Szabi, a pék: megyek haza a karneválra

– Nem először megyünk a karneválra. A legutóbbin olyan óriási szeretet fogadott minket és a pizzánkat, kovászunkat, kovászoskenyér-kóstolónkat, hogy idén azonnal elfogadtuk a felkérést. Megyünk HAZA. Azt mondom, haza, mert én kőszegi vagyok, és Szombathelyen tanultam meg a szakmát – néhány mondat után is érződik, hogy Szabadfi Szabolcs rajong a munkájáért, így aztán nem volt nehéz kiszabadítani a szellemet a palackból. 33 éve próbálom ezt a szakmát, néha sikerül is – mondja viccesen Szabi.

– Kicsit ugorjunk vissza a kezdetekhez: miért lettél pék? Volt esetleg a felmenőid között pék?

– Senki! Mindenki okos volt a családban, nagyszüleimnek doktori fokozata volt, nem is egy, hanem kettő. Édesapám tanár volt, édesanyám is egyetemet végzett. Csak mi, gyerekek lógtunk ki a sorból. Az öcsém szakács, én pedig pék lettem. Mi ebben próbáljuk kimaxolni magunkat. Hálás vagyok a szüleimnek és a nagyszüleimnek, hogy otthon megszerettették velem a szakmát. Otthon nagyon jól sütöttek, főztek – ilyen behatás ért engem már kiskoromban. A leghálásabb viszont a Hevesiben (ma Élelmiszeripari Technikum) az oktatóimnak és a tanáraimnak vagyok, akik ezt a szakmát megtanították és megszerettették velem. Utána hosszú évekig dolgozhattam Ausztriában, ahol dolgozni tanultam meg. A családom most már 40 év után büszke rám. Mindig álmodozó ember voltam, ez nem is változik, hiszen az álmok visznek előre.

– Az ország négy városában több üzleted is van, mondhatjuk, márkát építettél.

– Először mindent egyedül csináltam: sütöttem, pakoltam ki a kenyereket, pékárukat a piacra, és mindent magam adtam el. Rengeteget dolgoztam, így ragadt rám a „nem alvó pék” kifejezés. Minden nehézsége ellenére ez egy hihetetlenül boldog szakasza volt az életemnek! Ma már közel száz munkatársam van, és büszkén állítom, hogy a szaktudás mindenkinél elkötelezettséggel társul.

– A Covid hozta meg az igazi ismertséget, hiszen rengeteg videót tettél közzé arról, hogy mit és hogyan csinál Szabi, a pék. 

– Próbáltam itt Magyarországon egy kicsit átalakítani vagy adni egy lendületet a sütőiparnak. Régebben mindenhol kakaóscsigát, kiflit, zsemlét meg kenyeret lehetett csak kapni. Nagy szerencse, hogy járhattam a világot. Az Antarktiszt leszámítva nincs olyan földrész, ahol ne sütöttem volna, és mindenhonnan rám ragadt egy pici. Nagyon fontos lépés volt, hogy elkezdtem a szezonalitással foglalkozni. Tehát az éppen akkor termő gyümölcsöket, zöldségeket, tölteléket próbáltam használni. Most már kezd átalakulni a sütőipar, nemcsak a kifliről és kenyérről szól, hanem a dekoratív szendvicsekről, a különböző extrém töltelékkel ellátott leveles tésztákról, akár a töltött perecről, ami nálunk is egy vezető termék. Nálam a kreativitás annak köszönhető, hogy nyitott szemmel és szívvel járom az országot és a világot. Mindig azt szoktam mondani, mivel kőszegi vagyok, egy gyönyörű városban nyitottam ki a szememet, már akkor csak szépség vett körül, éppen ez jellemzi a munkámat is. Meg kell ismerni az alapanyagokat, a gépeinket, berendezéseinket, környezetünket, és folyamatosan figyelni kell a tésztát. Abban a pillanatban, ahogy ezt gyakorlod, egyre szebb és jobb késztermékeket fogsz sütni. Ehhez hosszú-hosszú időre van szükség.

– Mit keres egy pék a piacon vagy éppen a kertben?

– Egyre fontosabb, hogy kiváló és a legfrissebb alapanyagokból készüljenek a termékek. Van egy ezer négyzetméteres biokertünk, ahol rengeteg mindent termesztünk és állítunk elő saját magunk, utána ezeket dolgozzuk fel a konyhánkban, a pizzákban és a pékségben is megjelenik az összes általunk termelt biotermék. Emellett a baráti körünk is ugyanilyen gondolkodó ember, mint mi vagyunk. Az ő csodaszép termékeikből tudunk egy újragondolt készterméket a kezünkből kiadni.

– Készülsz-e a szombathelyiek számára meglepetéssel?

– Mindig készülünk meglepetéssel. Különleges ízű pizzáinkat is megkóstolhatják. Ráadásul a biokertünkből visszük az alapanyagokat. Egy 72 órás, tehát három napig kelesztett, elképesztően jó pizzatésztával és a gyönyörű szép fatüzelésű kemencénkkel megyünk. A nápolyi építésű kemence a kedvencem: amalfi kerámiával burkolva, sorrentói boroskancsókkal a bucijában. 480 fokon 1 perc alatt sütjük készre benne a pizzáinkat saját paradicsomunkkal, és nagyon jó kis kézműves termékek lesznek még ráhalmozva. Vinni fogunk különleges kenyereket, pékárukat, amiket megkóstoltatnak a karnevál látogatói, és természetesen ajándékba adjuk a kovászt, hogy mindenkinek legyen otthon egy kis kovásza, amit tud nevelgetni.

Nemes Piroska
Fotó: Szabi, a pék Facebook-oldala