Balog József teremt és életre kelt

Együtt lélegeztünk. Átszellemültünk. A pianistának, a mindig inspiráló Vajda Gergely (1973) vezető karmesternek és a most is sugárzó együttesnek – e hármas összeforrottságnak – köszönhetően. Prokofjev I. (Desz-dúr) zongoraversenye a legeslegkellemesebb érzeteket keltette bennünk. Utóbb két ráadást is „kicsiholtunk” a vendégművésztől, aki aranyfedezetű (független) zenekritikusok szerint nemcsak hogy az egyik legkiemelkedőbb, hanem egyenesen napjaink legjobb honi zongoristája. Ráadásként George Gershwin és Szokolay Sándor kompozíciói szintúgy a rendkívüli felkészültségét, maximalizmusát, tökéletességre törekvését (is) jelképezték. 

„A teremtés lehetősége szerintem mindenki számára természettől fogva adott, aztán más kérdés, hogy ez főzésben vagy a háztartásban, esetleg a hegedülésben nyilvánul-e meg.” (Menuhin) Balog József esetében semmi kétség: a zongorázásban. Merthogy ő képes – teremtő lényéből adódóan – egésszé összegyúrni azokat a bizonyos apróságokat. S nem „csak” a száraz kottafejekbe lehel életet. Belénk is. Vallja: „Ha az ember jól csinálja a dolgát, akkor egy normális világban az értékek automatikusan a helyükre kerülnek”. 

Szenkovits Péter 
Fotó: Büki László