„Rest kormányzásunk van” – Lannert Judit oktatáskutató a Bolyaiban

Lannert Judit 1990 óta foglalkozik oktatáskutatással, több tucat hazai kutatásban és jó néhány nemzetközi összehasonlító vizsgálatban vett részt. A Bolyai iskolában tartott beszélgetésen a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ két további munkatársa, Németh Szilvia pedagógiatanár, szociológus és Réti Mónika tanár, külső szakértő is részt vett.
„Egy mérhetetlenül szelektív törzsi társadalom öngyilkos reflexiója saját magára” – nyilatkozta nyáron a státusztörvényről Lannert Judit: a mondat nem finomkodik, nem véletlenül volt kiindulópontja a hétfői beszélgetésnek, melynek centruma a minőségi oktatás fogalma lett.

Szabó Bence Farkas, Lannert Judit, Németh Szilvia és Réti Mónika

A minőségi oktatás, mely az eredményesség, hatékonyság, méltányosság és a kreativitás kulcsfogalmaival ragadható meg, s olyan dolgokra fókuszál, melyek a jelenlegi mérésekkel nem mérhetők. „Bizalmatlan a rendszer” – mondja az oktatáskutató, ez áll a mérésmánia hátterében. A rangsorok felállításával viszont éppen a fontos dolgok sikkadnak el, az iskolák a kevésbé vagy egyáltalán nem fontos mérhetőkre kezdenek koncentrálni vagy meghekkelik az eredményt: mert a rendszer meghekkelhető. Naná, senki sem akar lemaradni.

"Bizalmatlan a rendszer" - Lannert Judit a státusztörvényről

A jelen világunkban egyre fontosabbá váló ún. soft skilleket (pl. a kommunikációs, a szervező- vagy az alkalmazkodókészség, a csapatorientáltság, a motiválhatóság, az érzelmi intelligencia, a kreativitás, a flexibilitás, a mobilitás) nem méri a mai magyar oktatási rendszer, mert lenne ugyan rá mód, de sok időt és plusz munkaerőt igényelne, azaz nem költséghatékony. A kompetenciamérések eredményeivel is lehetne valamit kezdeni, de azok általában egy éven belül nem érnek vissza a pedagógushoz, dolgozni tehát nem lehet velük.

Lannert Judit hangsúlyozza, nem a méréssel van a baj, csak kellene neki az oktatásban is egy kultúra, mert így nem tölti be eredeti funkcióját – nos, így kanyarodtunk vissza a státusztörvényhez. A minőségi oktatás egy ilyen rendszerben egyre távolodó álommá válik, az érte való küzdelemben pedig a szakpolitika magára hagyta a tanárokat, mondják a szakértők. „Rest kormányzásunk van” – hangzik el, mert a kormánynak kellene a rendszert működtetni, „nem pedig szabályt hozni és szívatni a tanárokat”.

A szakértők egyébként inkább iskolaszintű, s nem országos mérésekben látják a jövőt, amihez az iskolai közösség megfelelő működése a kulcs, középpontban a vezetővel, akinek ki kell állni a tankerület felé az iskolában tanító tanárokért, és folyamatosan kommunikálnia kell velük: a „titok” a kölcsönös bizalom, ami különösen válsághelyzetben – pl. gazdasági válság, covid – össze tud tartani egy rendszert.

Az adminisztrációs terhek is szóba kerültek, amikkel a legnagyobb baj, hogy olyan adatok halmait gyártják vele, amit nem használnak semmire. A KRÉTA napló teljesen átláthatatlan, nem elemezhető, Lannert Judit szerint csak arra használják a tankerületek, hogy felmérjék, hol kell helyettesíteni egy tanárt. A beszélgetés érthetően nem vett túl optimista színezetet, akkor sem, ha az is elhangzott, hogy néha ki kell kapcsolni azt, hogy forradalom van, mert pedagógusnak lenni alapvetően jó.

TP
Fotó: Nagy Jácint