Szimfonikusok: Dubaiban muzsikáltak

A Savaria Szimfonikus Zenekar igazgatóját, Kiss Barnát (1966; kürtművész, zenepedagógus) kértük arra, összegezze a február 18–24-ig tartó dubai vendégszereplésüket. „A meghívásunkat Madaras Gergelynek (1984; Junior Prima-díjas karmester, fuvolaművész), együttesünk korábbi vezető karmesterének köszönhetjük. Amikor a dubai szervezők tavaly májusban felvették velem a kapcsolatot, az ő neve szerepelt hivatkozási alapként. Hat évig volt a vezető karmesterünk, tehát úgy tűnik, kellemes emlékeket ápol velünk kapcsolatban. S jó volt ismét egymásra találni. Négy ottani koncertünkből háromnak ő volt a dirigense. Egynek pedig az orosz Daniel Raiskin (1970). A fesztivált a szervezők valójában a világ legnagyobb zenei obszervatóriumának, hatalmas csillagvizsgálójának hívják. Talán azért találták ki ezt az elnevezést, merthogy számtalan fesztivál létezik, s kis csavart szerettek volna beletenni vonzerőnek. Hogy így jobban el lehessen adni. Az alapkoncepciójuk, hogy részint világklasszisokat hívnak meg: Maxim Vengerov (1976; orosz származású izraeli hegedűművész, Grammy-díjas, ötszörös Edison klasszikus zenei díjas) és Baráti Kristóf (1979; Kossuth-díjas, Bartók–Pásztory-díjas hegedűművész) volt a legnevesebb fellépő. Másrészt viszont pályakezdő, feltörekvő muzsikusokat is szerepeltetnek, tehát kicsit tehetségkutató rendezvény is. Mindezek mellett pedig különféle zenekaroknak adnak lehetőséget a bemutatkozásra. Idén az Üzbég Nemzeti Zenekar, az Oxfordi Szimfonikusok és a mi együttesünk volt a vendég. S természetesen föllépett a helyi, a Dubaiban alapított Közép-Kelet Zenekar (Symphonic Middle East), amit számtalan nemzetiségű zenész alkot.

Két nagy multifunkcionális csarnoka van a városnak, az egyikben zajlott a fesztivál (a „csillagvizsgálás”). Maga az objektum tizenhatezer néző befogadására alkalmas, ám ennek az egynegyed részéből alakítottak ki koncerthelyiséget: zenekari részt és nézőteret. Ám a méretek így is brutálisak voltak. A távolságok a zenészek, s a karmester meg az utolsó muzsikus között. A közönség pedig a dirigenstől vagy harmincöt méterre volt. Megalomániás világban a nagyság, a méret számít. Ehhez alkalmazkodni komoly kihívás volt, de megoldottuk.

A több mint tíz éve elindított, egy hónapon át tartó rendezvénysorozat célja alapvetően az, hogy az európai zenei kultúra eljusson az ottani közegbe. Ezt szolgálja a meghívottak széles körén túl az is, hogy sokrétű műsort kínálnak, mindenfajta stílusban. Emiatt is volt színes a mi programunk is. Játszottunk Csajkovszkij-, Brahms-, Mendelssohn-szimfóniát. Verdit, Rossinit. Természetesen magyar darab sem hiányozhatott a műsorunkból, Kodály Zoltán Galántai táncok-ját (1933) mutattuk be. A fesztivál mondhatni házi zeneszerzőjétől, Alexey Shortól (1970; ukrán komponista, 1991-ben emigrált Izraelbe) is mind a négy estén előadtunk műveket. Klarinét-, zongora-, csellóversenyt. Koreai, olasz, üzbég szólistával. A negyedik alkalommal pedig Roby Lakatossal (Lakatos Róbert, 1965; magyar hegedűvirtuóz, világzenész) és kvartettjével léptünk föl. Ők álltak legközelebb a szívünkhöz.

Hosszú idő eltelte után valósulhatott meg ez a földrajzilag távoli vendégszereplés. Ilyen típusú repülős utazásunk utoljára úgy húsz évvel ezelőtt volt, amikor Isztambulba mentünk, Alpaslan Ertüngealp (1969; Artisjus-díjas karmester, zongoraművész) zeneigazgatása idején. Azóta busszal utaztunk Közép-Európában. S Ausztriát, Olaszországot, Németországot, így-úgy Franciaországot is megjártuk.

 
A szakmai részt illetően úgy érzem, hogy a dubai koncerteken is a tőlünk elvárt és megszokott színvonalon teljesítettünk. Ez nagy odaadást és energiabefektetést igényelt a hetvenkét muzsikusunktól. Mindent elkövettek a négy – teljesen különböző programú – koncert sikeréért. Büszke vagyok rájuk. A szervezőktől és a közönségtől érkezett visszajelzések szintén ezt igazolják. Ami pedig a szakmai munkán túlmutat: amikor éppen nem kellett próbálni meg koncertezni, akkor maximálisan kihasználtuk az időt új ismeretek, élmények szerzésére. Kicsi – de egyáltalán nem kizáró, hanem minden nap más-más összetételű – csoportokban ismerkedtünk a várossal. Összességében nagyszerű élmény volt!”

Szenkovits Péter
Fotó: Savaria Szimfonikus Zenekar