Visszaút a feledésből: Balázs László 56-os mártír emlékezete

– 1988 óta van kapcsolatom a Szent Márton úti temetővel. Először, mint művész, rengeteget festettem ott, majd városvédőként dolgoztam megóvásáért – kezd a történetbe Torjay Valter. – Egy alkalommal motívumot kerestem, amikor a temető egyik hátsó, eldugott részében rábukkantam egy növényekkel benőtt hantra és egy törött fakeresztre, rajta zománctáblával: ’56-os mártír. Meglepődtem, mert nem tudtam róla. Édesapám az ’56-os szövetség tiszteletbeli elnöke, van kötődésem a témához, és azt is tudom, hogy több ’56-os hős is nyugszik a Szent Márton temetőben. A táblán még olvasható volt a név: Balázs László.

Torjay Valter kutatásba kezdett. A legnagyobb közösségi oldalon közzétette a sírról készült fotót, hogy aki tud valamit Balázs Lászlóról, jelentkezzen. Lengyák Istvántól, a Nagykanizsai Civil Kerekasztal Egyesület egyik vezetőjétől, a Kultúra Lovagjától érkezett segítség. A Thúry György Múzeum bevonásával, a szombathelyi civilekkel karöltve igyekeztek fényt deríteni a mártír fiatalember tragédiájára. Kiderült, hogy Balázs László Szombathelyen született, Gyöngyöshermánban gyerekeskedett, majd a nagykanizsai olajipari iskolában tanult. Ott érte a forradalom. Halálának estéjét nővérééknél töltötte, késő éjszaka indult vissza a kollégiumba. Egy korábbi fegyveres összetűzés miatt a városban kijárási tilalmat rendeltek el, amiről a fiú valószínűleg nem tudott. Amikor a katonák megálljt parancsoltak neki, pánikba esett, és futásnak eredt. Ekkor dördült el a lövés, ami a tüdejét és a gerincét érte.

–    A kutatómunka során átnézték a korabeli mentős jegyzőkönyveket. Balázs László súlyosan megsebesült, kórházba szállították, majd áthozták Szombathelyre, de itt sem sikerült eltávolítani testéből a golyót. Vérmérgezés okozta a halálát. Vannak ma is élő szemtanúk, így sikerült összerakni a mozaikdarabkákat, de még sok minden tisztázásra vár. Nem tudni például, hogy szovjet vagy magyar katonák lőtték-e le – teszi hozzá Torjay Valter. Az kiderült, hogy a 2000-es évek elején egyszer már felfedezték Balázs László sírját a Szent Márton úti temetőben, aztán újra a névtelenség homályába veszett. A családja – úgy tűnik – megfeledkezett róla, a rokonok közül sem korábban, sem most nem jött el senki az avatásra.

A civil összefogásnak köszönhetően ma már méltó fakereszt áll Balázs László sírhantján, és kopjafát is állítottak. Alkotója, Nick Ferenc, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány elnöke fába rótt szimbólumokkal meséli el Balázs László életét.

–    A kopjafákat mindig felülről lefelé kell olvasni. A rövid csúcs jelzi, hogy ennek a szerencsétlen fiúnak milyen rövid élete volt. Kereszttel utaltam rá, hogy keresztény ember lehetett. Alatta az egymással szemben álló minták az ellenállást, a forradalmat jelképezik, majd az András-kereszt a bátorságot, hősiességet, a lyukas zászló ’56-ot szimbolizálja – magyarázza az alkotó. A kopjafák a magyar temetők hagyományos díszei. Az alapítvány négy földrész 14 országában több mint 800 hazai vonatkozású köztéri alkotást és emlékoszlopot állított az elmúlt 30 évben.

Nemrégiben konferenciát szerveztek Balázs Lászlóról Nagykanizsán. A Sugár és Kazinczy utcák sarkán pedig, ahol 1956-ban lelőtték őt, emléktáblát állítottak a tiszteletére. Szent Márton temetőbéli sírját ezentúl a Művészeti Szakgimnázium diákjai gondozzák, és nem hagyják ismételten feledésbe merülni az ’56-os mártír emlékét.

Szöveg: Krizsán Zsuzsanna
Borítókép: Torjay Valter a nemrég felavatott kopjafával Fotó: Nagy Jácint