Vaknak hiába a tükör - Pusztay János könyvbemutatója

A házigazda, dr. Baráthné Molnár Mónika könyvtárigazgató köszöntötte a születésnapos szerzőt, Pusztay Jánost (Szombathely, 1948), az uráli nyelvek, népek kutatóját, műfordítót és az érdeklődőket. Ismeretes, hogy az Apáczai Csere János-díjas, Prima Primissima-díjas professor emeritus javaslatára nyilvánították december elsejét a magyar nyelvjárások napjává (2020-ban). 

Az Alkotás a vesztegzár alatt címmel megrendezett eseményen hat új kötetével ismerkedhettünk meg a könyvtár, az ELTE Szombathelyi Magyar Nyelvtudományi Tanszék, a Genius Savariensis Szabadegyetem, a Savaria University Press Alapítvány jóvoltából. Dr. Fűzfa Balázs irodalomtörténész, egyetemi docens és dr. Tóth Péter adjunktus beszélgetett a szerzővel, Lutor Katalin tanácsnoki asszisztens megzenésített verseket adott elő. Rozán Eszter – művelődésszervező, több kötet szerzője – gitározott. Markó Péter szociológus, címzetes főiskolai docens, a megyei közgyűlés volt elnöke (1998-2006) is köszöntötte a hetvenöt éves professzort. 

A könyv címében szereplő vesztegzár – magától értetődően – a járvány időszakára utal. Pusztay János hat friss kötetének címei: „Egy nyelvcsalád tündöklése és…?” „És a magyar nyelv?” „Szomatu. Szamojed eposz”. „Publicus Covidius nasso(l) Tom(a)iban”. „A borostyánkőpart népe: a lívek”. „70 gramm epe és egyéb szijácsok”. A szerző többek között kifejtette, hogyha a tudást sokszorosítjuk, akkor mindenki nyer. Egy ország egyetlen dologgal tűnhet ki, a minőséggel; a felsőoktatásban, a művészetekben, a tudományban. Ez hatással lehet a politikára.

Arra biztatta hallgatóságát: le kell tenni a programokat, lépni kell! Néhány lív közmondás az ő fordításában (tőle tudjuk, hogy a lívek, ez az észthez és finnhez közeli nyelvet beszélő nép sok-sok évszázadon át a mai Lettország területén élt, s néhány képviselője ma is megtalálható a Balti-tenger partvidékének egy-két falujában): „Minél feljebb lépsz, annál nagyobbat esel.” „Vaknak hiába a tükör, ostobának az okos szó.” „Hallgass, ha adsz, beszélj, ha kapsz.” „Ne tolláról, daláról ítéld meg a madarat.” „Aki nem megy előre, az hátrafelé megy.” „Kis rög nagy rakományt borít fel.” „ A csendes víz mély víz.” „Aki kutyával hál, bolhásan ébred.” Pusztay János epigrammáiból: „Merjünk kicsik lenni, harsant fel az ostoba jelszó, / S ezt választotta újfent az ’isteni’ nép. / Lettünk, ím, aprók, hogy a versláb is belesántult, / Nincs az a mikroszkóp, mely majdan kimutat.” „Sok mindent akadályozhatsz, cézár, csak egyet nem, / Azt, hogy a gondolatom szárnyaljon szabadon.”    

Szenkovits Péter 

Fotó: BDK/Facebook