Legyen szabad a Grund!

Százharmincöt évvel ezelőtt, 1889-ben játszódik a történet, negyven esztendővel a szabadságharc leverése után. Molnár Ferenc 1906-ban vetette papírra ifjúsági regényét, idehaza félszáznál több kiadása látott napvilágot. Több országban – például Itáliában, Brazíliában, Japánban – kötelező olvasmány. /Nálunk az ötödik osztályban./ Hirdeti: honunk a Bokák és a Nemecsekek országa. (Bár tényleg így lenne!)

Dés László, Geszti Péter, Grecsó Krisztián a Molnár-művel egyenrangú zenés játékot alkotott, amit elsőként a budapesti Vígszínház mutatott be 2016. november 5-én. Rendező Marton László, dramaturg Radnóti Zsuzsa. A koreográfus az a Horváth Csaba (Harangozó-díjas rendező-koreográfus), aki 2021 óta a WSSZ művészeti tanácsának tagja.

Szombathely, 2020. október 9.: A Pál utcaiak premierje. A rendező Réthly Attila. Koreográfus Kováts Gergely Csanád, asszisztense Ostyola Zsuzsanna. Korrepetitor Falusi Anikó. Díszlet Takács Lilla, jelmez Velich Rita, asszisztense Tóth  Barbara. Akkortájt rögzíthettük: „Megrendít. Könnyeket morzsoltat. Energiát ad. Fölemel.” „Nemecsek Ernőnek, ennek a kisembernek az élete, sorsa, halála megtanítja a társait arra, hogy miként kellene élni. Kapnak egy esélyt, hogy örökre felszámolják a megosztottságot és a hatalmi visszaéléseket.” (Réthly Attila)

Részben kicserélődtek a szereplők, hiszen az „indulók” közül többen még főiskolások voltak. Ki ne emlékezne a hatalom einstandjára (az erősebb jogán valakinek felháborító módon lefoglalják a tulajdonát), amikor szétverték a Színművészeti Egyetemet. Ez ellen is tiltakozott az előadás.

Hétfőn (március 4-én) este volt alkalmunk újra megnézni Molnár-Dés-Geszti-Grecsó remekét. Ugyanolyan megkapó, megható és fergeteges, mint a premierkor volt. Egy mindenkiért, mindenki egyért! Jámbor Nándor immár mint vendég, azaz m.v. (Boka), Hajdu Péter István (Nemecsek), Mechle Christian m.v. (Geréb), Hajdu Tamás Miklós m.v. (Csónakos), Sipos László Márk (Kolnay), Bánki Mihály m.v. (Barabás), László Gáspár m.v. (Weisz), Tóth Artúr m.v. (Richter), Csákvári Krisztián m.v. (Csele), Orosz Márton (Leszik), Nagy Gergely (Gruber), Gyulai-Zékány István (Áts Feri), Balogh János (az idősebb Pásztor), Szécsi Bence m.v. (a fiatalabb). Szintúgy közösségerősítő Orosz Róbert (Rácz tanár úr), Szabó Róbert Endre (Janó, a Grund őre), akárcsak Csorba Bence, Káldy Márton, Petőházi Bálint, Pintér Gergő, Zöld Zsombor (vörös ingesek).

Sokan, állva ünnepeltük őket. „Álljunk bele, ha kell, bármi jöjjön is el, / legyen szabad a Grund! / Véssük ide ma fel, / hogy megmarad ez a hely, / Vagy egyszer belehalunk!”.

Szenkovits Péter

(Fotó: Mészáros Zsolt/Weöres Sándor Színház)