A béke olyan csoda, amit akkor veszünk észre, hogy mekkora kincs, ha éppen hiányzik

Az egykori Gyöngyösszőllős, a jelenlegi Szőlősi Jézus Szíve Templomnál lévő első világháborús hősi emlékműnél tartott megemlékezést a város, melyen idén is részt vettek az osztrák Fekete Kereszt burgenlandi tartományának és a Nemzeti Hegyivadász Társaság olaszországi képviselői is.

Az ünnepség a magyar, az osztrák és az olasz himnusszal kezdődött, melyeket Szombathely Város Koncert Fúvószenekara adott elő. Majd Tóth Kálmán, Szombathely déli városrészének önkormányzati képviselője mondott ünnepi beszédet magyarul és németül, az olasz delegációnak pedig tolmács volt a segítségére.

Beszédét azzal kezdte, hogy bár a Magyar Hősök Emlékünnepe 2001 óta hivatalos ünnep, mégsincs bent a köztudatban úgy, ahogy egy március 15. vagy egy október 6., és sajnos kevesen tudják pontosan, hogy mire is emlékezünk május utolsó vasárnapján. Abele Ferenc vezérkari őrnagy tett javaslatot 1915-ben egy törvény elfogadására, amiben arra kötelezett minden magyar várost és községet, hogy méltó emléket állítson az akkor dúló háborúban elesett hőseinek, majd 1924-ben nemzeti ünnep lett, és törvénycikk mondta ki, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját […] a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli” – emlékeztetett.

De semmit nem érnek a törvények és a kötelezvények, ha a fejünkben és a szívünkben nincs mögöttes tartalom, hiszen enélkül mindez csak üres szócséplés marad, egy sablonos rendezvény, egy újabb felvonulás, egy sokadik koszorú – mondta, majd felidézte, hogy tavaly arról beszélt, hogy aki valakinek hős, az a szembenállóknak ellenség.

„S bár azt mondják, nincs elavultabb hír a tegnapi hírnél, sajnálatos módon az egy évvel ezelőtti szavaim továbbra sem vesztettek aktualitásukból. A konfliktus, amely érinti a Kárpát-medencét, ahol kárpátaljai fiatalok, hazájuk szabadságáért, függetlenségéért és fennmaradásáért küzdő hazafiak válnak hősökké, sőt tragikus módon hősi halottakká, továbbra is fennáll. Agresszió áldozatai, akik nem maguk választották ezt a sorsot. De eltelt egy év, és egyre többször szembesülhetünk azzal, hogy fásultabban és közömbösebben tekintünk ezekre a harcosokra. Miért gondolom, hogy ez nagy baj? Mert ha nem tekintjük azokat hősöknek, akik a nemzetükért áldozzák fel az életüket, kiktől kapnak ők erőt? Ha mi nem támogatjuk őket, kik fogják? Ha egyszer ennek az őrületnek vége lesz, hogyan fogunk a szemükbe nézni? Tiszta tekintettel tudjuk-e majd nekik azt mondani: nem hagytunk titeket cserben? Vajon tiszta lelkiismerettel fogjuk őket fogadni, hogy mi hittünk bennetek a végsőkig? A kérdések csak sorjáznak, a válaszok pedig még nem születhettek meg” – jelentette ki.

Majd a hazai katonai áldozatokról ejtett szót: az első világháborúban kétszer annyi volt a veszteség, mint a másodikban, az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében a Magyar Királyság területéről származó 3,8 millió katonából minden másodikat valamilyen módon elvesztettük, mivel közismert volt a magyar alakulatok megbízhatósága és bátorsága, ezért előszeretettel vetették be őket a legveszélyesebb frontokon. Mint mondta, emiatt is történhetett, hogy 660 ezren meghaltak, és 750 ezren estek hadifogságba vagy sebesültek meg.

„De azt is ki kell mondani, hogy nemcsak a magyaroknak voltak nagyok a veszteségeik, a monarchia összes népe súlyos áldozatokat hozott a háború során. És pont ezért vagyunk képesek ma is közösen ünnepelni, harcostársakként, szövetségesként állva egymás mellett. Nem ellenségként. Sokszor elhangzott már, hogy a háborúkat a politikusok robbantják ki, de a katonák vívják. Ezért mindenkor felelőssége van a vezetőknek, mert bármely konfliktus esetén a legrosszabb forgatókönyv a háború. Ezért állok ma én is itt, hogy kimondjam: az én fejemben és az én szívember van mögöttes tartalom. A béke egy olyan csoda, amelyet leginkább a levegőhöz tudunk hasonlítani; akkor vesszük észre, hogy mekkora kincs, ha éppen hiányzik. A kitüntetések mutatják azt az elismerést, amelyekkel a harcokban nem résztvevők mutatnak a harcolók felé. Ez szükséges is. Ugyanakkor talán jobb lenne el sem jutni eddig. A számtalan katonai sír, az ezeken sorjázó megszámlálhatatlanul sok név, a soha el nem múló veszteségérzés az, ami jelzi, miért is kell ezt a napot megtartani, erre emlékezni és törekedni arra, hogy ez a nap valóban a történelmi emlékezetünk része legyen” – zárta beszédét a képviselő.

Ünnepi műsorral készült a Paragvári Utcai Általános Iskola: népdalokat hallhattunk Pribusz Dániel és Pribusz Bence előadásában, akiket Földesi János készített fel, illetve verset mondott Sinka Attila, Kovács-Vörös Lujza és Biczó Bence, akiket Németh Andrea készített fel.

Koszorút helyezett el az emlékműnél Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata képviseletében Tóth Kálmán, a déli városrész önkormányzati képviselője és Kelemen Krisztián, a Joskar-Ola lakótelep önkormányzati képviselője; a Vas Vármegyei Kormányhivatal képviseletében dr. Telek Miklós igazgató és dr. Kovács Györgyi, a Szombathelyi Járási Hivatal vezetője; Demokratikus Koalíció Szombathelyi Szervezete nevében Szuhai Viktor elnök és Vörösné Budai Mária ügyvezető alelnök; a Fidesz Szombathelyi Szervezete nevében Illés Károly frakcióvezető, a Konzervatívok Egy Jobb Városért Egyesület képviseletében Balassa Péter országgyűlési képviselő, Csiszár Zsófia és Hende Anita; A Bajtársi Egyesületek Országos Szövetsége Nyugat-Dunántúli Régió és a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Nyilvántartó Parancsnokság 17. Hadkiegészítő és Toborzó Iroda képviseletében László Attila nyá. alezredes régióvezető és Babos Sándor őrnagy irodavezető; a Szombathelyi Országos Büntetés-végrehajtási Intézet és a Szombathelyi Katasztrófavédelmi Kirendeltség képviseletében Barna Péter bv. alezredes parancsnok-helyettes és Kovács Balázs tűzoltó alezredes kirendeltségvezető; a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület nevében Kiss Zoltán nyá. alezredes elnök és Lasch Béla nyá. alezredes örökös tiszteletbeli elnök; a Szombathelyi Diákönkormányzat képviseletében Pataki Gergő diákpolgármester, Porpáczy Marcell középiskolai diák-alpolgármester és Kalmár Flóra általános iskolai diák-alpolgármester; a Vitézi Rend Vas-Veszprém-Zala Vármegyei Törzskapitánysága képviseletében vitéz Bödőcs Tímea és vitéz Mayer Petra; a Vas Megyei Honismereti Egyesület képviseletében Kuglics Gábor elnök; a Szent György Lovagrend képviseletében lovag Rónai András nagyprior és lovag Kirchknopf Mihály prior; a Fekete Kereszt képviseletében Wolfgang Wildberger ezredes az osztrák Fekete Kereszt burgenlandi tartományi vezetője; a Nemzeti Hegyivadász Társaság képviseletében Egidio Buran, az olasz hegyi vadászok Trevisoi szekciójának képviselője és Luciano Drigo, az olasz hegyi vadászok Chiaranoi csoport vezetője.

CzB

Fotó: Bonyhádi Zoltán