Juanra: nagy dolgot vittünk véghez

– Amikor idekerültél Szombathelyre, gondoltad volna, hogy most arról fogunk beszélgetni, hogy immáron három bajnoki címet és három Magyar Kupa-trófeát gyűjtött be az együttes irányításod alatt?

– Egyáltalán nem gondoltam volna, de nagyon nagy büszkeséggel tölt el. Úgy gondolom, csak az igazán nagy csapatok képesek arra, hogy egymás után három bajnoki aranyat, valamint négy év alatt három Magyar Kupát nyerjenek. Folyamatosan egyre nehezebb dolgunk van, egyre erősödnek, erősítenek az ellenfelek, és én tényleg azt gondolom, hogy nagyobb dolog a „csúcson” maradni, mint eljutni odáig.

–  Tavaly nyáron született meg a kislányod. Ez az első bajnoki cím, amit már édesapaként nyertél, minden bizonnyal emiatt is különleges lehet számodra.

– Természetesen, és óriási boldogság, hogy immáron egy kislány apukájaként szereztem meg az újabb aranyérmet a csapat élén. Sok minden megváltozik, amikor családod lesz, megtudod, hogy igazából mi is a fontos az életben. Ahogy addig, úgy nyilván azt követően is gőzerővel dolgoztam, dolgozunk, viszont most már azt is szem előtt kell tartanom, hogy a lehető legtöbb időt töltsem a párommal és a kislányommal, és ott legyek a legfontosabb pillanatoknál.

– Gyakorolta az együttes a büntetőrúgásokat a bajnoki döntőt megelőzően?

– Készültünk rá, hogy ez a forgatókönyv is bekövetkezhet, gyakoroltuk őket. Azért azt fontos elmondani, hogy itt, a futsalban nem feltétlenül technikai dolog a hatméteres, sokkal inkább a mentális állapot a fontos. Ennek ellenére, ahogy említettem, készültünk ezekből, a mezőnyjátékosaink, kapusaink egyaránt, és nagyon boldogok voltunk, hogy mi jöttünk ki győztesen ebből az őrült végjátékból.

– Ez látszott is, hiszen egy-egy értékesített büntetőnél, valamint Kovács Máté mindent eldöntő lövése után is hatalmas érzelmek szabadultak fel a csapatban.

– Valóban, hiszen tisztában voltunk vele, hogy ezzel mekkora lépést tehetünk a bajnoki cím megnyerése felé. Nagyon nehéz helyzetből jöttünk vissza, ellenfelünk 2-0-ra vezetett, így aztán az is nagy dolog volt, hogy hosszabbításra tudtuk menteni a találkozót. Ez – ahogy szokták mondani – tényleg az idegek harca, az dönt, hogy ki bírja jobban a nyomást. Ez nekünk sikerült, a játékosoknak a helyén volt a lába és a szíve is, kapusaink pedig szenzációs teljesítményt nyújtottak.

– A finálénál maradva: már a Magyar Kupa döntőjében is láthattuk, illetve a szezon során több alkalommal, hogy a Berettyóújfalu akár a mérkőzés szokatlan szakaszaiban is és sokat alkalmazza az öt a négy elleni játékot. Nagyobb hangsúlyt kapott ennek tudatában ez a fajta védekezés?

– Így van, nagyon sokat játsszák ezt a típusú szerkezetet, ezzel pedig rendesen meg tudják nehezíteni az ellenfelek dolgát. A Magyar Kupa négyes döntőjében ugyan nem sok időnk volt ezt jobban elemezni, a Kecskemét elleni elődöntő után másnap már következett a finálé, ezt követően viszont igyekeztünk rá tudatosan készülni. Az ilyen védekezésnél elengedhetetlen, hogy mindenki nagyon tudja a feladatát, koncentráljon, és hogy igazi csapatként vészeljük át az emberelőnyös rohamokat. Ahogy arra számítottunk, a bajnoki fináléban is igyekeztek minket meglepni, az első mérkőzésen például már másodpercekkel a középkezdés után váltottak. Szerencsére jól tudtunk reagálni, ráadásul majdnem mi tudtuk kihasználni az üres kapu lehetőségét.

– Sokszor volt olyan az idény folyamán, hogy meghatározó játékosokat kellett nélkülöznie a csapatnak. Ez mennyire igényelt nagy változtatásokat taktikai szempontból?

– Én olyan edző vagyok, aki egy-egy szisztémát nagyon sokat gyakorol a játékosokkal, és fontosnak tartja, hogy mindenki értse, tudja, hogy abban mi a feladata, mit várok el tőle. A fiúk szerencsére akarnak tanulni, fogékonyak az új dolgokra, és arra törekednek, hogy minél jobban elsajátítsák ezeket. Éppen ezért, ha egy adott játékosunk hiányzik, a másik tudja, hogy mit kérek tőle a pályán, és ezt maximálisan igyekszik is megvalósítani.

– Egy ilyen hosszú, nehéz szezon után természetesen megünnepli ezeket a sikereket a csapat, utána viszont óhatatlanul is elkezd gondolkodni a következő idény céljain, feladatain. Mindezek mellett jut majd idő azért a pihenésre is?

– Persze, enélkül nem nagyon tudnánk teljes erőbedobással belevetni magunkat az új szezon előkészületeibe, a felkészülésbe. Ilyenkor igyekszem tényleg csak a családomra koncentrálni, velük lenni, hiszen erre a bajnoki időszakban jóval kevesebb időnk van.

Malomsoki Cintia
Fotó: Nagy Jácint