Puskás Tivadar: „munkát és böcsületet ígértem, be is tartottam”

– Ha a kronológiai sorrendet nézzük: mentőorvos, országgyűlési képviselő, polgármester…

– 1976 óta dolgozom az Országos Mentőszolgálatnál, eleinte Budapesten mentőtisztként, majd mentőorvosként. A szakvizsga után, 1982-től Szombathelyen folytatódott a pályám. A szüleim pinkamindszentiek, magamat is annak tartom. Így tehát 1982-ben hazaköltöztünk Vas megyébe. 1992-től a megyei mentőszervezetet igazgattam, majd a régió vezető főorvosa lettem. Világéletemben mentőorvos voltam, emellett nem „élesen” politizáló, de véleményt mondó ember, ami nagyjából köztudott volt. 2003-ban Hende Csaba megkeresett, hogy legyek képviselőjelölt. Úgy állapodtunk meg, hogy az országgyűlési munkám mellett mentőfőorvos maradhatok. Így lettem 2006 és 2014 között parlamenti képviselő, a 2010-es önkormányzati választásokon polgármester-jelöltként is indultam. Miután megválasztottak, már nem lehettem mentőszervezet-vezető, de a szolgálat tagja maradtam.

– Van-e valami közös a polgármesteri és a mentőorvosi hivatásban?

– Fontos párhuzam a két hivatásban, hogy segíteni kell másokon, problémákat kell megoldani. Ugyanakkor, míg a mentőknél mindenki a beteg életéért küzd, a politikában vannak, akik önmagukért is teszik ugyanezt, amit nehezen toleráltam. A mentőknél bajtársaknak hívjuk egymást, a munkakörülmények legendásan családiasak. A Polgármesteri Hivatalban pedig az irányt kellett meghatározni, ami szerint dolgoztunk a város előrehaladásáért.

– Mire a legbüszkébb? 

– Arra, hogy Szombathelyt szolgálhattam, ez felemelő dolog. 2010-ben a városnak 18 milliárd forint adóssága volt. Kormányzati segítséggel ezt sikerült lenullázni, és amikor a polgármesterséget átadtam, 12 milliárd forint volt a kasszában. Szombathely biztonságos város volt mindig, de még ezen is tudtunk javítani: a bűncselekmények száma felére csökkent, megvalósult a dozmati víztározó, ezzel elértük, hogy nem fenyeget árvíz. Csökkent a munkanélküliség, az iparűzésiadó-bevétel duplájára emelkedett. Megépült a Haladás Sportkomplexum, bővült az uszoda, elkezdődött az új Schaeffler-beruházás, elkészült az M86-os gyorsforgalmi út, a református templomnak 70 év után lett végre tornya, megújultak bölcsődék, óvodák, iskolák. Büszke vagyok arra, hogy elindult a duális gépészmérnökképzés, ösztöndíjakat hoztunk létre. Méltón megünnepeltük Szent Márton születésének 1700. évfordulóját, itt avatták boldoggá Brenner Jánost. Az Iseum és a színház még az előző városvezetés munkája volt, az átadás az én polgármesterségem alatt történt. Megújult a Sportház, a Savaria Múzeum, felépült a Smidt Múzeum fogadóépülete, a Romkert-sétány. Az értéket képviselő rendezvényeinket továbbvittük és fejlesztettük. Elindult az Aktív Időskor programsorozat, a Segítés Városa mozgalomban pedig 2011 óta azon fáradozunk, hogy a segítés eszméjét plántáljuk a szombathelyiekbe. Kilenc év alatt 263 szépkorút köszönthettem. Identitásprogramot indítottunk, hogy erősítsük az összetartozást.

– Mivel foglalkozik mostanság? 

– Nyugdíjas vagyok. A Pécsi Tudományegyetemen címzetes egyetemi docensként folytatom negyvenéves oktatói munkámat, oxyológiát tanítok. Foglalkozom az unokáimmal, az a tervem, hogy rendszerezem a CD-imet, könyveimet. Közben figyelem, mi történik a városban, az országban, a világban. Magam tervezem a mindennapjaimat, amit polgármesterként mások tettek helyettem. Most érzem igazán, mennyire fontos munkát végeztek akkor a munkatársaim. Köszönöm nekik!

– Önnek mit jelent az önkormányzatiság és a polgármesterség kilenc éve?

– Az önkormányzatiság számomra az összetartozást, a szabadságot, az egymás és a nemzet iránti felelősséget jelenti. 3297 napig lehettem polgármester, köszönöm a szombathelyieknek a bizalmat! Az elején munkát és böcsületet ígértem, ezt be is tartottam. Semmit sem csinálnék másképp.

kzs