Minden egész eltörött - Kleist vígjátéka a WSSZ-ben

Dióhéjban: „Bűnös emberek felett csak feddhetetlen ember ítélkezhet – tanítja Kleist. Ebben a drámájában erkölcstelen bírót állít pellengérre, aki nem átall ítéletet hozni még olyan esetben sem, amikor a bűnt ő maga követte el”, summáz Bereczky Erzsébet színikritikus. 
Hogy aztán erről kinek mi minden jut az eszébe a Weöres Sándor Színház Márkus Emília Termében? Jó kérdés. Tárnoki Márk (1991) rendező és csapata mindenekelőtt színvallásra sarkall bennünket. Legelébb magunk előtt.

Tágabb értelemben pedig: mi is zajlik itt és most a világban? Ne kerteljünk: az orrunknál fogva vezetnek bennünket (is) pökhendi hatalmasságok. Kényük-kedvük szerint ejtenek át bennünket. Zsarnokok hivatkoznak törvényekre, melyeket ők maguk kreáltak olyanná, hogy azok csak őket szolgálják. Védjék. Elbújhassanak mögéjük. A jámbor (együgyű?) alattvalókat propaganda-, igazságtalan-ügyi és rendőrminiszteri felügyelet alá helyezik. Kussoljon mindenki. Legföljebb ajnározni szabad. Elherdálják a közvagyont. A többség meg majd’ beledöglik. Nincs mese: le kell buktatni, el kell kergetni őket, sugallja a Kleist-előadás. 

Az eltört korsóról, persze, hogy belénk villan Ady Endre /is/: „Minden Egész eltörött” (Kocsi-út az éjszakában; 1909). Parádés szerepformálások teszik érvényessé a helyzetjelentést. Bíróként Mészáros Máté (vendégművészként) valósághűen gusztustalan. Ökölbe szorul tőle a nézői tenyér. Kalapemelés! Feljebbvalója, a törvényszéki tanácsos az igazság bajnokaként tetszeleg. Aztán kiderül: még dörzsöltebb, még aljasabb, mint a bíró. Vérprofi gengszter. Balogh János csalafinta alakítása végén arcunkra fagy a mosoly. Nagy-Bakonyi Boglárka elementáris Éva szerepében. Megemeli az előadást; utólag értelmet ad a korábbi látszólagos lagymatagságnak is. Sipos László Márk kétszínű, karrierista írnoka briliáns „munka”! Sok helyről ismerős. Nagy Cili, Hajdu Péter István, Csonka Szilvia, Róbert Gábor színesíti az ember(iség)-palettát. 

Az istenadta nép akár föl is lélegezhetne, miután kiderül, hogy a bíró egy bitang, aki hanyatt-homlok menekül. Jóllehet a főnöke kihirdeti a megnyugtatónak tűnő ítéletet, ám nem marad kétség a felől: a nemzet(köz)i helyzet – a korrumpálhatóság – fokozódik.  
Az előadás egészének eszenciája (sűrítménye), esszenciája (veleje): az intézményesített hazugságszolgáltatás mielőbb likvidálandó. Európai eleganciával.    

Szenkovits Péter

Fotó: wssz.hu