Változik a világ, és a hormonjaink is dolgoznak – Jakupcsek Gabriella a Savaria moziban

Telt ház várta Jakupcsek Gabriellát a Savaria moziban: zömében nők töltötték meg a termet – egy-két bátor férfi azért elkísérte párját az előadásra. Aztán a tőle megszokott extravagáns eleganciával megérkezett a 61. születésnapját éppen aznap ünneplő Jakupcsek, és belefogott az üdítő sztorizásba, onnan, hogy hogyan is került bele a médiába addig, miért ír könyveket.

"A televíziózás szerencsés részét tudtam csinálni"

Elmesélte, hogy mindig is színésznő akart lenni, hiszen a 80-as években ők voltak a megbecsült sztárok, a televízióban voltak ugyan bemondónők, de ők kötött szöveget mondtak – a személyes beszélgetések Vitray Tamással kaptak helyet a tévében, de ezt a műfajt eleinte inkább pasik csinálták. A színművészetire fel is vették, de, mivel pénzre volt szüksége, gyakran statisztált, így találta magát a tévében – sosem akart riporter lenni, hangsúlyozza Jakupcsek, aki aztán a rendszerváltástól szerkesztő-műsorvezetője, megkerülhetetlen alakja lett a magyar televíziózás történetének.

"A maroknyi férfi, aki eljön az előadásaimra, borzasztó hasznos"

Az MTVA-ból való 2015-ös kirúgásáról csak érintőlegesen beszél, arról viszont többet, hogy a könyveit az motiválta, hogy a mai tévés műfajok rövidek, nincs mód bennük beszélgetésekre: – Régen 60 szó elég volt a tévézéshez, ma 20 – mondja, összetett mondatokra pedig egyáltalán nincs szükség. Benne pedig sok történet maradt, amikről beszélni szeretett volna, ezért kezdett el könyveket írni, amik, akárcsak az interaktív előadások, azért virágoznak manapság, mert nem mindenkit elégít ki a primer szórakoztatás és a politika hullámain sodródó TV. Az európai televíziózásban vannak olyan műsorok ma is, amikben van pláne, de itthon nincsenek: minden műfaj a gyorsan megmutatható helyzetkomikumra épül, a feszültségre, az izgalomra – és a következő pillanatban már mást mutat a képernyő.

Jakupcseket telt ház fogadta a Savaria moziban

2017-ben megjelent első kötetét (És te hogy vagy?) sorra követte a többi, A napos B oldal a 6. könyve, és ahogy az érdeklődés mutatja, van rá igény. A napos B oldal is tabutémákkal foglalkozik, arra fókuszálva, hogyan változik meg 40 fölött a nők élete (a pasiké is, de mint mondja, „prosztatában nem annyira jó”, hogy könyvet írjon a férfiváltozókorról), mert erről sem folyik társadalmi diskurzus, erről még a családban vagy a barátnőnkkel is max akkor beszélünk, ha egy hőhullám hatására látványosan lever minket a víz.

40 fölött a nők gyakran, mivel nem a vágy tárgyai már, láthatatlanná válnak: pedig, jó esetben, életüknek ekkor kezdődő fele hosszabb, mint ami mögöttük van. – Az 50-es még kacagós, kapsz egy 50-es sebességjelző táblát és egy meglepetésbulit, és 60-ig nem firtatják a korod – mondja, a hatvanasokat a nyugdíjjal nyaggatják, a hetvenesekről pedig már senki nem beszél. A magyar társadalomban nem téma a klimax, maximum viccek témája, a változókorba lépő nőt gyakran leöregezik, és magára hagyják lelki és fizikai problémáival.

"Változni kell, mert a világ is változik körülöttünk"

A napos B oldal nem a megoldások tárházát nyújtja, hangsúlyozza Jakupcsek, hiszen a társadalom változása, ha lenne is, nagyon lassú: a könyv történetei párbeszédet indíthatnak el az olvasóval az öltözködéstől a libidó csökkenésén át a munkahelyi kapcsolatokig, melyek segítségével – amellett, hogy baromi jó érzés, hogy nem vagy egyedül a nyűgöddel – rátalálhatsz a saját kulcsodra, amelyik a te életed megoldásaira nyitja az ajtót.

Mert egymás sztorijaiból tanulunk, ismétli, őt annak idején a beszélgetős műsorok töltötték, csak a Jakupcsek pluszban összesen 3000 vendég tisztelte meg a történetével. Ezek megoldásokat mutathatnak fel: hány ember tudta megvalósítani a vágyait, hány tragédiát lehet túlélni – a tragédiát azért kell megmutatni, teszi hozzá, hogy te nagyon boldog légy otthon, hogy érezd, neked milyen mázlid van az életeddel.

A lényeg, hogy önsajnálat helyett változni kell, hiszen változik körülöttünk a világ, és a hormonjaink is dolgoznak – a mozgás pedig életben tart. A férfi, amikor klimaxol, elkezd piros autókat venni, lecserél egy fiatalabbra, minden nap az edzőteremben küzd vagy extrém sportba kezd, mondja félig viccelve, és úgy működik az élete, mint egy repülő, aki végig párhuzamosan a föld felett repül, aztán hirtelen lezuhan, mert ő nem jelez, nem beszél róla, mert erős, szintén a társadalmi sztereotípiák nyomása miatt, másrészt a férfit a világ mozgása mindig jobban érdekelte, mint önmaga: a nők jelzőrendszere viszont időben jelez, tehát tudnak változtatni.

Legújabb könyve, A napos B oldal a 40 feletti nőkről szól

És ha egy férfi és egy nő együtt él, ezeken együtt, szövetségben kellene végigmenniük, ám sajnos a mai házasságok, kapcsolatok nagy része projekt, mondja Jakupcsek, „csokra-bokra szerződünk”, barátkozunk, jövünk össze, a klimax pedig általában nem a projekt része. Nem szabad behódolnunk a társadalmi sztereotípiáknak, és hasznos, ha sokat mosolygunk – a többit olvassák el a könyvben.

Tp
Fotkó: Nagy Jácint