Végső búcsút vettek Tamás Gáspár Miklós filozófustól

Végső búcsút vettek családtagjai, barátai, kollégái és tisztelői a 74 éves korában elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófustól, közírótól a budapesti Farkasréti temetőben kedden. Tamás Gáspár Miklóst hosszú betegség után január 15-én érte a halál. Karácsony Gergely főpolgármester, aki az elhunytat a főváros és a demokratikus politikai közösség nevében búcsúztatta, azt mondta: a veszteség felett érzett gyászban egy a tisztelők széles táborából, "egyike az olvasóknak és a küszködve értőknek, és azoknak a demokrata politikusoknak, akiken Tamás Gáspár Miklós az elvszerűséget és a bátorságot kérte számon sokszor". 

"Siratjuk őt, a szellem, az igazság és az elnyomottak bátor védelmezőjét. És siratjuk magunkat" - hangoztatta a főpolgármester. Úgy fogalmazott, Tamás Gáspár Miklós a legértékesebbet hagyta itt, amit távozó az itt maradókra hagyhat: "a gondolkodni valót". "Befogadott minden újat, és a protestáns tradíció kérlelhetetlen erkölcsiségével, a nagy prédikátorok nyelvi leleményével, a hittudósok hatalmas tárgyi tudásával kérte számon rajtunk, magyarokon, hogy merre megyünk és mivé leszünk" - mondta.

Karácsony Gergely hozzátette: számára Tamás Gáspár Miklós életműve az igazság mibenlétének több évtizedes keresését jelenti, a legfontosabb igazság pedig az emberi méltóság egyetemessége, egyenlősége és visszavonhatatlansága."És az emberi méltóság védelme a diktatúrától, az elnyomástól, az alárendeltek lenézésétől és megalázásától, a honpolgári közösségből való kirekesztéstől és a kulturális hanyatlástól. Mert a méltóság egyenlősége erősebb kell, hogy legyen, mint bármi más" - emelte ki.

Tamás Gáspár Miklós "a méltóság biztosítása iránti töretlen elkötelezettséget kérte számon a rendszerváltáson, és ezen a mostani, keserű és megalázó állapottá merevedett rendszeren is" - mondta a főpolgármester. Emlékeztetett arra: Tamás Gáspár Miklóst rendszerváltó ellenzékiként ismerte meg az ország, a harmadik köztársaság egyik alapító atyjaként. 

A főpolgármester megjegyezte, a rendszerváltás "elátkozott téma" és - idézte a filozófust - a "legkülönfélébb homályosságok, öncsalások és képmutatások" terepe. Tamás Gáspár Miklós "nehezen vagy talán sehogy se vitatható állítása", hogy a rendszerváltás, "a nagy próbálkozás" mégis elbukott. Karácsony Gergely idézte a filozófust, aki szerint ma a "küzdelem a mélyben zajlik (.), újfajta országban, amelyet a régi eszközökkel megérteni sem lehet, nemhogy kedvünk szerint megváltoztatni" . 

"Nélküled most még nehezebb lesz megérteni, no pláne megváltoztatni. De rajtad nem múlott, rajtad egy pillanatra sem múlott. Most már csak rajtunk múlik" - mondta a főpolgármester. Baranyi Krisztina, Ferencváros ellenzéki polgármestere búcsúztatójában azt mondta, "ma a kortárs magyar közgondolkodás legnagyobb rocksztárjától búcsúzunk". 

Úgy fogalmazott: Tamás Gáspár Miklós "olyan pap volt, aki szabadságot, egyenlőséget és testvériséget prédikált, de azt is ivott", nem volt megalkuvás, egyrészt-másrészt. "Akármelyik ideológiánál tartott éppen", mindig kérlelhetetlen volt a gyengék, elesettek, a kirekesztettek védelmében - tette hozzá. A filozófusról azt mondta, soha nem éreztette, hogy fel kellene adni, amiben hiszünk vagy amiért küzdünk. Éppen ellenkezőleg: mindent és mindenkit szeretett, ami és aki bátor, lázadó volt és a szabadságért harcolt - jegyezte meg. 

A demokratikus ellenzék nevében Hodosán Rózsa arról beszélt, Tamás Gáspár Miklós "a szabadság szertelen, nyughatatlan keresésében" sokfelé járt: hol a baloldaltól, hol a liberális, hol a konzervatív oldaltól búcsúzott, és amibe belekóstolt, annak poharát fenékig ürítette."De a szabadság és szolidaritás eszméjét soha nem árultad el, mint ahogy mi sem" - tette hozzá.

A budapesti értelmiség és barátok nevében Radnóti Sándor, az erdélyi magyar értelmiség nevében Selyem Zsuzsa, a fiatal baloldali tanítványok nevében pedig Sipos Balázs vett végső búcsút az elhunyttól. Az urnát a ravatalozóból a munkás gyászinduló hangjaira indították a sírhoz, ahol Iványi Gábor lelkész arról beszélt, ő azt tanulta Tamás Gáspár Miklóstól, hogy a szabadságnak nem alternatívája a szolgaság. "Nem lehetőségünk küzdeni a szabadságért, hanem kötelességünk, és ha a magunkét kivívtuk, akkor a mások szabadságán kell fáradoznunk" - mondta, megjegyezve, a szabadságért küzdeni akkor is szükséges, "ha a nép, amelyért az ember mindezt tesz, nem így gondolkodik".