Kiss Mari: Hetvenkedik!

Akárcsak József Attila, ő sem szereti a kényszert. (Van, aki igen?) Önálló, független művészként keresi a maga útját. Mindmáig kihívásokra vágyik. Sohasem futamodik meg a nehézségek elől. A színház egészét csodának éli meg. Lenyűgözi a megszületett pillanat. Csakis a tehetség, az elhivatottság, a nagyfokú képesség vonzza, érdekli, élteti. A tökéletességre vágyik. Meg azon túlra.

Megfogalmazni, megmutatni valami egészet, de még annál többet is. Amiként tette Jeles András, Valló Péter, Mohácsi János, Alföldi Róbert, Zsótér Sándor, Béres Attila rendezőkkel a WSSZ-ben (2008-2019-ig), az egyik alapító tagként. Egyetlen példa: a korszakos Zarándokénekben döbbenetes volt a halni induló Rin anyóként! Anno a Madách Színházban együtt öltözött Psota Irénnel, játszott Tolnay Klárival, Dayka Margittal, Mensáros Lászlóval… A Vámmentes házasság (1981) című filmben nyújtott teljesítményéért a kritikusoktól a legjobb női alakítás díját kapta, a Chicago Filmfesztiválon az Ezüst Hugo-t. 1992: Jászai-díj. 2021: a legjobb női főszereplőnek járó díj (eSzínház Fesztivál) A rendes lányok csendben sírnak-ért, amit (ugye, a titkos vágyak valóra válnak?!) a Vígszínház mutatott be.

Hamarosan „hazajön” Szombathelyre: a Koldusoperában láthatjuk. A Képtár egyik kiállítás-megnyitóján (ismét) József Attila-verset élt át, az Ars poeticát: „Én mondom: Még nem nagy az ember. / De képzeli, hát szertelen. / Kísérje két szülője szemmel: / a szellem és a szerelem!” A Jóisten éltesse sokáig Kiss Marit! 

Szenkovits Péter

Fotó: Stekovics Gáspár