Húsvéthétfő a Vasi Skanzenben

A Skanzen két órakor kezdődő programján minden korosztályra gondoltak: a népi fajátékok, a hagyományos tojásfestő technikákat bemutató foglalkozások, az előadások megidézték a hagyományos húsvét hangulatát. Nyúl nélkül nincsen húsvét a falumúzeumban sem: a kemence mellett elkerített kis területen a szürke Nyunyu fogadta a simogató kezeket: mivel a nem lankadó érdeklődés a gyermekek részéről elég fárasztó egy nyúlnak, óránként új tapsifüles debütált a nyuszifuttatóban.

A kézműves foglalkozásoknak remek hátteret biztosított az a beszélgetés, melyet Tanai Ibolya, a Savaria Múzeum kommunikációs munkatársa vezetett, meghívott vendégei Tamásné Geröly Marika népi iparművész, Kmellár Viktória néprajzos muzeológus, a Vasi Skanzen intézményvezetője, valamint Hámori Sándor voltak. A beszélgetésnek és a "Helyi hímesek” tojáskiállításnak a húsvéti kispajta adott helyett. Szó került a húsvéti ünnepkörről, a böjt szerepéről, a tojás díszítéseinek jelentéséről. Kmellár Viktória felidézte az ünnep eredetét, a beszélgetőtársak pedig azt, mennyit változtak a húsvéti szokások lakóhelyükön. Hámori Sándor Sárváron, Péntekfaluban nőtt fel, jelenleg is ott él: gyermekkori emlékeiről mesélve elmondta, hogy a böjtöt tartotta a család, és piros tojást is festettek, melyet édesapja tustollal mintázott meg.A locsolkodás is része volt a péntekfalusi húsvétoknak.

Tamásné Geröly Marika Gyöngyösfaluban él, azt tapasztalja, hogy a hagyományokat inkább az idősebb generáció tagjai tartják. A fiatalabbak az ünnep vidámabb részét őrizték meg, de már az is kihalófélben van. Marika visszaemlékezett, mikor gyermekei még vödörből locsolták a falubéli leányokat, kizárólag hímes tojásért cserébe, de évről-évre elmaradtak a locsolók. A böjt az ő családjukban is elsősorban a hús tilalmát jelentette, ami a szombat esti körmenet után oldódott fel. Hámori Sándor elmondta, a böjtben a lemondás a fontos, ami egyénenként kap értelmet: van, aki az alkoholról, a cigarettáról mond le a böjti napokban, nem feltétlenül a hús elhagyása az egyetlen alternatíva.

A tojás kereszténység előtti szimbólum: a termékenység, újjászületés jelképe.Díszítéséről szólva a beszélgetőpartnerek abban megegyeztek, az autentikus hímes tojás piros színű: a keresztre feszített Krisztus vére festette ilyenre. Tamásné Geröly Marika a mai napig legszívesebben piros tojást ír, csakúgy, mint a gyöngyösfalusi idősebb lakosok valahányan. A tojásfestés napja nála mindig a nagycsütörtök, az elkészült hímesek egy részét ajándékba adja, másik részét elfogyasztja a család, illetve a locsolók kapják. Marika azt is elárulta, régebben csak főtt tojást írtak, mára kifújt tojásokkal is dolgozik az eltarthatóság miatt (az a gyimesi mondás, miszerint a nagypénteken írt főtt tojás nem büdösödik meg, nem minden esetben bizonyult igaznak): többféle technikát használ, leginkább az irókázást, de batikolt és maratott hímesei is vannak.

Sándor felesége gyimesi motívumokkal díszíti a piros tojásokat: ott kék tojást is festenek a helyiek, de aki azt kapott a locsolásért, bizony kifordulva a kapun rögtön földhöz vágta – a kék tojás ugyanis felért egy elbocsájtó szép üzenettel. Bár a köztudatban jobbára feledésbe merült, hogy mit jelent egy-egy minta, annak nemcsak díszítő funkciója, de komoly üzenete is van. Régen nem a locsoló választotta a tojást, mesélte Sándor, azok személyre szabottan készültek, személyes üzenetet hordoztak: a virág-, levél-, a vallási motívumokkal díszített tojások izgalmas kódok hordozói.  A beszélgetés során szóba került még a keresztmotívum, az istenkoporsós minta, a csillagos díszítés, ami az élet körforgását jelképezi, s a címeres tojások. Szó került a csillagos levélmintából alakult szívmintáról, s arról, hogy a szív a férfi, a tulipán a nő jelképe a hímes tojásokon.

A mi térségünkben legelterjedtebb díszítőtechnikákról beszélgetve Geröly Marika elmondta, Gyöngyösfaluban a legelterjedtebb a viaszolt, írókával megírt tojás, de ő a batikolást és a maratás technikáját is alkalmazza. A batikolás lényege, hogy viasszal különböző részeket fednek le a tojáson, így, a festés során, más színű részek jönnek létre. A maratás során ecettel kezelik a tojást: a nem viaszolt részekről lejön a festék, így jön létre a minta. Érdekes, hogy Gyöngyösfaluban főként irókáznak, míg a mellette lévő Gencsapátiban kizárólag karcolt tojásokat készítenek a hagyomány őrzői. Marika és Sándor is megerősíti, annyira más kéztartás szükségeltetik a két technikához, hogy szinte lehetetlen a kettőt együtt művelni.

A beszélgetés alatt nem egy hallgató kapott kedvet a tojásdíszítéshez: erre is készült a Falumúzeum, hiszen 4-5 helyszínen különböző technikákat sajátíthattak el a felnőttek népi iparművészek segítségével - a viaszolás és a karcolás mellett a berzselést, azaz a növényrátétes tojásfestést is ki lehetett próbálni.

Mire az előadás véget ért, a kisgyermekes családok is megérkeztek a Skanzenbe: míg pónifogat vitte a kicsiket körbe a falumúzeumban, nyuszis zsákbafutásra is be lehetett nevezni - a bátor résztvevőknek csokitojás és sárgarépa volt a jutalmuk. Facsibe és fabárány között hímes tojással kellett szlalomozni, a húsvéti lengőteke fanyuszikat célzott meg a móka kedvéért. Az ügyeskezűek tojásfűzőcskével játszhattak, és hungarocelltojást díszíthettek dekupázstechnikával, sőt, nyuszis tálat is formázhattak agyagból Udvardi Balázs iparművész vezetésével. A programot a Magor Íjász Hagyományőrző Egyesület bemutatói színesítették.

Akik kicsit megpihenni vágytak a Falumúzeum húsvéti forgatagában, megnézték a Majorka Színház A király nyulai című bábelőadását. A délután leghangulatosabb pillanatait az Ungaresca Senior Tánccsoport hozta, húsvéti szokásokat elevenítettek fel: a Boglya Népzenei Együttes zenei kíséretével vonultak fel a táncos fiúk és férfiak, majd a házaknál várakozó kis- és nagylányoknak locsolóverset mondtak, s úgy, ahogy kell, vízzel teli vödörből locsolták meg őket: aki gyorsabban futott, hamarabb megszáradt. A locsolás nyomán harsány jókedv fakadt, a meglocsolt leányok száraz ruhát húztak, s tavaszi táncra perdültek az Ungaresca táncosai.
A Vasi Skanzen húsvéthétfőn hat óráig várta a vendégeket.

TP

Fotó: Nagy Jácint