Beindult a kampánygépezet: külön ünnepelte március 15-ét a szombathelyi Fidesz

Meghozták a jó időt a márciusi ifjak, verőfényes napsütésben kezdődött Szombathelyen a hagyományos városi ünnepség az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 176. évfordulóján. Délelőtt megkoszorúzták Petőfi Sándor és Horváth Boldizsár szobrát, felvonták az országzászlót a Március 15. téren, különböző zenés, táncos és verses előadások színesítették a programot, a múzeumparkban pedig dr. Nemény András polgármester ünnepi köszöntőjét is meghallgathatták az ünneplők, majd délután a Szombathelyi Képtárban zárult a programsorozat a XIV. Szombathelyi Sajtóünneppel.

Közben azonban volt még egy ünnepség is délután kettő órakor, szintén Petőfi Sándor szobránál. Ezt a Fidesz és a KDNP szervezte, teljesen függtelenül a városi ünnepségtől, melyen egyébként több fideszes képviselő is részt vett, dr. Hende Csaba országgyűlési képviselő, Lenkai Nóra polgármester-jelölt és a többi új képviselőjelölt azonban nem, ők csak a saját megemlékezésükön tették tiszteletüket, ami nem vonzott nagy tömegeket.

A Klapka György Lovas Polgárőr és Hagyományőrző Egyesület bevonulása után Jagodits Zsuzsa képviselőjelölt köszöntötte a megjelenteket és röviden felidézte a 1848-49-es eseményeket, majd felcsendült a Himnusz. Ezt követően az egyik kishuszár, Paksa Bendegúz elszavalt egy Petőfi-verset, majd a kishuszár tagozat négy tagja verbunkost táncolt.

Majd következett Lenkai Nóra ünnepi beszéde. Az ELTE SEK rektori biztosa először a forradalom és szabadságharc történéseit idézte fel és nemzeti ünnepeink fontosságára hívta fel a figyelmet.

„Nemzeti ünnepeink minden esztendőben közös életünk legnagyobb kérdéseit állítják elénk, ezért nagyon fontos évről évre valóban emlékezni és végiggondolni mindazt, ami az emlékezésből következik, hiszen akkor tudunk tiszta szívből ünnepelni. Most a magyar történelem egy igazán nagy napjára emlékezünk. Amint azt a legnagyobb magyar, Széchenyi István gróf feljegyezte arról a napról, Magyarország elkezdett a maga tengelye körül forogni. Végre” – idézte.

Hozzátette: 176 éve a márciusi ifjak 12 pontja egy olyan modern, polgári állam megteremtését követelte, amelyben mindenkinek egyforma jogai és egyforma kötelességei vannak, amely szolgálja polgárait, amelyet felelős kormány irányít, amelynek törvényeit felelős országgyűlés hozza, amelynek védelmét nemzeti őrsereg látja el. Ez tényleg nagy, sőt sorsfordító nap volt. Új nemzet született a régiből, amely tekintetét a szabadság felé fordította, ami mindenkinek egyformán jár, és amiért mindenkinek egyformán meg kell tennie a magáét – hangsúlyozta.

Majd azzal folytatta, történelmi mértékkel egy rendkívül rövid, de annál szebb periódus vette kezdetét. Április 11-re elkészültek azok a törvények, amelyek mindezt aprópénzre váltották, és a nemzet életének részévé tették. Az új élet része volt a sajtószabadság, a választott országgyűlés, a felelős kormány, a nemzet érdekeit szolgáló Nemzeti Bank, a jobbágyság eltörlése, a törvény előtti egyenlőség – sorolta.

„Ez maga volt a szabadság, a mámorító szabadság. Ez a mámor azonban nem tartott soká. Ismerős a történet folytatása. Gigászi erők mozdultak meg új nemzetünk szabadságának elnyomására. Következett a szabadságharc, amelyben a nemzet megmutatta, hogy milyen erősen tud összekapaszkodni, milyen keményen tud küzdeni és ellenállni. Mert az új nemzet hajlandó volt megfizetni a szabadság árát. Hajlandó volt megharcolni a szabadságért. Legyőzte a világ egyik legjobb, ugyanakkor háromszoros túlerővel ránk támadó haderejét, s végül csak a cári hadsereg tudta megadásra kényszeríteni. Az a hadsereg, amely akkor a világ legerősebb szárazföldi erejének számított” – idézte fel.

Emlékeztetett: ne feledjük, a magyar szabadság története nem Világosnál és nem Aradon ért véget, Ferenc József birodalma küzdelem nyomán végzetesen megrendült, csak a kiegyezés mentette meg, ami tisztességes kompromisszumok árán biztosította a magyar nemzet szabadságát. Most azért vagyunk itt, hogy emlékezve a nagy időkre fejet hajtsunk nagyszerű őseink előtt, akik megcselekedték, amit megkövetelt a haza. Felidézve a márciusi ifjak bátorságát, az új alkotmányos rendet kidolgozó politikusaink és hivatalnokaink elkötelezettségét, a haza védelmében harcoló honvédek hősiességét, emlékezve az elesettekre, a rabságot szenvedtekre és azokra, akik a vesztőhelyen végezték, akiket messze hurcoltak a hazától, akik száműzöttként emigrációba mentek, hogy folytassák a küzdelmet, és azokra, akik itthon maradtak, hogy a maguk módján tovább tudjanak küzdeni 48 szellemiségéért.

„Ezek a valaha volt, sokat áldozó hazafiak és honleányok, ha most velünk lennének, biztos vagyok benne, hogy nem tiszteletteli emlékezést kérnének számon rajtunk. Sokkal inkább azt kérdeznék meg, gondoskodunk mostani nemzetünkért, amiért ők feláldoztak szinte mindent? Mert azok a nagy idők ténylegesen a nemzetünk jogairól szóltak” – mondta, majd Széchenyitől idézett a nemzet megtartásával kapcsolatban: Az emberiségnek egy nemzetet megtartani, ez nem kevésbé forog most kérdésben, s rajtunk áll ennek szerencsés eszközölése.

„És most megint olyan idők járnak, amikor nemzetünket félrehagyják. A háború démonait már elengedték. Szinte minden állam a fegyverek erejére támaszkodva kívánja akaratát érvényesíteni. A most dúló konfliktusok kegyetlen közvetlenséggel emlékeztettek minket, hogy a nemzeti szabadság, a nemzeti béke, a nemzeti önrendelkezés korántsem magától értetendő, vagy istenadta jog. Függetlenségünk záloga most nem a harc, hanem a megfeszített munka és a nemzet sorsa iránti feltétlen elkötelezettség. Az utóbbiban már példát mutattak őseink. Nekünk követni kell ezt. Szeretett hazánkat, szeretett otthonunkat, Szombathelyen ismét őrhelyévé téve a magyar nemzet egységéért. Számítok önökre, számítok a szombathelyiekre. Köszönöm, hogy meghallgattak, és nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan eljöttek” – zárta mondandóját.

Lenkai Nóra beszéde után a jelenlegi képviselők és a jelöltek megkoszorúzták a Petőfi-szobrot, majd a Szózat közös eléneklésével zárult a megemlékezés az MMIK-nál. A program aztán a Vasi Skanzenben folytatódott kishuszárok avatásával.

CzB

Fotó: Nagy Jácint