Nem igaz itt már semmi: Móricz Zsigmond műve a Weöres Sándor Színházban

„A szép, ósdi, pattogó tűzifával fűtött ház mindenféle jót ígért még az este: együvé tartozást, védelmet, boldogságot. S neki (mármint Kádár István legátusnak: református teológiai/főiskolai hallgatónak; szp) látnia, hallania kellett mindent. A pusztító zabálást, a mocskos beszédeket az élet legszentebb ügyeiről, a félig agyonvert bérest. S hogy őket (a dzsentriket: elszegényedő, talajt vesztett nemeseket és kompániájukat) mindez nem érdekli. Nem igaz hát semmi. Nem igaz a részvét, nem igaz a jó meleg, nem a biztonság. Akik itt mulatni, felejteni akarnak; nemcsak gazdálkodni – élni sem tudnak. Szeretni sem.” (Márványi Judit irodalomtörténész; 1927-2018)  

Móricz Zsigmond egykori látlelete tragikusan igaz e XXI. századunkban. Mennyi mindent ígértek-ígérnek nekünk, miközben félrevezettek-manipulálnak bennünket (megint)! Történetesen – milliárdokba kerülő kommunikációs manőversorozattal – boldogulást, boldogságot hazudtak/kamuznak. Rétegeket lehetetlenítenek el, a pedagógusoktól az orvosokig. A rászorulókat leradírozzák, a hajléktalanoktól a megváltozott munkaképességűekig. Száműzik a szolidaritás meg a szabadság fogalmát. Befeketítik a sokszínűséget. Kirekesztenek. Móricz Zsigmond látlelete örök érvényű(?). Meglehet mindezt a megvétózás szándékával vitte színre a WSSZ a Forte Társulattal közösen, Horváth Csaba rendezésében. S hogy fejbe kólintsanak bennünket: nem mehet ez így tovább e földön!

A szándék becsülendő. A megvalósulást méltatni viszont bajos. Nem kizárható persze: e sorok írójának a készülékében van a hiba. Igencsak elbizonytalanít a „fizikai színház eszközei” – amiként a színlapon olvasható – fogalma. Próbáltam a mozgásrendszer jelentéseit értelmezni, a bravúrosan kivitelezett mutatványok üzeneteit megérezni/megérteni, de csak hébe-hóba vettem az adást. Többnyire, nagy bánatomra, kudarcot vallottam. Móricz zseniális regényének ma is húsunkba vágó mondandójának csupán részecskéi értek el hozzám. Tény: a szereplők elképesztő artista/akrobata összteljesítményt nyújtanak. Aggódhatunk is rendesen a testi épségükért. Még akkor is, ha egy ízig-vérig színész – ez valamennyi közreműködőre érvényes – nem ismer lehetetlent.  

„Bent a muzsika szólt, s amint a legátus bepillantott, mintha őrült cirkuszt látott volna: komikus és groteszk volt, ahogy az embernek nevezett állatkák összeölelkezve forogtak, nyüzsögtek a hegedű cincogására…” (Móricz Zsigmond Kivilágos kivirradtig)      

Szenkovits Péter 

Fotó:Mészáros Zsolt/Sadness