km/óra
  2022.05.27., péntek  •  Hella napja
Szabó Tibor: Számunkra a haza az anyaország volt

Szabó Tibor: Számunkra a haza az anyaország volt

Szabó Tibor Jászai-díjas színművész ötvenévesen, 2008-ban települt át Erdélyből az anyaországba feleségével, pályatársával, Bálint Évával. Mindkettejüket a Weöres Sándor Színház alapítói között tartjuk számon. 2012-től magyar állampolgárok. Szabó Tibort a kisebbségi létezésről kérdeztük. 

– Huszonöt évesen jártam először Magyarországon… Erősen magyar érzelmű családba születtem, a szüleim értelemszerűen magyar iskolába járattak, így a magyarságtudat már gyermekként belém ivódott. Másfél éves koromig a szilágysági Kárásztelken éltünk, onnan kerültünk el – a Szatmárnémeti és Nagyvárad között fekvő – Nagykárolyba, egy mezei kisvárosba. Ott jártam az iskoláimat egészen az érettségiig. Apám a mezőgazdaságban dolgozott traktorosként, anyám a háztartást vezette. A család első generációs értelmiségije vagyok. Négyen voltunk testvérek, sajnos, az egyik húgom már nem él. Apám egyetlen fizetéséből szűkösen éltünk. Krumplit ettünk krumplival, sokféleképpen elkészítve, hiszen leleményes az ember. Így nem is utáltuk meg.
A magyar televíziót néztük, és amikor eldurvult a Ceausescu-rendszer, az ottani románok is azt nézték. (A román tévében naponta kétórás adás volt, abból másfél óra Ceausescu látogatásairól, beszédeiről szólt.) Nyilván sokan vágytak némi kulturális élményre, minimum egy jó filmre. 

– Gyerekkoromban mindenki beszélt a városban magyarul, a románok is. Sőt, ha az utcánkba költözött egy román család, a gyereknek hamar meg kellett tanulnia magyarul, hogy ha játszótársakat szerettek volna. Akkoriban a város lakosságának nyolcvan százaléka magyar volt, ma úgy fele-fele lehet az arány. Sajnos. A mindenkori román kormány száz éve következetesen románosít. A kommunista rendszer nagy iparosítása idején az új gyárakba román munkásokat hoztak Moldvából, Havasalföldről. Minket több száz kilométerre vittek katonának, s román ajkúakat hoztak a magyar vidékek laktanyáiba, újabban pedig ortodox kolostorokat és templomokat építenek a magyar többségű helyekre. 


– Anyai nagyszüleim – akik még a Trianon előtti Magyarországon születtek, őket is magyar állampolgárként kebelezte be, ragadta el Románia – szintén Nagykárolyba költöztek, mert mint korábbi nagygazdákat kisemmizték őket, lesöpörték a padlásukat. Egyszerűen már nem tudtak megélni a falujukban. Nagyapám egészen a haláláig őrzött egy régi, piros-fehér-zöld zászlót fönt a padláson, a nagy liszttároló egyik rejtett zugában. Ott volt a magyar nemzetiszínű lobogó. Meg a szívük is… Mikor meghaltak, nagynénémék sebtében adták el a házat, ráadásul románoknak, úgyhogy csak sejtésem van, hogy mi lehetett a sorsa a megtalált magyar zászlónak… Akkoriban nem tartózkodtam otthon, így elmulasztottam kimenekíteni azt az ereklyét. 
Apám kétszer vagy háromszor járt az anyaországban, de csak Mátészalkáig jutott, ahol a testvérbátyja élt. Az volt a napi szójárása: „Bezzeg a kis Magyarország!”. Hihetetlenül örült minden magyar sikernek, legyen az tudomány, kultúra, színház, sport. Folyamatosan könnybe lábadt szemmel emlegette Magyarországot, amikor az szóba került. Úgy halt meg, hogy soha nem látta Budapestet. Édesanyám velünk lakik Szombathelyen, ő is megkapta, pontosabban ő visszakapta a II. világháború során szerzett és utána elveszített magyar állampolgárságát. 


– A XXI. században, lehet, kicsit furcsán hangzik, s meg is ütközhetnek néhányan, ha azt mondom, hogy mi nem tekintettük Romániát a hazánknak. Számunkra a hazát mindig Magyarország jelentette. Odaát „csak” a szülőföldünk van, és volt egy lakóhelyünk, ahol éltünk, léteztünk. Abban a körben, amelyben én mozogtam, a döntő többség így gondolkodott. És mindannyian ide vágytunk. Ha nem is véglegesen, de idejönni, egy kicsit itthon lenni. Soha nem felejtem el, hogy a nyolcvanas években, amikor eldurvult az egész ottani helyzet, fölmásztunk Nagykároly legmagasabb épületének a tetejére, s onnan kémleltük a messzeséget, fürkésztük a tőlünk nyolc kilométerre lévő magyar határt. Hátha átlátunk a túloldalra. Ha szemmel nem is, de a lelkünkkel egészen biztosan átláttunk. 
                                                                         

Szenkovits Péter 

kapcsolódó cikkek
Székelyudvarhelytől Szombathelyig és vissza
Székelyudvarhelytől Szombathelyig és vissza
Akár egy modern népmese, úgy kezdődött a történet, Gál László, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára (későbbi főigazgatója) 1990 körül Erdélyben, Homoród környékén elakadt az autójával. Székelyudvarhelyi hokiedző mentette ki szorult helyzetéből, a véletlen találkozásból pedig barátság lett.
kapcsolódó cikkek
Székelyudvarhelytől Szombathelyig és vissza
Székelyudvarhelytől Szombathelyig és vissza
Akár egy modern népmese, úgy kezdődött a történet, Gál László, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola tanára (későbbi főigazgatója) 1990 körül Erdélyben, Homoród környékén elakadt az autójával. Székelyudvarhelyi hokiedző mentette ki szorult helyzetéből, a véletlen találkozásból pedig barátság lett.
Savaria Fórum 31. évfolyam 19.szám - 2022.05.20.
Savaria Fórum 31. évfolyam 19.szám - 2022.05.20.
tematikus oldalak
legolvasottabbak
Megyei I. osztály: magabiztosan nyert és bajnok lett a Sárvár
Hat találkozóból négyen gólképtelenek maradtak a hazai csapatok, a Sárváron kívül a Haladás-Zanat tudta otthon tartani mindhárom bajnoki pontot.
Csaknem 400 fiatal táncolt együtt a Fő téren (képgaléria)
Csaknem 400 fiatal táncolta el Johann Strauss Denevér című operettjéből a négytételes francia négyest ma a Fő téren. Két év kihagyás után ismét megrendezte az AGORA a Quadrille Európai Táncfesztivált, melynek kizárólagos hazai helyszíne Szombathely.
Ne hívj rendőrt, sokat ittam! – kérte a BMW sérült sofőrje, majd elmenekült a helyszínről
Nagy csattanásra ébredtek több háznál az acsádi Béke utcában és többen azonnal kiszaladtak az utcába megnézni, hogy mi történt. Addigra egy vérző fejű ember szállt ki a betonáteresznek ütközött roncsból.
A nagy halászléharc – Szegedi kontra bajai
A hal ősi ókeresztény szimbólum. Krisztus és a megtért ember jelképe, ünnepnapokon pedig Jézus csodatetteit és a belé vetett hitet jelenti. Szenteste számos országban kerül hal az asztalra a legkülönbözőbb formában, nálunk a halászlé vált hagyománnyá. Hogy a bajai vagy a szegedi a jobb, ízlés dolga, lényeg, hogy jól elkészítve mindkettő finom.
Megyei I. osztály: mindkét vasárnapi mérkőzésen döntetlen született
A Vép pontvesztésével biztossá vált a Celldömölk harmadik helye, a Bük nehéz helyzetből mentett pontot a Táplán otthonában.
legfrissebbek
Már 6,2 millióan használnak okostelefont Magyarországon
A válaszadók nagyjából kétharmada szintén maximum 10 alkalmazást használt nagyobb gyakorisággal.
Egy apa ölhette meg lányait Aszódon
A 46 éves férfi - nagy valószínűséggel május 20-áról 21-ére virradóra - álmukban megölte lányait, majd a Heves megyei Adács közelében egy mozdony elé lépve öngyilkosságot kísérelt meg.
 Mintegy tízezren érkeztek Ukrajnából csütörtökön 
A beléptetettek közül a rendőrség 305 embernek állított ki ideiglenes tartózkodásra jogosító igazolást.
Hamis pozitív Covid-teszttel akarta elkerülni a börtönt egy tolvaj
A hamis teszt beszerzésében a férfi egy 28 éves ismerősének segítségét kérte, akinek édesanyja egy konténeres szűrőponton dolgozott. Az első mintavételkor, tavaly decemberben százezer forintot adott át a 48 éves nőnek.
Ötkilónyi heroint akart Magyarországra csempészni egy német férfi
A dupla falú kofferben a férfi tizenhárom, fóliába tekert csomagban heroint rejtett el.