Egy német sors: elég a propagandából!

Minderről is szól Christopher James Hampton kétszeres Oscar-díjas forgatókönyvíró (portugál származású brit drámaíró) Egy német sors című monodrámája (2019), amit a zseniális – Kossuth-díjas – Molnár Piroska adott elő hétfőn este a WSSZ-ben teltházas közönség előtt, hangos sikerrel. A rendező Máté Gábor, a Katona József Színház köztiszteletnek örvendő direktora. (A produkciót az OPI-Orlai Produkciós Iroda, a FÜGE /Függetlenül Egymással/ és a Hatszín Teátrum hozta létre.) Matuzsálemkorú hölgy, Brunhilde Pomsel vall, aki ugyan „csak” titkárnő volt, ám nem akárhol és nem is akármikor. A náci propagandaminiszter, a hírhedt/sátáni Goebbels titkárságán ügyködött az 1940-es évek elején. 

A harmincas évek második felét így idézi fel: „Eszembe se jutott, hogy valami ne lenne rendben. Fogalmunk se volt róla, hogy mit szabadít ránk Hitler.” Hatalmas lámpaernyő (vallatólámpa?) alatt, tolókocsiban ülve (belerokkanva egykori vezetettségébe/közönyébe?) meséli, hogy a vérzivataros időkben egész Berlin „mintha egy nagy búra alatt élt volna”. „Az első gyanús jeleket akkor észleltem, mikor kezdtek bezárni a zsidó boltok; de ebből nem következtettünk arra, hogy a zsidókat ’oda’ küldik…” „Én személy szerint ebben az egészben semmiféle szerepet nem játszottam. Én csak egy nagyon pici kis pont voltam... Olyan túl sokat úgyse tudtunk volna tenni.” Molnár Piroska Brunhildéje nyilván ezerszer átszűrte magán sors-sodortatását: „Velem csak úgy megtörténtek a dolgok, de én nem érzem magam bűnösnek.” Öt évet kapott a háború után. 

A náci propagandagépezetet ekként jellemzi: „Az egész Németország egy rádiót hallgatott… A híradókban úgyis mindig mi győztünk… Azelőtt nem létezett propaganda-minisztérium, ma sem létezik és egy cseppet sem hiányzik a világnak. Nem volt semmi köze a hazaszeretethez vagy a nemes eszmékhez. Kizárólag a központi akarat és a hírhamisítás eszköze volt. Azt a sok hazugságot ma már nem lehetne eladni.” Ekkor fölmordul a WSSZ közönsége. Merthogy nyilvánvaló az áthallás. Beleborzongunk. 

A Hazám-díjas (2008), Budapest díszpolgára címmel (2020) kitüntetett Molnár Piroska iránytűként mutat utat nekünk. Értünk. Nézzünk magunkba. Nézzünk körül a mai, eszelősen/fanatikusan kimélyített lövészárkok széléről. Készítsünk leltárt. Zsinórmértékünk az egyetemes emberi érték- és jogrendszer legyen! Az igazi színház – Molnár Piroska/Máté Gábor aranyfedezete biztosíték – megtisztít. Erőt ad. Cselekvésre sarkall. Nincs haladék.    

Szenkovits Péter 
Fotó: Orlai Produkció