Régi fotográfiáim – bemutatták Torjay Valter új könyvét

A Szülőföld Könyvkiadónál megjelent albumot jó kézbe venni: a csodaszép, új kötetben régi fotográfiák ejtik rabul az olvasót, s a képek mellé értelmező szöveg is jár a szerző, Torjay Valter jóvoltából. A festőművész, művészettörténész, tanár három évtizede gyűjt régi fényképeket, nem tudományos szándékkal, sokkal inkább izgatják a képek mögötti miértek, személyes történetek – a múlt. 

Dr. Melega Miklós, a Vas Vármegyei Levéltár igazgatója a bemutatón a XIX. századi fotográfiák történeti hátterét vázolta fel, ezen belül is a dualizmus korszakára fókuszálva, nyomon követve a polgárosodás, modernizáció és urbanizáció jeleit az ipar, az infrastruktúra fejlődésétől a városi életforma elterjedésén át addig a demokratizálódásig, melynek következtében a polgárság életének is része lesz a korzózás, a kávéházak, színházak látogatása, a kirándulás, vadászat, lovaglás, vagy éppen az utazás Abbáziába.

Dr. Melega Miklós a dualizmus korszakáról beszélt

Torjay Valter képeinek főszereplői ezek a polgárok, kiknek életében már reprezentációs céllal is készülnek a fotók, melyeken a főszereplő mellett fontos üzenettel bír a bútorzat, a drapériák, a tárgyak, a környezet is – vagy éppen az, hogy elegáns műteremben készültek el.Garas Kálmán fotóművész a fotográfia történetéről tartott vetítettképes előadást, majd a szerző szólt a közönségéhez.

Garas Kálmán fotóművész a fotográfia történetéről tartott előadást

Aki Torjay Valtert ismeri, tudja, hogy a régi világban érzi magát otthon, már gyermekkorában kutatta a nagypapa padlását, igaz, ott fényképeket még nem talált. Ahogy a régi korok embereinek hangját a gramofon, arcukat a fotók őrzik: s hogy mi van az arcok mögött, azt sokszor nyomoznia kellett. Végül megszületett ez a könyv, melynek anyagát sajátos fejezetekben állítja elénk: néhány fotó történetét a bemutatón is megosztotta velünk.

A könyv első fejezete saját családja fotóiból válogat: köztük van a szépanyjáról készült, 1860 körüli felvétel – nagyon szerette magát fényképeztetni, árulja el a rokon, ahogy azt az intim részletet is, hogy a hölgynek, alacsony nő lévén, a szépapának adott csókhoz bizony székre kellett állnia. Látunk képet Papa a Rüdiger házban címmel, bebarangoljuk a polgári szobabelsőt a historikus cserépkályhával és a dohánytartó medvével, és a címszereplő kackiás bajszán is elmélázunk.

A második fejezet híres és érdekes emberek portréját mutatja: hátközépig érő hajjal és három kutyával a kisfiú Vecsera Ferencet, Deák Ferencet, és igazi kuriózumként a Vaterán fellelt, Gulácsy Lajost ábrázoló képet. Nemesek és nem nemesek, majd a hódító szépek következnek hírhedt párbajhőssel, fekete magyaros ruhában lefotózott hölggyel, és ifjú lányok – elidőzünk a tartásukon, a finomságukon, egyszerűbben szólva azon, hogy régen tudták "viselni magukat" az emberek.

Végezetül egy 1906-os, egy családot a szombathelyi házuk udvarán ábrázoló fotográfiát látunk, melyen, érdekes szokásként, a már elhalt lánygyermek korábbi fotója beragasztva látható. És a szerzőnek, míg fotóiról beszél, csillog szeme, ez az a Torjay Valter, akit mindenkori diákjai ismernek a tanórákról, és mesél, humorral, érdekesen, úgy, hogy – nem túlzás állítani – megelevenedik a múlt. 

Tp

Fotó: Pataki Gergely