A Képtár szívében adták át az impozáns Dr. Gonda György Termet

„Ez nem teremátadás, hanem sokkal inkább hazaérkezés. Mert Gonda György volt az, aki miatt egyáltalán létrejött a Képtár. Ő Szombathelynek olyan szülöttje, aki hihetetlenül sokat tett a városért, a megyéért”, fejtette ki ünnepi köszöntőjében dr. Nemény András polgármester. „Gonda Györgyöt bátran hívhatjuk államférfinak. Az egész országra értelmezhető az, amit ő csinált.” S hogy milyen is egy államférfi? Ekként definiálta: „Az egyik legfontosabb tulajdonsága az, hogy bástya legyen a saját korának. Akihez mindig lehet fordulni, akire lehet számítani, aki stabilan ott van. Tudják, amíg ő ott van, addig rend, biztonság van, addig minden jó meg tud történni. Gonda György ilyen volt. Az igazi államférfi olyan, akinek a megítélése koroktól, széljárásoktól független. Bármikor fejtette ki a hatását, a későbbiekben is értelmezhető a tevékenysége. S talán a legfontosabb, hogy nagyon szereti a hazáját, a megyéjét, a városát. Ez abban nyilvánul meg, hogy bármilyen döntési helyzetben elsődleges számára az, mi a haza, a szűkebb haza érdeke. Ezt, ha valakiről, akkor tőle biztos megtanulhattuk.  Az igazi államférfi leginkább olyan, akinek a hatása a saját korán túl nyúlik. Ő ilyen ember volt. Úgy gondolkodott, hogy a jövőt az unokáinktól kaptuk kölcsönbe, és vigyáznunk kell rá. Hogy ők tovább tudják adni. 

Két kézzel szórta a magokat a kultúra földjére. S nem csak kitaláló ember volt, hanem olyan, aki vigyázott az elültetett magokra. Öntözte, felnevelte, metszette a növényeket. Azt akarta, hogy a későbbiekben – a jövőben – mindenki tudja élvezni a termést. Mondhatjuk úgy is: gondja volt rá. Talán ezért is találó ez a saját maga által választott név (ugyanis 1923-ban Geiszler néven anyakönyvezték, 1946-ban magyarosított Gondára; szp), merthogy kicsit benne van mindaz, ami ő volt. Amit kaptunk tőle. A Karnevál is az ő erős segítségével jött létre, nélküle nem lenne Iseum sem. A Képtár pedig a fő műve. De itt a Bartók Terem, a hozzá kapcsolódó Bartók Szeminárium, a Savaria Szimfonikus Zenekar; a megyei könyvtár, a Sportház, a Csónakázó-tó. És sorolhatnánk. Sárvár, Bük is mennyi mindent köszönhet neki! Teremtő erő volt. Mindig az értékek embere – mai szemmel nézve is. Nem tartom túlzásnak s tényleg így gondolom, hogy az Éhen Gyulát (1853-1932; polgármesterként hét év alatt /1895-1902/ teremtett modern várost) követő időszakban ő volt az, aki a legnagyobb hatást tette Szombathelyre. Mindenhol az ő keze nyoma látszik. A mai város az valójában Gonda György Szombathelye. A legméltóbban talán úgy őrizhetjük meg az emlékét, hogyha életben tartjuk mindazokat, amiket ő elültetett, amik kinőttek a földből.”

A Képtár szívében lévő impozáns Gonda György Terem emelkedett hangulatú avatóján a névadó lánya, dr. Gonda Andrea is emlékezett: „Sok szenvedés, veszteség és kudarc mellett módja volt, ha részben is, megvalósítani ideáját, gondolkodásának középpontját: minden emberi élet teljességének megteremtését. Távlatosan, rendszerben és azok összefüggéseiben gondolkodott. Volt tehetsége, legfőképpen pedig kitartása, hogy elképzelései többségét megvalósítsa. Terveihez remek érzékkel találta meg a témában felkészült és alkalmas szakembereket, hiszen ezeket az eredményeket nem egyedül, hanem széleskörű csapatmunkával érte el. Nem csak a saját gondolatait gondozta nagy hévvel, de nyitott volt és mellé állt bármilyen jó ötletnek.” 

Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója arról is szólt az avatón, ami egyúttal a Képtár turisztikai célú felújítása című TOP projekt záró rendezvénye is volt: „Az 1985-ben felavatott Képtáréhoz hasonló funkciójú épület Magyarországon utoljára Budapesten épült, a Millennium (1896) alkalmából: a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum. A Képtár magában foglalja mindkét intézmény jellegét.” Idézte Heckenast János építészt, a Képtár Baráti Körének egykori titkárát: „A Képtárépítő Egyesület hajója, célja felé haladva több ellenszelet, mint hátszelet kapott, kizárólag annak köszönhette, hogy révbe jutott, mert Gonda György volt a kapitánya.” 

Benke Éva, Radnóti-díjas tanárnő, aki minden lehetséges alkalmat, módot, érvet, irodalmat megkeresett és továbbított – a megfelelő helyekre, személyeknek – annak érdekében, hogy a Képtárban méltó emléket állítsanak dr. Gonda Györgynek, hittel vallotta: „Az érdem időtlen, jelen idejűvé az emlékezés teszi. Hogy erre képesek és méltók vagyunk, bizonyítani kell. Ez történik most. Jelet hagyunk. Felidézve azt a sok-sok ’jelet’, amit Gonda György hagyott. A város egy polgáraként sokunk nevében megköszönöm polgármester úrnak, hogy tudta és tette a dolgát!”. Gonda György-exlibrist ajándékozott a szép számú ünneplőnek, örök emlékül. 
 

Szenkovits Péter 
Fotó: Nagy Jácint