Szívfacsaró történetek: két előadást hoz Szombathelyre Pintér Béla és Társulata

Az Anyaszemefénye című előadásukat október 5-én láthatjuk a Sportházban. Az Imádkozót november 22-én. Mindkettőben játszik Fodor Annamária, akit annak idején a Beugró Pluszban ismerhettek meg a nézők, majd az egyik főszereplője volt a Munkaügyek című telesorozatnak. Játszott az Új Színházban, a Tháliában, s immár négy éve tagja Pintér Béla Társulatának. A Színházi Kritikusok Céhe idén őt is jelölte a legjobb női főszereplő díjára, s bár nem kapta meg, ám önmagában rangot jelent az, hogy a legjobb három egyikeként tartották/tartják számon. Őt kérdeztük arról, mire számíthat a szombathelyi közönség neves társulatának vendégfellépésein.

Jelenet Az Imádkozóból Fotó: Pintér Béla Társulata

„Mindkét előadást nagyon szeretem. Igazából az Anyaszemefényét és Az Imádkozót is nevezhetnénk akár családtörténetnek, igaz, egészen más stílusba öltöztetve. Az előbbi valójában zenedráma, merthogy Pintér Béla hol zenei, hol meg prózai formát választ mondanivalója közléséhez. Hiszen végül is bármit lehetne zenére és prózára is írni. Neki most ez a zenedrámás ötlete, vágya támadt. S olyan csodálatos kompozíciót rakott össze, hogy tulajdonképpen két órán keresztül – egyetlen zongoristával – végigénekeljük az egész darabot. Miközben hétköznapi gondolatokról beszélünk. Semmi magasztos dolog nincs benne. Szenvedések, szenvedéstörténetek, anya-lánya, férj-feleség kapcsolat. Ám az egész igen magas szintre emelve zajlik. Nyilván köszönhető ez a nagyszerű kollégáimnak is, akikkel együtt boldogan alkotok jómagam is. Gyönyörűen előadott énekek hangzanak el, szívfacsaró történet körvonalazódik. Igazán tragikus végkifejlettel.”

A katarzis mégis megszülethet bennünk, vetjük közbe.

„Egyértelmű. A tragédiát nem is negatív értelemben említettem, mert hiszen az lehet jó dolog is. Szenvedéstörténet is lehet felemelő és előrevivő. Ezek a kifejezések mindkét előadáshoz méltóak. Még maradva az Anyaszemefényénél: attól nem kell megijedni, hogy opera. Mert mindent lehet érteni. Ráadásul Pintér Bélának iszonyúan jó a humora. Ez persze süt mindkét előadásból. Miközben sírunk-nevetünk. Ez így egyszerre van jelen. Szerintem mindettől is fantasztikusak!
Nekem mindig is az volt a vágyam, hogy mindent lehessen csinálni, mindent meg tudjunk élni mélyen és magasan. Mindkét előadásban ez a fő vonal. S nem tud senki érintetlenül maradni, aki majd távozik a két óra után. Eddig legalábbis ezt tapasztaltuk. Igen jól fogadja a közönség, nem túlzok, ha azt mondom: imádják. Vidékre is járunk, s annyira jólesik az ottaniak várakozása. Nem mindenki juthat el budapesti színházakba, az előadásainkra. Mi is izgatottan készülünk az újabb és újabb találkozásra, hiszen mindig mindenütt megmérettetünk. Mindenhol valamennyire más a légkör, mint mikor az úgymond megszokott kis közönségünknek adunk elő. Úgyhogy bennünk is nagy a várakozás.”

Köztudott, hogy többnyire nehéz bejutni a társulat fővárosi előadásaira, mert elkapkodják a jegyeket.

„Így van. S nagyon bízunk abban a kollégáimmal együtt, hogy tetszeni fogunk a szombathelyi közönségnek is. Az Imádkozó című előadásunk (a kritikusok a legjobb három független színházi előadás egyikének jelölték – szp) pedig még közelebb van a szívemhez. Itt is van ének, zene, de ebben az esetben prózai előadásról beszélünk. Öten ’visszük’ ezt a sűrű másfél órát. Ez is szerelmi történetnek mondható, mindenféle fájdalmával, nehézségével; valójában szenvedéstörténet ez is. Gyermekvállalás, szerelmi háromszög; abszolút mai, létező, kézzelfogható, valóságos problémák, megoldandó feladatok. Izgalmas, nagy kihívás. Teli fájdalommal és a fájdalom szépségeivel. Maraton egy nőről, aki hinni akar valamiben, aztán a végén kiderül, hogy beteljesül-e az, amiért imádkozik. Eddig, azt hiszem, nem volt olyan néző, ha szerénytelenségnek tűnhet is ilyet mondani, akinél ez ’nem talált be’. Odatesszük a szívünket-lelkünket. Amíg még lehet. Hiszen ez a mostani időszak azért nem könnyű a mi színházunk életében. Viszont szeretjük egymást, nagyon szeretünk Pintér Bélával dolgozni. Mert erős pillanatok tudnak megszületni, amiként Az Imádkozóban is. Mindig úgy érzem, hogy minden este valahogy leszakad az ég. Valami nagyon fontos dolog történik. Minden tehetségünkkel, tudásunkkal ezért vagyunk. Ebben hiszünk, ezt hirdetjük, ezért játszunk.”

Borítókép: Fodor Annamária Fotó: Pintér Béla Társulata