A buherától a művészetig: megnyílt az Elemes betonkerítések kiállítás

Korábban beszámoltunk a műhelymunkáról, melyben hat képzőművész, Fusz Mátyás, Farkas Imre, Lieb Roland, Mészáros Gergely, Szanyi Borcsa és Szántó István vett részt, s melyben kísérletet tettek a rendszerváltás előtti vidéki Magyarország tárgyi kultúrájának, emblematikus tárgyainak újragondolására: végzáró oszlopokkal zárt hat kerítésegységből álló beton-műtárgyat alkottak meg a Vasi Skanzenben. A hat alkotást egyesítő tárgyban az az izgalmas, hogy párbeszédbe állítják a népi tárgyalkotó kultúra elemét, a betonkerítést a kortárs értelmezésekkel, olvasatokkal.

Szántó István projektvezető különösen érdekesnek találta az idei műhelymunkát, amiben workshopszerűen, a rövid idő miatt nagyon intenzíven, együtt sajátították el a betonöntés technikáját. Régi álma vált valóra ezzel a projekttel, az eltünedező, így idővel a kulturális emlékezetből kieső betonkerítések formavilága, nem tudatos szimbólumrendszere mindig lenyűgözte: a Skanzenben létrejött alkotás felszínre hozhatja, megőrizheti azt.

A kiállítást dr. Sári Zsolt, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese, az ICOM Magyarország elnöke nyitotta meg, és elárulta, bár a Kádár-korszak néprajzkutatóként két évtizede foglalkoztatja, a betonkerítésekről először a buhera alapszó, a Kádár-rendszer főszava jutott eszébe. A különbség, ami a kiállításban megmutatott kerítéselemek és a buhera között van, a művészet. Ami összeköti őket, az az anyag, mondta el Sári Zsolt. A beton anyag, forma, változó, élő textúra és protézis: összekötő kapocs, híd az ipar és a képzőművészet között. A kerítés el is választ: a külvilágtól az intim szférát,  a szentet és a profánt: jelen alkotóműhely eredményeként a buherát választja el a művészettől – zárta köszöntőjét Sári Zsolt.

Farkas Imre Inhabitat című művét a háztartási eszközök funkciójának áthelyezése motiválta, mely tárgyak korábban a betonkerítés mintázatának kialakításában játszottak szerepet: ez itt a konyhai szilikonba öntött kör alakú áttört formákban jelenik meg.

Fusz Mátyás Belátás: ahogyan aházunknak vannak határai, úgy a testünk is egy határvonalon érintkezik a világgal. Ez a fizikai határ a művész szerint a tekintetünk, a látómezőnk szélénél húzódik, tehát fizikai adottságaink határozzák meg: ha kicsit általánosítunk, úgy néz ki, mint ez a kerítés.

Lieb Roland A víz útja című munkája a népi egyszerűség és a primitív technológiai tudás okán a talajba vagy a földzsaluba hányvati módon, a mezőgazdasági fólia által véletlenszerűen létrehozott domborművekből merít.

Mészáros Gergely Átömlesztés című művénak alapja, hogy a növények rendelkeznek valamiféle néma tudatossággal: képzeljük el, hogy reflektálnak az őket körülvevő környezeti változásokra saját fizikai megjelenésük megváltozásával. Talán ez az üzenet nem más, mitn a hiány üzenete.

Szanyi Borcsa betonkerítés-eleme többi munkájához kapcsolódóan függönyt mintáz: érdekessé a beton, mint nehéz anyag és a függöny könnyedségének ellentmondásos játéka teszi.

Szántó István Votív című alkotása a fogadalmi tárgyak hagyományát eleveníti fel: segítségkérés vagy hála motiválta ezek létrejöttét, jelen alkotáson a művész édesdanyjának szívbetegsége okán készült fogadalmi tárgyak motívumrendszere jelenik meg újra.

A kiállítás október 21. és 27. között tekinthető meg az Új Irokéz Galériában, a betonkerítés pedig a Skanzen nyitvatartási idejében. A projektet támogatta: Agrárminisztérium, Kulturális és Innovációs Minisztérium, Irokéz Galéria, Vasvári Népfőiskola, Mapei Kft., Baumit Kft., Betonpartner Magyarország Kft., BetonX, ELTE SEK, Hegypásztor Kör, Hermann Zoltán, Savaria Múzeum, Vasi Skanzen, Euronorm Group Builder Kft., Masterplast Hungária Kft., Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata.

TP
Fotó: Nagy Jácint