Meghalt a vasi mérnök zseni, akinek a szentgotthárdi Opel-gyárat is köszönhetjük

Halálhíréről a családra hivatkozva a Nyugat számolt be elsőként.

Pavlics Ferenc 1928-ban Meggeyeskovácsi-Balozsameggyesen született, Szombathelyen érettségizett a Faludi Ferenc Reálgimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomát 1950-ben. Az 1956-os forradalom idejét emigrált gépészmérnököt, ahogyan azt 1997-ben a megyei napilapnak elmesélte egy interjúban, úgy draftolta (szerződtette le) a General Motors, ahogyan az NBA-ben szokás a játékosokat. Az amerikai nagyvállatoknak listájuk volt a magyar mérnökökről, orvosokról, onnan választottak, ahogy a kiválóan képzett szakemberek beléptek az országba. "Nagy szerencsém volt, fél évvel azelőtt, egy zsúfolt ausztriai menekülttáborban nem gondoltam volna, hogy egyszer a világ egyik legjobb vállalatánál fogok dolgozni", mondta. Pedig így történt. A járműfejlesztési részlegen helyezkedett el, a detroiti kísérleti laborban a járművek és a talaj kapcsolatának vizsgálatával bízták meg. Ekkor került kapcsolatba a NASA-val, az űrkutatási hivatalnak ugyanis továbbítaniuk kellett kutatási eredményeiket, hogy azokat felhasználhassák az 1961-72 között zajlott Apollo-programban. Az Appolo-program célja kettős volt: az ember Holdra juttatása, és a hidegháború által életre hívott űrversenyben az USA vesztes pozíciójának megfordítása, a nemzeti presztízs helyreállítása. 

Pavlics vezető mérnökként vett részt a bolygók felszínén közlekedő távirányítású és ember vezette terepjárók tervezésének, fejlesztésének kutatómunkájában. A NASA kezdetben azt fontolgatta, hogy az űrhajók legénységét és egy nagy, zárt terepjáró laboratóriumot (Molab – Mobility Laboratory) juttatnak a Holdra külön rakétával, de erre nem volt elegendő pénz. Pavlicsék ezért különleges, kis méretű, összehajtogatható holdjárművet terveztek, amelyet el lehetett volna helyezni a holdkomp egyik kihasználatlan sarkában. A NASA űrrepülési központjának teljhatalmú igazgatóját, Wernher von Braunt eredeti ötlettel győzték meg: távirányítással a szobájába manővereztek egy Pavlics által készített, kicsinyített holdjárót, emlékeztet a magyar mérnök zsenialitására és kreativitására a Múlt-Kor. A Boeing és a GM néhány héten belül megbízást kapott a Lunar Rover Vehicle (LRV) megépítésére.

Az első LRV 1971-ben, az Apollo-15 expedícióval jutott a Holdra, és 27,8 kilométert tett meg. 1972-ben két űrhajó is magával vitt egy-egy példányt: az Apollo-16 asztronautái 26,6 kilométert utaztak vele, az Apollo-17 roverével 35,9 km-t tettek meg, és felállították a holdi sebességrekordot (18 km/óra). A három autó ma a Hold három különböző pontján parkol.

Pavlics Ferenc (balra) és kollégája, Sam Romano tesztelik a Lunar Rover Vehicle-t Fotó: independent.com

A GM-nél később áthelyezték az autótervező részlegre, hat évet töltött itt, majd a vállalat bécsi központjában a kelet-európai régióért felelt. Nagyszerű kapcsolatot alakított ki a Rába akkori tejhatalmú vezetőjével, Horváth Edével, a Vörös Báróval -  elérte, hogy a győri Rába-gyár hátsó hidakat szállíthasson teherautókhoz Angliába és Detroitba -, és fontos szerepe volt abban, hogy a szentgotthárdi Rába-gyárból később a GM márkáját gyártó Opel-gyár lett. Amikor 1979-ben az oroszok lerohanták Afganisztánt, vége lett az enyhülésnek, befagytak a politikai mellett a gazdasági kapcsolatok is, Pavlics Ferencet pedig Bécsből Németországba vezényelték, ahol rá bízták az új Opel Corsa fejlesztését és gyártását. Két és fél évet töltött a rüsselsheimi központban, majd újabb kettőt a cég zaragozai gyárában, innen tért vissza Santa Barbara-i otthonába 1984-ben, majd ment nyugdíjba a General Motorstól 1988-ban. 

Ezután szaktanácsadóként alkalmazta a NASA, ő fejlesztette ki magyar társaival, Bejczy Antallal és Gregus Pállal együtt 1996-ban a híres Pathfinder (Nyomkövető) űrszonda távirányítású Mars-járművét, a Sojournert, majd 2003-ban a Mars Exploration Rover program két Mars-járója, a Spirit és az Opportunity tervezésében is részt vett. 

1971-ben NASA-díjjal ismerték el munkáját. 2000-ben aranydiplomát, 2010-ben gyémántdiplomát kapott a Műegyetemen, 2005-ben a magyar autógyártás 100. évfordulóján a Műegyetemen megtartott ünnepség díszvendége volt.

2008. március 15-e alkalmából megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést. 2010-ben a Magyar Mérnöki Kamara tiszteletbeli tagjává választották, a szervezet Gépészeti Tagozata pedig Botka Imre-díjjal ismerte el munkásságát.