Megélni a hagyományt

Azok a tojások nem voltak hímesek. Az első igazán mutatósakat már felnőttként láttam a gencsapáti asszonyok kezei között. Csodáltam a türelmüket, az ügyességüket, hogyan képesek ilyen varázslatosat létrehozni. Néhány éve Gajdos Zsuzsi hímestojás-készítő adott a kezembe először írókát. Idegenül forgattam az ujjaim között, az első próbát mégis kiálltam. Az eredmény kissé girbegurba, esetlen, de kétségkívül hímes volt.

– Reneszánszát éli a hímes tojás, a ma embere újra felfedezte a több száz éves szokást. A foglalkozásokon minden generáció megfordul a gyerekektől a nagymamákig, néha még apukák is jönnek. Megtanulják az alapokat, és csak kitartás kérdése, hová fejlődnek tovább – meséli Zsuzsi, aki több mint tíz éve foglalkozik komolyabban hímestojás-készítéssel, és már tanítja is annak fortélyait. Arra kértük, adjon néhány hasznos tanácsot az otthoni húsvéti kézműveskedéshez, hogy a kezdőknek is legyen sikerélménye.

Végy egy jó írókát!

– Az íróka fémből készül. Az a jó, amelyik kézre áll, és folyamatosan, egyenletesen lehet vele írni. Kezdésként elkészíthetjük házilag, egy ceruzába szúrt gombostű is megteszi, igazi írókához pedig a tojásíróknál lehet hozzájutni – mondja Zsuzsi. – El kell döntenünk, hogy kifújt tojást díszítünk, vagy főttet az ünnepi asztalra. Utóbbi a hagyományos, hiszen nagyanyáink nem pocsékoltak: megírták, feltörték, majd megették a tojást. Sötétbarnától a hófehérig mindenféle színű tojást találunk a boltokban és a termelőknél. A barnán nem érvényesülnek a világos színek – eszerint válasszunk. A héjat ne tisztítsuk vegyszerrel, csak sima vízzel, legfeljebb ecetes vattával.

– Nyolcas beosztást készítünk a tojásra. Ezt úgy a legkönnyebb megtenni, hogy a felső részére rajzolunk egy keresztet, és annak a szárai futnak végig a tojás felületén. Négy mezőbe komponáljuk a mintát, és ezt tükrözzük a másik négybe, így lesz szép, szimmetrikus.

Minták viaszból

A méhviaszt kis edénykében vagy párologtatóban megolvasztjuk, ebbe mártogatjuk a felmelegített írókát, és már dolgozhatunk is. Friss, kézmeleg tojást érdemes díszíteni. Kezdésként egyszerű mintákat, egyenes vonalakat húzzunk, például csillag, gereblye vagy fenyőágas motívumokat. A kunkorokkal nehezebb dolgozni, de amikor már jobban megy, és megszoktuk az írókát, ezekkel is próbálkozhatunk. Ha megírtuk a tojást, következik a színezés. A festék lehet klasszikus anilin alapú, amit a boltokban kapni lehet nagy színválasztékban, de készíthetjük magunk is hagymahéjból, lilakáposztából, fekete teából vagy akár áfonyából egy kis timsó hozzáadásával. Ez időigényesebb művelet, de nagyon mutatós lesz az eredmény. Fontos, hogy a tojást hideg festékbe helyezzük, mert a meleg folyadékban idő előtt leolvad a viasz.

– A legtradicionálisabb szín a piros, ami minden tájegység hagyományaiban megjelenik Gyimestől Palócföldön át Baranyáig. Ha valaki most kezdi, indítson ezzel, majd amikor már gyakorlottabbá válik és komolyabban foglalkozna tojásírással, utánanézhet a helyi szokásoknak – tanácsolja Gajdos Zsuzsi. Festés után a viaszt leolvasztjuk gyertya lángja mellett (nem fölötte, mert kormoz) vagy hajszárítóval, majd a tojás felületét puha ronggyal áttöröljük, és kész is van a saját magunk alkotta hímes tojás.

Szívvel-lélekkel

– A hagyomány szerint nagypénteken írták a tojást együtt az asszonyok, lányok, a gyerekek pedig körülöttük sürögve lesték a finom mozdulatokat. Az aprólékos munka szinte meditatív állapotba hoz, hangolódhatunk az ünnepre – mutat rá Zsuzsi talán a leglényegesebbre. – Nem a tökéletes technika, a mutatós végeredmény az igazán fontos, hanem maga a folyamat. Kellemes körülmények között, nyugodt lelkülettel, az otthon melegében dolgozzunk közösen azokkal, akiket szeretünk. Ne siessünk, ne csak túl akarjunk esni rajta, mert akkor nem sikerül. Leljük örömünket a munkában, és közben halljuk meg a húsvét üzenetét. Így van igazán értelme, így tudjuk megélni és továbbadni a hagyományt.

Szöveg: Krizsán Zsuzsanna

Fotó: Nagy Jácint/archív