Emlékezés és búcsú Törőcsik Maritól

Törőcsik Mari hosszú betegeskedés után tavaly április 16-án, 86. életévében hunyt el. Nem volt temetése, hamvait a Tiszába szórták, a velemiek sem tudtak tőle igazi búcsút venni. Azért szervezték a vasárnapi megemlékezést, hogy felidézzék Törőcsik Mari alakját, a hozzá kötődő történeteket, anekdotákat, és szimbolikusan elköszönjenek tőle. Fűzfa Balázs irodalomtörténész köszöntőjében arról mesélt, hogy először 1992-ben a Száz év magány című előadásban látta Törőcsik Marit játszani egykori osztályával a Pesti Színházban. A színésznő lenyűgözte zsenialitásával, tehetségével.

– Emlékszem, az egyik jelenetben kijött a színpad előterébe, karnyújtásnyira a közönségtől. Nem szólt egy szót sem vagy három percig, ami színházban rendkívül hosszú idő. Ezalatt Törőcsik Mari a szemünk láttára megöregedett. Soha nem felejtem el, katartikus élmény volt! Összement legalább 15 centit, és elkezdtek folyni a könnyek a szeméből – mondta el Fűzfa Balázs.

Szenkovits Péter újságíróként és Törőcsik Mari-rajongóként végigkövette a színésznő pályáját, velemi éveit, számos alkalommal készített vele interjút. A Jóisten tenyerén című könyvében 33 írást jelentetett meg, köztük Mari nekrológját, amit ő maga hagyott jóvá. A kötetből részletek hangzottak el. A szerző felidézte, hogy 1980-ban a győri színház öltözőjében kereste fel a színésznőt, ez volt 41 éven át tartó személyes, bizalmi kapcsolatuk kezdete. Beszélgetéseikben mindig mély és őszinte szavak, gondolatok hangzottak el.

– Amíg lesz film- és színjátszás, Törőcsik Mari élni fog. A példaképem volt mindig. Azt mondta, ha az ember kicsit is lejjebb adja, akkor be kell fejezni. Még ha szinten is maradsz, azt sem szabad. Mindig magasabbra kell törekedni. Rengeteget tanultam tőle. Azt mondta, Péter, ne komplikálja túl a dolgokat, mindig csak tisztán, egyszerűen, őszintén – fogalmazott Szenkovits Péter.

A gazdagon illusztrált kötet fotóit, köztük a kifejező portrékat Benkő Sándor készítette. Mindig ő kísérte újságíró kollégáját az interjúkra, riportokra, s az évek alatt ő is közel került Törőcsik Marihoz.

– Tartottam tőle, hogy mivel Mari színésznő, majd játszani fog a fényképezőgép előtt, de nem így történt. Önmagát adta, végtelenül természetes volt. Én minden munkát úgy fotózok, mintha az lenne a világ legfontosabb dolga, de Mari mégis kicsit más volt. Óriási dolog az életemben, hogy láthattam élőben, és fotózhattam a saját otthonában azt a nőt, színészt, embert, akit addig csak a filmvásznon láttam. Nagy élmény volt Törőcsik Marit fényképezni, nagyon szerettem.

Az emlékdélutánon velemiek, a színésznő szomszédai, tisztelői, a falu korábbi és jelenlegi vezetői vettek részt. Levetítették Törőcsik Mari egyik utolsó filmjét, a Swinget, melyben egy idős dívát alakít.

kzs