km/óra
  2024.05.03., péntek  •  Tímea, Irma napja
Nyereményjáték: Nyerj egy cabriót!
Kiss Mari mindhalálig szombathelyi (is)

Kiss Mari mindhalálig szombathelyi (is)

Kiss Marit, a WSSZ friss örökös tagját, amikor anno Máli nénivé lényegült (Füst Milán darabjában, rendező Koltai Róbert), ekként méltattuk: „Megmutatja, hogyan lehet, szabad, kell védekezni, azaz ’védőpáncélt hegeszteni’ a pökhendiség, a gőg, a felsőbbrendűség, a megaláztatás, a kiszolgáltatottság, a nyomor(úság) ellen. Ironikusan, fanyarul, érdesen tudjunk reagálni, mesterien-művészien, mosolyogva rögtönözni, tehát fifikásan improvizálni. Hogy menthessük, akik-amik (még) mentésre, védelemre szorulnak… Miképpen is vészelhetjük át e mai tébolydát? Amely – bizonyos szempontból – hasonlatos ama múlt század harmincas évek végire, amikor is a fanatizmus (akkor, a sátán, Németországból masírozva) pokoli gaztettek sorával pusztított a korábbi nagy világválságtól amúgy is megkínzott kékbolygón-vizesblokkon.”

 

Így örültünk a mostani színi szezonban Bertold Brecht–Kurt Weil Koldusoperája kapcsán (Zsótér Sándor vitte színre): „Boldogság a szívet szaggatóan éneklő Kiss Marit (Kocsma Jenny) újra látni a WSSZ-ben! Energiabomba.” Mint ismeretes: a Háromgarasos operának is nevezett remekmű lerántja a leplet a gátlástalan mohósággal összegereblyézett vagyonok keletkezési módjáról. A kapitalizmus hiénáiról. A kisemberek (mai) kifosztóiról is.


„Vágyom a kihívásokra”, vallja Kiss Mari. „Vágyom a csodákra, a varázslatra. Egy színdarab, a megszületett pillanat le tud nyűgözni, s az is, amikor tehetséges embereket látok. Engem az egész színházban csak a tehetség érdekel, az elhivatottság, a nagyfokú képesség az, ami vonz.”


„Örökre hálás leszek a WSSZ-nek, hogy találkozhattam azokkal a rendezőkkel, akikkel itt dolgozhattam, s hogy tagja lehettem ennek a csapatnak, részt vehettem abban, hogy egy színház elindult. S itt azt mindenki tudja, hogyha bármikor szükség van rám, azonnal jövök. Szeretem ezt a várost.” Jászai Mari-díjas, de a már réges-rég kiérdemelt többi állami kitüntetés eddig elkerülte. Amikor ezt szóba hozzuk, legyint. „A díjakat nem mindig az kapja, aki megérdemli; ám mégis nagyszerűen éli le az életét. Íme, itt vagyok én, egy szabad ember. Önálló, független művész. Nem tartozom senkihez. Nem mondom, egyik-másik díjnak örültem volna, mert tudtam volna azt, hogy a szombathelyiek is örülnek neki. Tehát nekik jólesik. De, hát Istenem! Így alakult.”


„Annyi emberséget éreztem, érzek Szombathelyen! Itt találkozhattam nagybetűs Emberekkel! Ami nem a gazdagságról, nem a pénzről szól, hanem a lelkük tisztaságáról, a viselkedni tudásukról, az egymás felé megnyilvánuló gesztusokról. Az élet szeretetéről. Ahogyan tudnak nevetni! Ugyanaz a természetesség, természetes intelligencia, ami a nagymamámból, az anyukámból is áradt! Nekem Szombathely örömforrás!”


„Én semmivel nem vagyok több, mint bárki más, aki szereti a munkáját, elvégzi a feladatát. Mint ahogyan jól el tudják látni a munkájukat például azok a hölgyek a belvárosi háztartási boltban, akiket nagyon szeretek.” Kiss Mari hisz abban, hogy „a nehézségeken átlendít az akarás, a szeretet.”  

 

Szenkovits Péter
Fotó: Mészáros Zsolt


 

címkék
Savaria Fórum 33. évfolyam 16. szám - 2024.04.26.
Savaria Fórum 33. évfolyam 16. szám - 2024.04.26.
Beszállsz? A Savaria Fórummal egy cabriót nyerhetsz!
tematikus oldalak