Éhen Gyula 170: Egy erős akaratú, igazi cselekvő ember volt, aki nagyon szerette a városát

Éhen Gyula születésének 170. évfordulója alkalmából tartottak megemlékezést hétfőn délután az Alkotás utcában, Szombathely egykori polgármesterének, országgyűlési képviselőjének mellszobránál.

Az ünnepségen részt vett dr. Nemény András polgármester, Bokányi Adrienn tanácsnok, Putz Attila, a városrész képviselője, Koczka Tibor képviselő, Illés Károly, a Fidesz szombathelyi szervezetének elnöke, Kozma Gábor, az Éhen Gyula Baráti Kör elnöke, Németh Krisztián, a Szombathely Keleti Városrészért Egyesület elnöke, Simon Balázs, Éhen Gyula unokája és dr. Kalocsainé Magyar Éva, a Nyitra Utcai Általános Iskola igazgatója.

Elsőként dr. Nemény András mondott beszédet, aki először is megköszönte a felkérést. Úgy gondolja ugyanis, hogy nemcsak a polgármesteri tisztség miatt fontos, hogy most beszédet mondhat, hanem azért is, mert egy polgármester máshogy érti és érzi Éhen Gyula életét, mint a történészek, akik tökéletesen ismerik életét. A mindenkori polgármesterek tudják és látják legjobban a döntései mögötti szándékot, hogy mennyi mindent tett, hogy milyen lehetett hazamenni, együttélni a döntései súlyával és átérzik a felelősséget.

„Én magam egy kicsit azért is érzem közel magamhoz Éhen Gyulát, mert ő is a 40-es éveiben lett polgármester. Az életkor is egy kicsit összekapcsol embereket. Azt hiszem, Éhen Gyula életében az a pillanat lehetett a legnagyobb változás, amikor polgármester lett, hiszen ő egy erős kritikus volt évtizedeken keresztül újságíróként is, közszereplőként is. És bizony, amikor valaki átül a másik oldalra, és hirtelen mindazt, amit kritizált, meg kell valósítani, az egy nagyon más helyzet. Amennyire én látom, egy nagyon erős akaratú, igazi cselekvő ember volt, aki nagyon szerette a városát. És ez egy nagyon jó kombináció, Szombathely ezért is indult el ezen a jó úton, ő azt látta, hogy milyen hihetetlen sok tennivaló van Szombathelyen” – mondta a polgármester.

Ahogyan ő fogalmazott a programbeszédében: Szombathely olyan, mint egy hirtelen nagyra nőtt legény, akinek a haja kuszált és a ruhája fogyatékos, ez a kiindulópont. Valószínűleg pont ilyen is volt a korabeli Szombathely: egy poros utakkal rendelkező, infrastruktúra nélküli, igazi intézmények nélküli, valódi szociális háló nélküli város, ahol az egészségügy és a lakhatás sem volt rendben. Tehát hirtelen egyszerre kellett nagyon sok mindenen változtatni, de Éhen Gyula jól látta, hogy ezek a problémák mind egy tőről fakadtak.

„A maradi gondolkodást kellett megváltoztatni: hogy minden jól van úgy, ahogy van, hogy ráérünk. És ehhez egy ilyen ember kellett, aki a tettek embere volt, de mégiscsak tudott konszenzust teremteni. Ő egy várospolitikai ember volt, azt hirdette, és azt mondta, ami talán minden korra igaz: nem a pártok és a vallások a fontosak, hanem keressük meg azt a közös pontot, hogy hogyan tudunk egy jobb Szombathelyt létrehozni” – hangsúlyozta Nemény András.

Dr. Nemény András polgármester

Az első lépés a Polgári Kaszinó megalapítása volt, kellett ugyanis egy hely – egy agóra, ahogy Jordán Tamás mondaná –, ahol az emberek tudnak találkozni és beszélgetni. Itt tudta megmutatni azt a komplex gondolkodást, ami őt jellemezte, ő tényleg látta a fától is az erdőt. Sokkal szebbé akarta tenni a várost, és ez sikerült is neki, vegyük csak példaként az aszfaltozást vagy az új épületeket, de jelentős változást hozott a minőségi életben is: vegyük csak a víz és gáz bevezetését, a csatornázást, de segítette az egészségügy, a közbiztonság és a közlekedés fejlődését is, ő indította el a villamost – emlékeztetett.

„Elérte, hogy igazi polgári öntudata, hite és ereje legyen Szombathelynek. Elindította azon az úton, amelyen valójában most is járunk. Éhen Gyula egy új, egy teljes életet kínált Szombathelynek, és a város akart is élni ezzel. Ezért példakép ő számunkra, tanulhattak és tanulhatnak tőle a jövőben is a mindenkori képviselők és polgármesterek. Talán leginkább azt, hogy mindig jönnek nehéz idők, de kell a bátorság, a hit és az ebből fakadó erő, hogy tudjunk változtatni. Szerintem ez az, amit most, 170 évvel a születése után is tanulhatunk tőle, és egész biztos vagyok benne, hogy 30 év múlva, amikor itt áll majd egy polgármester, aki biztos, hogy nem én leszek, azt fogja mondani a 200. születésnapon is, hogy ezek azok az értékek, melyek miatt nem csak 200 év múlva, hanem amíg Szombathely, Szombathely, emlékezni fogunk Éhen Gyulára” – zárta mondandóját a polgármester.

Majd Kozma Gábor, az Éhen Gyula Baráti Kör elnöke mondott beszédet. Felidézte szervezetük alakulását: 1988-ban meglátogatta szerkesztőségükben egy magas férfi, Ádám Károlynak hívták és azt mondta, hogy alakítanának egy civil szervezetet, amit igaz, hogy a pártbizottság nem néz jó szemmel, de hát próbáljuk meg.

„Azt tudtam, hogy Éhen Gyula egy létező személy volt, de hát többet nem nagyon tudtam róla. Leültünk a kis irodában beszélgetni és kibontakozott egy kép. Nagyjából az a kép, amit a polgármester úr nagyon összefogottan és tartalmasan elmondott. A lényeg az volt, hogy ő egy nagyon más életet élt, de az a más élet szimpatikusabb volt, mint amit mi akkor éltünk. Így ősszel megalakítottuk az Éhen Gyula Kört 150 fős érdeklődés mellett, 40 taggal. Elmondhatom, hogy ott volt a város értelmiségének színe-java, figyelte és érdeklődött. Úgy gondolom, hogy amit az Éhen Gyula Kör megtett a városért, az maradandó érték. Komolyan hiszem, hogy egy város arculatát, értékét, gazdagodását nagyban szolgálják a civil szervezetek. Volt mire támaszkodnunk az indulásnál, hiszen Szombathelyen mindig is aktív egyesületi civil élet volt” – emlékezett vissza.

Kozma Gábor, az Éhen Gyula Baráti Kör elnöke

Mint mondja, aktív részesei voltak a helyi politikának, többen is ültek a képviselő-testületben, több cikluson keresztül voltak képviselők, de részt vettek más különböző egyesületek munkájában is. És bár az idők megváltoztak, tudtak alkalmazkodni: mindig figyeltek a város dolgaira, mindig megvolt a véleményük. Most is megvan, hiába lett más a hangerő és a fórumok is, a gondolatiságuk megmaradt.

„Mi mást kívánhatnék magamnak és főleg a városnak, minthogy mindig legyenek olyan civil szervezetek, akiknek fontos az, hogy hol és hogyan élnek. Hiszem azt, hogy nem véletlenül mondhatjuk Magyarország egyik legélhetőbb városának Szombathelyt, mert ez így is van. Ez egy olyan város, amit érdemes megőrizni, érdemes továbbfejleszteni” – hangsúlyozta zárásként.

Szalóky Dorina és Nagy Anna Róza, a Nyitra Utcai Általános Iskola két diákja

A beszédek után a Nyitra Utcai Általános Iskola két diákja szavalt: Majthényi Flóra Mi a haza című versét Szalóky Dorina adta elő, Batsányi János Biztatás című versét pedig Nagy Anna Róza szavalta el.

A megemlékezés végén koszorúkat és mécseseket helyeztek el Éhen Gyula szobránál.

CzB

Fotó: Nagy Jácint