Mindenki egy hajóban evezett

Boris Barac, a szombathelyiek magasembere immáron a harmadik bajnoki címét ünnepelhette a csapattal, ebből pedig másodszor élhette át, hogy milyen hazai közönség előtt magasba emelni a trófeát.

– A szezon elején nagy átalakuláson mentünk keresztül, válogatott játékosok távoztak, de pontosan tudtuk, hogy mik a céljaink, és hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy az új kerettel is sok örömet szerezzünk a szurkolóknak, a városnak – fogalmazott a sárga-feketék légiósa. Egytől-egyig remek kosárlabdázók csatlakoztak hozzánk, akik – s talán ez még fontosabb – remek srácok is, és akik nagyon könnyen alkalmazkodtak a csapathoz, a rendszerhez, s az egész Falco-családhoz, a teljesítményünk pedig úgy gondolom, hogy talán visszaigazolás volt azoknak, akik kételkedtek benne, hogy meg tudjuk ismételni az előző időszak csodálatos eredményeit. Az egész idény alatt rendkívül fontos volt, hogy mindenki tudta a szerepét, mindenki azon volt, hogy a tőle telhető módon a lehető legtöbbet segítsen a csapatnak akár a pályán, akár a pályán kívül. Főleg a bajnokság vége felé nagyon sok sérülés hátráltatott minket, Zach Brown és Stefan Pot is kidőlt, utóbbi viszont szerencsére – ha Perl Zoltánnal egyetemben nem is százszázalékos állapotban – de vállalni tudta a játékot. Pontosan tudtuk, hogy ebben a helyzetben lesznek olyanok, akiknek még előrébb kell lépniük, még nagyobb felelősséget kell vállalniuk, ezek a játékosok pedig ezt maximálisan meg is valósították.

Boris Barac elmondta, nem ijedtek meg attól az eshetőségtől sem, hogy öt meccsen kell kivívni az aranyérmet, ez a forgatókönyv pedig végül „össze is jött”.

– Úgy gondolom, mindenképpen tudtunk meríteni abból, hogy nem ez volt az első olyan döntőnk, amely öt mérkőzésen dőlt el. Az elmúlt két esztendőben a Szolnok, valamint a Körmend ellen is hasonló módon, a mindent eldöntő összecsapáson tudtuk megnyerni az aranyérmet, így nyugodtan mondhatom, hogy van tapasztalatunk az ilyen helyzeteket illetően. Külön öröm volt, hogy ismét a fantasztikus szurkolótáborunkkal együtt tudtunk ünnepelni, akikkel remek a kapcsolatunk, és akik minden helyzetben ott vannak mellettünk, mögöttünk. Kemény, hosszú szezonon vagyunk túl, ránk fér a pihenés, már nagyon várom, hogy a családommal és a barátaimmal lehessek Horvátországban – zárta gondolatait a szombathelyiek játékosa

Cowels: boldogan és fáradtan

Raymond Cowels rögtön első szezonjában duplázni tudott, így érthetően boldogan tekintett vissza az elmúlt hónapok történéseire.

– Csodálatos érzés bajnoknak lenni. Remekül vagyok, de nagyon fáradt. Már hazarepültem, most a regenerálódásé a főszerep. Rengeteget alszom. Örülök, hogy a sok befektetett energia végül megtérült. A legutolsó meccsig annyit dolgoztunk, amennyit csak bírtunk. Ebben a szezonban rengeteg meccset játszottunk, néhányat ugyan elveszítettünk, de ezekből is tudtunk tanulni. Boldog vagyok, hogy akkor tudtuk a maximumot nyújtani, amikor a leginkább szükség volt rá, a bajnoki döntő ötödik meccsén. A vezetőedző azt kérte, hogy élvezzük a döntő utolsó összecsapását, hiszen az egész szezonban azért dolgoztuk, hogy elérjünk ide. Az utolsó meccsen nem volt rajtam nyomás, meg tudtam élni a pillanatot, élvezni tudtam a játékot. Örülök neki, hogy a legjobb formát tudtam nyújtani. Úgy gondolom, hogy azért tudtuk legyőzni az Alba Fehérvár csapatát, mert bíztunk egymásban. Ebben a rendkívül hosszú szezonban nagyon jól megismertük egymást, hittünk egymásban és ez sokat segített. A győzelmünkhöz az is hozzájárulhatott, hogy tapasztaltabbak voltunk, jobban akartuk a győzelmet. És legfőképp nem hagytuk cserbe egymást. A szurkolóinkról sem szabad elfeledkezni. A szurkolók által teremtett hangulat csodálatos volt, szuperek voltak. Remek volt a győzelmünket velük együtt ünnepelni. Még nem tudom, hogy a következő szezonban is a Falcóban fogok-e játszani, de szeretném megköszönni a szurkolóknak az egész szezon alatt nyújtott támogatását, kiváltképp azt, hogy hittek bennem és bíztak a tudásomban. Örülök neki, hogy segíthettem a csapatot – fogalmazott a vasiak légiósa.

Brown: otthon éreztem magam

Zach Brown tavaly nyáron érkezett a sárga-feketékhez a német Hamburg együttesétől, hasznos játékával pedig rögtön belopta magát a szurkolók szívébe.

– Nagyon örülök, hogy ilyen sikeres szezont zártunk, és hogy a legfontosabb mérkőzéseken minden összeállt. A döntő negyedik találkozóján a védekezésünk remek volt, támadásban viszont nem találtuk meg a dobóformánkat, ami megbosszulta magát – kezdte a 3-as poszton bevethető játékos. Nagyon örülök, hogy a Falco-család tagja lehetek, az első perctől kezdve nagyon otthonosan éreztem magam a városban és fantasztikus emberek vesznek körül. Remek a stáb, a csapattársak, nem is kívánhatnék ennél többet, arról pedig nem is beszélve, hogy egészen elképesztő szurkolótáborunk van, akik előtt minden egyes alkalommal óriási élmény pályára lépni. Sűrű, de emlékezetes hónapok vannak mögöttünk, rengeteg mindent éltünk meg közösen, amik örök emlékek maradnak. Természetesen ezek közé tartozik a bajnoki döntő utolsó, szombathelyi mérkőzése, amikor a végén már éreztük, hogy ezt az aranyérmet nem vehetik el tőlünk, vagy éppen a Magyar Kupa döntője a Sopron ellen, amikor a szezon egyik legjobb teljesítményét nyújtottuk. Ezek a pillanatok semmihez nem hasonlíthatók, az ilyenekért kosárlabdázunk.

A szombathelyiek légiósát a szép pillanatok mellett sajnos a balszerencse sem kerülte el, a DEAC elleni negyeddöntő párharc során ugyanis rosszul fogott talajt és keresztszalag-szakadást szenvedett, emiatt pedig véget is ért számára az idény.

– Az ember ilyenkor mást nem nagyon tehet, mint hogy türelmes és keményen dolgozik a visszatérésen. Nekem sem szabad siettetnem semmit, azzal csak rosszabb lenne a helyzet. Nyugodtnak kell maradnom, végigcsinálni a rehabilitációt, és akkor, biztos vagyok benne, még erősebben fogok visszatérni a pályára – fogadkozott Zach Brown.

Sérülések és videók

Verasztó Péter mögött nehézségekkel „tarkított” idény van, a szombathelyiek fiatal játékosa márciusi térdsérülése után már nem is tudott segíteni a csapatnak a pályán a szezon hátralévő részében.

– Sajnos a bajnokság elején a bokámmal voltak problémák, ami miatt ki kellett hagynom mérkőzéseket, majd utána a szemem is felrepedt. Ezek után visszatértem, majd jött a március, ezzel együtt pedig egy térdsérülés. Természetesen nehéz volt megélni, hogy nem tudtam játszani, de végig próbáltam optimista maradni és arra koncentrálni, hogy teljesen felépüljek. Szerencsére arról számolhatok be, hogy a rehabilitáció jól halad, és nagyjából egy két hét kellett volna még ahhoz, hogy ismét pályán lehessek. Jelenleg is gőzerővel dolgozok a visszatérésen és nagyon motivált vagyok. A bajnoki cím, a Magyar Kupa-győzelem – bármennyire is rossz volt kívülről nézni a kupadöntőt és lemaradni a bajnoki hajráról – természetesen azért gyógyírként szolgált, nagyon büszke vagyok az egész csapatra, hogy ilyen kiegyensúlyozott teljesítményt tudtunk nyújtani.

A sárga-feketék irányítója mindezek mellett az internetes tartalomgyártásból is kivette a részét, melynek a sűrű, feszített tempó ellenére minden pillanatát élvezte.

– Tóth Dávid kommunikációs menedzsernek vetettem fel ennek a kicsit versengős, de szórakoztató jellegű formátumnak az ötletét, majd pedig elkezdtük megvalósítani ezt az egészet. Nagyon nyitott vagyok ezekre a dolgokra, örültem, hogy belevágtunk, azt pedig plusz pozitívum volt, hogy nagyon jók voltak a visszajelzések. Ahhoz, hogy jól tudjanak működni ezek a kis videók, nyilván szükség volt arra, hogy a lehető legtöbbet tudjam a játékosokról. Szerencsére mindenkivel jó kapcsolatot ápolok, és azt gondolom, hogy a hosszabb, akár külföldi, Bajnokok Ligás utazások során a rengeteg beszélgetés ezeket csak megerősíti. Éppen ennek köszönhető, hogy alapjáraton azért sok-sok információval rendelkeztem azokról, akikkel ezt csináltuk, a légiósainkról is, egy pedig olyan témákról tudtam őket kérdezni, ami tudtam, hogy közel áll hozzájuk. Ezek mellett persze új információkat is megtudtam róluk, amik számomra is újdonságként szolgáltak. Ami a légiósainkat illeti, mindegyikük remek karakter, akik színt tudtak hozni a csapatba. Nagyon nyitottak voltak már az első pillanattól kezdve, hamar beilleszkedtek, és ennek is köszönhető, hogy egy nagyon jó közösséget, egyveleget alkottunk akár a pályán, akár pedig a pályán kívül – zárta szavait Verasztó.

Aggódás után parádés befejezés

Viszket „Viszi” Zsolt 1989 óta a gárda törzsszurkolója. Tavaly nyáron – jó néhány drukkerrel egyetemben – kicsit aggódott a szezon előtt, ám természetesen bíztak a srácokban.

– Természetesen célunk a bajnoki cím megvédése volt, de a tavalyi sikertelen kupaszereplés után azt a trófeát is el akartuk hódítani. Kicsit aggódtunk tavaly nyáron, hogy más csapattal ellentétben nálunk nincsenek igazolások, csak pletykák, egy jó ideig… De összeállt a keret, szinte nulláról kellett ezt a csapatot minőségivé kovácsolni! Az első pár mérkőzés döcögős volt, de ez ilyenkor természetes. Fájó volt a hazai Kaposvár elleni vereség, de aztán sokáig ez az egy vesztes találkozónk volt. Egyre magabiztos győzelmeket arattunk. A nemzetközi meccseken is játszottunk remek ütközeteket – bennem nincs hiányérzet. A kupában épp az Albát kaptuk a negyeddöntőben, utána már simább volt az utunk, a döntőben pedig valósággal lemostuk a Sopront. A bajnokságban Brown, majd Pot sérülése persze nem jött jókor, de bizonyították a srácok, hogy tudnak egymásért küzdeni. Cowels extrát nyújtott, de a többiek előtt is le a kalappal. A finálé remek hangulatú meccseket hozott, Fehérváron is hazai környezetet teremtettünk. Az ötödik, mindent eldöntő csatában pedig pokol várta a fehérváriakat, ez meg is látszott, hiszen rutinos játékosaik keze is megremegett fontos szituációkban. Együtt dobogott csapat és szurkolók szíve, együtt sikerült! A lefújás után népünnepély kezdődött: lelátón, pályán, utcán, majd aztán a szórakozóhelyeken hajnalig tartott a buli. Jó érzés Falco-szurkolónak lenni, és köszönöm, hogy ide tartozhatok – mesélte örömittasan a törzsszurkoló.
 

MC-KZS-KI
Fotó: Nagy Jácint