Háromórás nagykoncertet adott Bródy Szombathelyen

A zenekar a Mama, kérlek számra vonult be, az első dal pedig egy új költemény, a Macskajaj volt. Bródy köszöntötte a közönséget és elmondta, hogy igazán meghatja, hogy „ilyen sokan vannak, akik örülnek még annak, hogy élőben láthatnak a színpadon engem.” Hozzátette, hogy ő is boldog, hogy ilyen sok, kedves emberel találkozhat. Beavatta a közönséget abba, hogy hatvan éve történt az az esemény, amely megpecsételte személyiségének alakulását, akkor amikor megkapta a személyi igazolványát, és érezte, hogy feje lágya benőtt.” A Személyi igazolvány című slágert egy a Gáz van, babám! albumon megjelent dallal, a Tábori fényképpel folytatta. Meg is jegyezte, hogy ezt 2020-ban még akkor írta, amikor „volt még gáz, és nem volt totális háború a szomszédunkban, de valamit már lehetett érezni.” Hiszen „ha van gáz, akkor nincs gáz, de ha nincs gáz, akkor nagy gáz van.”

A történelmi időutazás egy régről ismert, Koncz Zsuzsa által is gyakran énekelt dallal, a Hová tűntek azok az évekkel folytatódott. A közönség elgondolkodhatott azon, hogy „hová lettek a szép ígéretek”, miközben Bródy felelevenítette, hogy mennyire tudott örülni annak, amikor sikerült becsempésznie egy Beatles lemezt, Bécsből egy kabátot, megkapták a telefonvonalat, vagy éppen megérkezett a több éve várt Trabant. Hozzátette, hogy akkor még csak három forintba került a benzin, és az ötven filléres fagyihoz a tölcsér ajándék volt. Az énekes egyéb, Filléres emlékeit is felidézte. Elárulta, hogy nem rég kapott egy nagyon kedves üzenetet. Egy hölgy kereste meg azzal, hogy édesanyja a halálos ágyán elárulta neki, hogy a Földvár felé félúton című dalt róla írták. Az énekes hozzátette, hogy az elmúlt évtizedek során nagyon sokan keresték meg őt ugyanezért. Ő azonban mindenkit elkeserített, hiszen neki egy kora őszi látomása volt csupán ez a dal. Bár megjegyezte, hogy szerinte, hogyha többen egyszerre ugyanazt álmodják, akkor az már majdnem olyan mintha valóban megtörténne. 

Az Édes életünk című dal előtt Bródy bemutatta zenekarának egy részét: Tóth Lilla Dorottyát (hegedű, vokál), Szász Szabolcsot (harmonika), Bakos Zitát (zongora, vokál), majd az Ezek ugynazok című dal után Tóth Mártont (dob), Kirschner Pétert (gitár, rec&mix&master) Baka Rebekát, (vokál, shaker) és Kónya Csabát (basszusgitár). Bródy örült annak, hogy „a jelenlévő magyarok 97%-a számára érhető volt édesapja emlékére írt dala. A közönség is érti, hogy miképp papolnak erkölcsről „álszent köpönyegforgatók.”Így elérkezettnek látta az időt arra, hogy elénekelje a számos kritikát kapott Birkaország című számát is, megemlékezzen Birka ország büszke népéről, aki hogyha kell, hát felvonul/ és zászlót lenget lelkesen/ Önként és dalolva táncol/ a birkanyíró versenyen. A hetvenhat éves Bródy János úgy gondolja, hogy már csak kora miatt is felismeri a bárányok között a farkast, sőt még a báránybőrbe bújt farkast is. Erről a nyugger – ami szerinte az idős rokker, és nem a punnyadt alkesz szinonimája – öntudatáról írta a Nyuggerdal című számát, amit még a szünet előtt eljátszott.

A szünetről Az én országom című 2020-as dalával tért vissza. Elmondta, hogy ez az ars poeticája, ebben a dalban benne van: „Az én országom magyar narancs, éretlen és sárga még.” A szövegíró vágyairól szóltak az Engedd, hogy szabad legyek és a Te itt leszel majd mellettem szerzeményei is. A Föld legmélyebb pontjáról, a Mariana-árokról elnevezett dalában azt kérte a szerző, hogy „Ne úgy ölelj, hogy ne kapjak levegőt közben/ inkább Próbáld meg úgy, hogy nekem is jó legyen.” Bródy a Tűz van babám című film nagy igazságát is felidézte az alkotásról elnevezett dalában, miszerint „aki nem lopott az nem nyert.” A viszonylag új, Akit a hazája nem szeretett című alkotás után felcsendült a régről ismert Mit tehetnék érted című szám is. Majd az egyik örök slágerével, a Micimackóval megénekeltette a közönséget is. És a „nagy négyes” előtt a Kockázatok és mellékhatások című dalával figyelmeztette arra a közönséget, hogy „nem kell mindent bevenni, ami könnyen emészthető.”

A koncert záróetapjában felcsendültek a „Bródy himnuszok”: a Szabadnak születtél, a Magyarok közt európiai, a Lesz még magyar köztársaság és legvégül a Miért hagytuk hogy így legyen. A zenekar basszusgitárosa az álló taps közepette meggyőzte Bródyt arról, hogy játszanak még egy ráadás számot, így végül az örökzöld Illés slágerrel, Az utcánnal búcsúztak a hálás közönségtől.