A csend olykor üdvös "fecsegés" - a Becéző szavak a Weöres Sándor Színházban

Mindezekről is szól a Becéző szavak című darab, aminek a színpadi változatát hozta el a Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda a Weöres Sándor Színházba. Emlékezetes: Larry McMurtry regényéből James L. Brooks írt forgatókönyvet, amiből 1983-ben született film. Öt Oscart „zsebelt be”. A Dan Gordon által készített színpadi változat 2007 óta „masírozik” feltartóztathatatlanul a világ színpadain.

 Anya és lánya közötti (v)iszony a fő „csapásirány”, amit az egyéb kapcsolatrendszereik „fűszereznek”, vagy éppen tépáznak meg még jobban. A Kocsis Gergely rendezte előadás, bár nem az önmegvalósító teátrumi teljesítmények csúcsa, ám arra igenis alkalmas, hogy pazar színészek ne csak lubickolhassanak a szerepekeiben, hanem a lelkünk belsőbb szféráiba is be-behatolhassanak. Hoppá! Miként is viselkedem én a szeretteimmel? A szomszédokkal? A kortársaimmal? S ami mindezek alapja: milyen a nexus önmagammal? Rendesen fészkelődhet is emiatt a néző a székében, utóbb meg odahaza, a foteljében. 

Képesek vagyunk-e kiélezett helyzetekben, tragédiák „satujában” (is) – legalább picurkát – derűsek maradni, vagy annak látszani? Az utolsó utáni pillanatokban sem összeomlani? Huh! Hernádi Judit, mint mindig, most is lenyűgöző volt. Vérbeli partnerekkel játszott: Péter Katával, Gyabronka Józseffel, Horváth Illéssel, Cseh Judittal. „Be is szóltunk nekik”: vastapsunk közös, szívbéli örömünkről „fecsegett”.

Szenkovits Péter

Fotó: Orlai Produkciós Iroda