Pintér Béla Marshal Fifty-Six darabja arról szól, amiben élünk

„Számomra nagy megtiszteltetés, hogy tagja lehetek Pintér Béla Társulatának. Akárcsak Shakespeare, ő is a meglévő emberekre, tehát a társulatának a tagjaira ír szerepet. Amikor fölhívott telefonon, hogy lenne egy darab, s megkérdezte, abban számíthat-e rám, teljesen odavoltam. Álmaimban sem gondoltam, mint nagy Pintér Béla-rajongó, hogy egyszer majd ilyen módon kapcsolatba kerülök vele és a társulattal. A Marshal Fifty-Six is olyan, mint a többi Pintér-darab. Arról szól, amiben élünk. Amiben éltünk, és amiben élni fogunk. Egy előadást nehéz elmesélni. A színművészeti főiskolán tanított engem Hegedűs Géza (1912–1999; háromszoros József Attila-díjas író, költő, kritikus), aki azt mondta, nem is lehet. Ahogyan ő fogalmazott a Rómeó és Júliáról: ’Kérem szépen, egy fiú meg egy lány szereti egymást, a két család ellenségeskedik, a kislány tetszhalott lesz, aztán föléled’. Szóval nem lehet elmesélni ezt a darabot sem. El kell jönni, meg kell nézni!”

Miként élte meg a próbafolyamatot, az előadást? Mennyit kapott a társulattól, mennyit adott Gálvölgyi János az együttesnek?

„Nem szeretnék álszent lenni, de: én kaptam. Olyan fiatal, tehetséges kollégákkal találkozhattam, akikből már az első próbán azt éreztem, hú-ha! Ez valami más, mint az a kényelmesebb színházi világ, amiben addig éltem. Itt a próbafolyamat is olyan, hogy nem tíz, de száz fokon kell próbálni. S a végeredmény is olyan lesz! Ez az előadás ’úgy van belőve’, ahogyan mondani szokták, hogy ha éjjel, álmomban fölébresztenek, akkor is tudnom kell (elneveti magát). És tudom is. Úgyhogy a Bélával igen-igen jó próbálni, és ugyanilyen jó az előadást játszani. A színész nagyon hálás azért, ha jól rendezik meg, és a helyére tesznek mindent. Tehát az előadásokon nekem már nem kell gondolkodnom, hogy hová lépjek, vagy mit csináljak. Sorolom a Pintér Béla-daraboknál a színész számára felmerülő ’nehézségeket’: van az író, a rendező, a zene-szerző, ott van a koreográfus, s van olyan darab, amiben a színész társ, de minden poszton (nevet) Pintér Béla van. Úgyhogy ez azért nekem egészen más volt, mint régebben, amikor a rendező ült lent, én meg fönt voltam a színpadon. De még egyszer mondom: a fiatal kollégáimtól annyi mindent kaptam, annyi odaadást, tehetséget! Bután hangzik, hogy az ember ilyeneket mond, meg röstelli, de akkor is: hálás vagyok a sorsnak, hogy találkoztam ezzel az együttessel, játszhatom a tagjaival!”

Mi a titka annak, hogy folyamatosan képes megújulni? Önmagát tovább és tovább építi, miközben a közönséget is inspirálja, „megemeli”.

„Köszönöm szépen, de azt hiszem, nemcsak nekem, hanem a színháznak szintén az a lényege, akkor is, ha vígjátékról, ha úgynevezett bulvárdarabról van szó, hogy az emberek két órán keresztül jól érezzék magukat, elgondolkodjanak, vigyenek haza valamit. Ha mást nem, annak az emlékét, hogy azt mondja a férj a feleségnek: anyukám, ez olyan kellemes két óra volt!” A Marshal Fifty-Six a hazugságokból épített hatalomról is szól, s hogy vannak dolgok, amikbe nem nyugodhatunk bele! „Idegcsillapítót kell szedni. (Nevet.) Komolyra fordítva, a Marshal Fifty-Six valóban arról szól, hogy meddig, hogyan lehet hazudni, elkábítani az embereket a hazugságokkal. Ha ezekkel a gondolatokkal az ember hazamegy, nem fekszik le rögtön, hanem megiszik egy pohár bort vagy sört, és azt mondja: tényleg, hogy van ez? Akkor már jó volt.”

Mi múlik rajtam? Én mit tehetek? Ez is eszünkbe juthat.

„Erre nem tudok válaszolni. A politikától teljesen függetlenül mondom, de biztosan mégsem: négyévente mindenkinek szíve-joga, hogy emlékezzen arra, mit látott, mit hallott a színházban. Én nem mondhatom, s nem is mondom meg, hogy kire-mire szavazzon. Mindenki egyedül áll, ül, vagy fekszik abban a szavazófülkében... A színház annyit tud tenni, hogy az embereket rádöbbenti valamire. Ennyit.”

Miből merít erőt ahhoz, hogy hetvenhat évesen is folyamatosan, megállás nélkül játszik? Mi a titka?

„Hogy élek! S amíg az ember nem válik szánalmassá a színpadon, amíg nincsenek problémái az agyával és egyéb szerveivel, addig csinálja. Mert ha adott ’Valaki’ talentumot az embernek, akkor csúnya dolog, ha nem él vele.”

Szöveg: Szenkovits Péter

Fotó: Pintér Béla Társulata