Macskák, madarak, na meg a szabadság: megnyílt Szendiszücs új kiállítása

Szalainé Bodor Edit, a Berzsenyi Dániel Könyvtár igazgatóhelyettese köszöntötte a népes közönséget Szendiszücs István kiállításán Csorba Győző Macska és madár című versével. 2023-ban a művész fotóiból, most fára festett képeiből nyílt tárlat: közös nevezőjük, hogy a kiállított művekben az egyszeriség és az örökkévalóság gondolatai játszanak egymásba.

A szerdán megnyílt tárlat nem véletlenül kapta címét: a könyvtár földszinti termében sok-sok színes, intenzív és impulzív alkotás fogadja a betérőt, melynek főszereplője macska, madár, vagy éppen mindkettő egyszerre. A macskások számára a hétköznapokból jól ismert cicahátak és -ívek, sziluettek és pózok és nézőpontok köszönnek vissza a képekről, a macskák és madarak gyakran az erős metaforikájú ablakkal egy kontextusban hordoznak egyszerű, ám szimbolikus jelentést.

A macska és az ember bentről figyel, a madár az ablaküvegen túl: nézőpontok játéka variálja a jelentéseket. Rózsa Melinda (Rose) újságíró, slammer rendhagyó megnyitójában ("Sziasztok, madarak és macskák") az is elhangzott, mindkét élőlény attribútuma a szabadság ("a macskák a protokollra tojnak, a madarak meg a fejünkre"), slamjében gondolatritmusként tértek vissza a "Szavad van vagy szavad sincs? A szabadság nagy kincs" -sorok, miként az is elhangzott, hogy Szendiszücs meg a macskák szimbiózisban élnek, csak a művész nem mindig esik a talpára.

A macskás ember kénytelen folyton a macskákról beszélni, ám a macskás embert csak a macskás ember érti meg igazán, mondta Rose, ami a világot elárasztó macskaőrület miatt vicces-ironikus, ám, ha a macskát a szabadsággal helyettesítjük be, már egészen komoly. A slammer által levezényelt villámszavazáson az is kiderült, a közönségből több embernek van macskája, mint Szendiszücs-képe, a kiállítás pedig, ami március 2-ig tekinthető meg, remek alkalom arra, hogy beleszeressünk egy képbe, és pótoljuk a hiányt.

Tp
Fotó: Nagy Jácint