Ebéd a rászorulók asztalára, önkéntesek jelentkezését várják

– A Szombathelyi Egyházmegye alapítványa tavaly október óta létezik. Reményeink szerint átfogó segítséget adhatunk a hozzánk fordulóknak. Ilyenek például a hátrányos helyzetben élő, a cigány származású fiatalok, a rászoruló családok, a gyermeküket egyedül nevelők, az alacsony iskolai végzettséggel rendelkezők, a hajléktalanok – a hétköznapi problémáik megoldásán munkálkodunk. Kiemelt célcsoportunk a büntetett előéletűek: az elhelyezkedésüket igyekszünk megkönnyíteni, ami anyagi biztonságot jelenthet az életükben, emellett az érzelmi támogatásukra is figyelmet fordítunk, hogy az önbecsülésük is erősödhessen. Sajnos az alapítvány a működését szinte el sem tudta elkezdeni, mert a járványhelyzet akadályokat gördített elénk is.

–  Mostani akciójuk az, hogy hétvégenként ebédet visznek a rászoruló családoknak.

–  Igen. Hétköznaponként – a közétkeztetésnek köszönhetően – a gyerekek kaphatnak meleg ételt, de az szombaton és vasárnap sok család asztaláról hiányzik. Az egyházmegye gasztronómiai cége főz nagyon jutányos áron, és az ebédet önkéntesek juttatják célba saját autóikkal. Ehhez keresünk támogatókat, akik akár pénzzel, akár a munkájukkal járulnak hozzá a kezdeményezésünkhöz. Minél több adomány érkezik a számlaszámunkra, annál több adagot vihetünk (kezdetben tíz, legutóbb százötven adaggal segíthettünk).

–  Milyen eszközökkel segítenek a későbbiekben, és kik azok, akik előmozdítják a tevékenységüket?

– Csoportmunkát tervezünk, vagyis egy adott problémát több oldalról közelítünk meg. Ebbe tartozik a jogi, a mentálhigiénés tanácsadás, és szeretnénk az életvezetésben is segítséget nyújtani – az adósságrendezésben például. Mindenképpen számíthatnak a személyes jelenlétünkre, az odafordulásunkra. Emellett az alapítvány jogosult arra, hogy támogatásokat gyűjtve anyagi, tárgyi eszközökkel is hozzájáruljon az érintettek sorsának jobbra fordulásához. Mivel azonban csak néhány hónapja indultunk, pályázni még nincs jogosultságunk, ezért a jó szándékú adakozók segítségét várjuk, és Istennek legyen hála, kapjuk is. Vállalkozók, magánszemélyek máris mellénk álltak, és fontos az önkéntesek közreműködése is. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat szombathelyi csoportjának és a Szombathelyi Egyházmegyei Karitásznak a szociális szakemberei is segítik a munkánkat. Kiemelném, hogy ügyvédek is felajánlották a segítségüket a családjogi vagy az ingatlanjogi kérdésekben. Az egyházmegye papjai pedig a lelki gondozásban vállalnak részt.

– Ez egy alulról jövő szerveződés? Hogyan jött létre az alapítvány?

– Munkatársaink közül sokan kötődnek az egyházmegye közösségeihez, vagy éppen a gyermekeink a Brenner iskolában tanulnak. Gyakran beszélgettünk dr. Székely János püspök atyával ezekről a kérdésekről, ráadásul többen szociális területen dolgozunk, így jól látjuk, mennyi nehéz sorsú, megbélyegzett ember él a környezetünkben. Ezekből a találkozásokból, eszmecserékből adódott az ötlet, hogy fogjunk össze egy nemes cél érdekében.

– Mi volt az ön személyes indíttatása?

– Borsod megyéből költöztünk Szombathelyre. Ismert, hogy az országnak azon a részén a nélkülözés mindennapos. Régóta szembesültünk a nyomorral, ami a Miskolc környéki kisebb falvakban ma is tapasztalható. A férjem egy kisebb építőipari vállalkozást vezetett, de úgy láttuk, a nyugati országrészben jobban boldogulhatunk. Hoztuk magunkkal azokat a dolgozóinkat is, akik addig a kevés fizetésből, becsületes munkával próbálták a családjukat eltartani. A velünk kapcsolatban lévő szegényebbekkel, a társadalom perifériájára szorult emberekkel mindig igyekeztünk törődni a magunk lehetőségei szerint, így például ha közeledett valamilyen ünnep, rájuk is gondoltunk, amikor ajándékot vásároltunk. Én szociálpedagógusként végeztem, dolgoztam az idősellátásban, közülük is szárnyaim alá vettem azokat, akik nemcsak a korukból fakadóan, hanem más okból is sanyarú körülmények között éltek.

Számunkra az élet része, hogy odafigyelünk az elesettekre, nem kérdezzük, miért jutott ebbe a helyzetbe, csupán segítő kezet nyújtunk.