a polgármester.

Dr. Nemény András beszéde után a közönségben lévő gyerekek letűzhették kis nemzetiszínű zászlóikat a múzumkertben, majd a Mesebolt Bábszínház művészeinek, Varga Bori, Lukács Gábor, Kovács Bálint, Pőcze Gyöngyi, Kiss Dávid és az Ungaresca Táncegyüttes táncosainak előadása következett.

A délelőtti program zárásaként pedig megkoszorúzták Horváth Boldizsár szobrát a múzeumkertben.

CzB

Fotó: Nagy Jácint