A sebész, aki haláláig körmendi maradt – emléktáblát avattak dr. Németh Attila tiszteletére

A megemlékezésen Bodzay Petra, a budapesti Dr. Manninger Jenő Baleseti Központ osztályvezetője idézte fel dr. Németh Attila életútját. Mint elmondta, gyógyító tevekénysége szétválaszthatatlanul összekapcsolódott a körmendi kórházzal, ahol 1982-től 2010-ig dolgozott sebészként és traumatológusként. Itt tanulta meg és sajátította el a sebészet alapjait, itt vált kezdő orvosból briliáns sebész főorvossá. Körmendi és Körmend környéki betegek ezreit gyógyította meg. Kórházigazgatóként is a betegeket, a kórházát szolgálta tiszta szívvel, lelkesedéssel, fáradhatatlanul. 2010-ben nem önszántából kellett itthagynia a szeretett kórházát, munkahelyi közösségét és betegek ezreit. Sebészi pályáját a Dr. Manninger Jenő Országos Baleseti Központban folytathatta, ahol haláláig a sebészeti osztály vezetője volt. Az intézetben mindkét szakmáját, a sebészetet és a baleseti sebészetet is művelhette. Változatlan tettre készséggel, lendülettel, fáradhatatlanul. Betegei oda is követték, szinte nem volt olyan nap, amikor nem feküdt osztályán körmendi, Körmend környéki, gyógyulásra vágyó beteg. 40 évig segített mindenkinek, aki hozzá fordult. 

Megemlékezett prof. dr. Nagy Lajos, a Vas Vármegyei Markusovszky Egyetemi Oktatókórház főigazgatója is, aki beszédében felidézte, hogy kapcsolatuk 1999-ben vált szorossá, amikor egy ügyeletben megszólalt a telefon, a vonal másik végén pedig Attila volt. Azt kérdezte tőle, hogy elvállalná-e a Markusovszky kórház igazgatását. Személyes beszélgetésük alkalmával másnap pedig odaadta neki édesapja karmesteri pálcáját is. Prof. dr. Nagy Lajos kiemelte azt is, hogy Attila az egyetem befejezése után eleinte szombathelyi polgár volt, majd Körmenden kezdett dolgozni, és onnantól igazi körmendi lokálpatriótává vált. Igazgatóként a kórházmenedzselésben is remek munkát végzett, de igazán a műtőben volt elemében. Hozzátette még, barátságuk a haláláig megmaradt. Számtalan alkalommal megvitatták az egészségügy, az orvostudomány és úgy általában az élet dolgait. Mindig nagyon tájékozott volt, mindig volt véleménye, igazi optimista ember volt, aki szeretett élni. Igazságtalan, hogy ilyen korán távoznia kellett, fűzte hozzá azzal, hogy az emléktábla a második otthonának a falára került. 

Dr. Csata László főorvos az egykori tanítványok és munkatársak nevében mondott beszédet, jelképesen megköszönve, hogy emberséggel, szeretettel és hatalmas tudással teljesítette hivatását. „Attila a példaképem volt és marad is mindig. Briliáns sebész volt, nem ismert leküzdhetetlen akadályt. A betegekért néha a lehetetlent is megpróbálta. Fáradtságot nem ismerve dolgozott és küzdött a kórházért és a sebészeti osztály fejlődéséért” – fogalmazott. 

Dr. Flóris István a barátok nevében emlékezett, elcsukló hangon felidézve, hogy pályája elején pillanatok alatt alakult ki közöttük mély, családjaikra, gyerekeikre is kiterjedő barátság, ami végigkísérte életüket és kíséri most is, hogy nincs közöttünk. Hozzátette, nem panaszkodott amiatt, hogy el kellett jönnie Körmendről, hanem dolgozott tovább úgy, ahogy megszokhattuk tőle. Elválaszthatatlan része maradt Pestről is a körmendi betegellátásnak. Magas szakmai tudását önzetlenül adta át tanítványainak, köztük lányának, Petrának, akivel csaknem 10 évet dolgozhatott együtt az osztályán. Belőle is nagyszerű sebészt, mellkassebészt nevelt. 

Dr. Németh Attila lánya, dr. Németh Petra főorvos a család nevében búcsúzott, egy szóval összefoglalva, mit jelentett neki, mint édesapa, mint apa, mint sebész, mint főnök. Mindent. Mint fogalmazott, élete legboldogabb tíz éve volt, amikor együtt dolgozhattak, minden nap tanulhatott tőle, operálhatott vele. Hangsúlyozta, édesapja soha nem felejtette el azt, honnan jött, az itteniket, ő Körmendre mindig hazatért. A kórház falán méltó emlék lesz számára ez a tábla, mert sokaknak volt itt is a SEBÉSZE, csupa nagybetűvel. 

A megemlékezésen köszönetet mondtak Kern Józsefnek, prof. dr. Nagy Lajosnak, dr. Al Hadad Arefnek és Patonay Imrének, hogy részt vállaltak abban, hogy az emléktábla elkészült és méltó helyére került. Az ünnepség végén az E. Lakatos Aranka debreceni szobrászművész által készített emléktáblánál virágokat, koszorúkat helyeztek el az emlékezők az egykori kórházigazgató előtt tisztelegve.  

Bajdó Bettina